8. A magyar nép lelki betegsége

 

Gondolatok a magyar nép lelki betegségéről.

8. rész

 

Írásom alapkoncepciója.

„Azért lelki beteg és tájékozatlan a magyar nép mert a F-O-s rezsim, sok aljas, ravasz trükkel, módszerrel, hazugsággal, átverte és beteggé tette.„

Ez a felvetés igaz, de szerintem ezek a trükkök azért nem voltak annyira ravaszak h. ne lehessen átlátni rajtuk. Az írás, tehát erre a kérdésre keres választ: Miért verhető át, és miért tehető beteggé a magyar nép, viszonylag könnyen, gyorsan?

 

Ez is fontos…

 

A magyar silány hétköznapi kultúra szálai részei.

Avagy a népbutító, népbetegítő rendszer indirekt hatású részei. Avagy a hitvány társadalmi szövet, további silány szálai.

Ahogy a manipulációs rendszert is két összefüggő, de azért elválasztható részre osztottam, úgy a hétköznapi kultúrát is két részre lehet osztani.

Az egyik: a silány majmolt, nyugati hétköznapi „kultúra” szálai.

A másik: a sajátos silány magyar hétköznapi „kultúra” szálai.

(Hétköznapi kultúra: a köztudat, életstílus, szokásrendszer jellemző viselkedés kultúrája, kevésbé a művészetek kultúrája)

Mint mondtam a kettő összefügg, részben átfedi egymást, részben viszont párhuzamosan egymás mellett rombolja a magyarok lelkét, tudatát.

Itt is megjegyzem, a magyarok sok pozitív tulajdonsággal bírnak.

Szerintem felettébb ötletes nép. Kár, h. ezt a tulajdonságát mindig elnyomták. Nézzük csak a rendszerváltás utáni vezetéseket. Egyik sem koncentrált az újításokra, ötletekre, az innovációra, a fejlődésre. Ez az Orbán-Fidesz banda pedig egy kimondottan falusi, bérmunkás (semmi ötlet, újítás) gazdaságot és népkaraktert alakít ki. De mit is várhatunk egy ilyen fifikás parasztgazda típusú uralkodótól. Semmiféle műszaki képzetség, sem érzék.

A másik jó tulajdonsága a vendégszeretet, és a jóindulat, de csak akkor, ha élnek vele. És nem visszaélnek, mint most. Megint egy kis pszichológia, az ilyen szinte együgyű jóindulatú embereket könnyen át lehet fordítani. Szóval ez a jó tulajdonság sem érvényesül.

 

A silány majmolt nyugati hétköznapi „kultúra” szálai

Felsorolva:

A bulvár „kultúra”

A fogyasztói társadalom „kultúrája”

A túlzott engedékenység (liberalizmus) „kultúrája”.

Az ál-jogászkodás „kultúrája”.

A hagyományos és a modern online bürokrácia.

Az online kultúra silány oldala.

 

A silány „kultúra” közös jellemezője, h. az értékes hasznos tanulás, tevékenység elől elveszi az időt, energiát, és az embereket értéktelen, haszontalan dolgok megismerésére készteti. „Jó de hát a szabadidejük hadd töltsék már amivel akarják” – jöhet a felvetés. Erre az a válasz: szórakozva is lehet hasznos dolgokat tanulni. Másrészt, persze töltsék,- csakhogy, ha a népet a szórakozás címén butítják, akkor ostoba, fejlettebb létre, jólétre, demokráciára alkalmatlan, a diktatúrát átverést elnéző nép jön létre.  

Mi is az az értékes hasznos tanulás, tevékenység? Nagyon egyszerűen: ami testi, lelki, egészség tudását illetve a társadalom építését tanítja, alkalmassá teszi ezekre az embereket.  

Nézzük, h pl. a bulvár „kultúra” miért butítja a népet.

Az akciófilmek, (a filmek kétharmada manapság akciófilm) egyrészt semmi közük a valósághoz, másrészt inkább agresszióra nevelnek, egyszóval butítanak. Az értéktelen celebek, sztárocskák  ajnározása azt üzeni, h. nem a tehetség a hasznosság számít. Nem a tudóst, az igazi művész munkáját kell tisztelni. Ha szerepelnek is ilyenek, akkor sem a munkájuk kapcsán, hanem pl. egy botrányos cselekvésük miatt. Tehát az üzenet; nem érdemes itt nagyon tudoskodni, inkább toljuk le a gatyánkat.

A fogyasztói társadalom „kultúrája” azonban triplán ártalmas.

Kezdjük a legnagyobb bűnével, azzal h. fogyasztásra ösztökél egy olyan klímaválság helyzetben, amikor pont ellenkezőleg, a mérsékelt megfontolt fogyasztásra kellene motiválni.

A második legnagyobb bűne, h a reklámozás és a kereskedelem jelenlegi szerkezetében, a munkák, termékek, beleértve a szellemi termékeket, a szolgáltatások nem értékük, hasznosságuk szerint lesznek kiválasztva, hanem elsősorban a reklámozásuk, a marketing, a marketingpénz, az üzleti megjelenés, valamint a beárazás alapján. Persze egy kicsit azért, a helyes vásárlói értékrend is beleszól a népszerűségbe, de csak másodlagosan. A lényeg, h. megint sérül az érték és hasznosság alapú kiválasztódás.

A harmadik ez már butító hatás, a bugyuta reklámok agymosó hatása.

És végül, de nem utolsó sorban, a fölösleges vásárlás, az értékes hasznos tanulás, gondolkodás tevékenység elő veszi el az időt, energiát.

A túlzott engedékenység (liberális stílusnak is szokás mondani), ártalmas lélektorzító hatása.

Szerintem a liberalizmusnak és a túlzott elnézésnek nem sok köze van egymáshoz, mégis össze szokták ezt a kettőt kapcsolni. Lényegében arról van szó, h. a tolerancia, az egyenjogúság, a dicsérettel motiváló nevelés ürügyén, néha a demokrácia ürügyén, bagatellizálják az érték és hasznosság alapú szelekciót. Azt is mondhatom, a könnyebb megoldást választva elhanyagolják, elbliccelik. Mert ez a szelekció fáradságos és konfliktusok felvállalásával, sőt önkritika felvállalásával jár.  Tehát, egyfajta „mindent elnézünk”, álkedveskedő, álszenteskedő nevelés jön létre, ami persze visszaüt. Elkényeztetettség, és ennek következtében rengeteg további probléma jöhet létre. Gyereke, ill. embere válogatja az elkényeztetés, vagyis az értékesség, hasznosság meg nem követelése, milyen lélektorzulásokat hoz létre. Van, akinél agressziót és van, akinél önállótlanságot. Még nagyobb baj, hogy ez által is sérül az érték és hasznosság alapú kiválasztás, nemcsak az emberek, de azok alkotásainak vonatkozásában is. Értéktelen, haszontalan alkotások termékek, szolgáltatások, kiszorítják az értékeseket, hasznosakat. Ami pedig a demokráciát illeti, az igazi demokrácia egy kimondottan fegyelmezett, rendezett társadalmat, ill. stílust, felfogást, nevelést igényel. Csak itt nem diktatúra fegyelme hódítana, hanem a demokrácia fegyelme. Pl. h köteles vagy a társadalommal is foglalkozni, köteles vagy indokolt esetben kritizálni, ill. véleményt alkotni. A másik vonal, h. a talpnyalók, és a blöffölök nem érvényesülhetnek, csakis a hasznosak tehetségesek érvényesülhetnek. 

A jelenlegi nyugati „kultúra” mindezt (a demokrácia fegyelmét, az érték, hasznosság alapú kiválasztást, stb.) a kelleténél kevésbé hordozza. Lassan nemcsak a kultúrából,  a viselkedésből, de a szóhasználatból is eltűnnek olyanok, mint:  becsület, hűség, sportszerűség, mértékletesség, stb., tehát a tendencia is rossz irányú.

A többi felsorolt népbutító, lélektorzító szállal  - az ál-jogászkodás kultúrájával, ma hagyományos és a modern onine bürokráciával, az online kultúra silány oldalával – ebben a írásban nem foglalkozom. Hozzátéve, h az utolsóra később egy konkrét eset leírása kapcsán még visszatérek.

 

Most pedig térjünk rá a sajátos magyaros népbutító szálakra (stílusokra, felfogásokra, népkarakter tulajdonságokra).

A hétköznapi magyar kultúra silány szálaira, amelyek még pluszba magyarokat sújtják.

Minden ilyen kulturálatlan „kultúra” szálhoz hozzá lehet tenni: máshol is van, mindenhol van, csak nem ennyi, nem ilyen erős, meghatározó. 

Kezdjük,  a már több évszázados protekciós (uram-bátyám, közös pártban vagyunk, stb.) „kultúrával”.

Ez szépen összeillik az „okosba megoldjuk, kis csalás, nem csalás” kultúrával, legalábbis annak az egyik részével.

Azon részével, mely a protezsáltat, egy „kis csalafintasággal”, tehát igazságtalanul juttatja előnyhöz, persze nem érdek nélkül. A kölcsönös előnyök rendszere, de sajnos hozzátehetjük, egyben a kölcsönös csalások rendszere.

Tulajdonképpen ez már korrupció.

Már mindenki megállapította, h. Mo. egy új szintet lépett a korrupció terén. A legfelső körökben zajlik, törvények eljárások (pl. az állami pályázatok) kiforgatásával, szóval törvényekkel és állami intézményekkel biztosítva, és ami a lényeg, abszolút nyíltan, pofátlanul. Sokszor a leleplezésre csak annyi a válasz: ez teljesen törvényes, az ellenzék hazudik.  Vagyis nincs leleplezés. A keleti és más diktatúrákban (Kina, Oroszország, stb.), továbbá az afrikai, dél-amerikai maffia rezsimekben egyrészt nagyobb titokban zajlik, de a nyilvánvaló lebukás esetén szigorú büntetés jön, szóval legalább látszólagosan tiltják. Ez a teljesen nyílt, „nincs itt semmi látnivaló” stílus, egyedi, magyar. 

De visszatérek a silány hétköznapi „kultúrára”. (Nem a művészeti kultúráról van szó, hanem a közfelfogás, köztudat, életstílus kultúráról. Viszont ha ez negatív, gyenge akkor idézőjelbe kell tenni a nemes „kultúra” szót.)  

Már a nagy háború előtt is ettől szenvedett a magyar közélet, érdemes a zseniális magyar írókat pl. Móriczot olvasni, akkor még a rokoni protekció volt divatba. Aztán a szocializmusban ehhez jött hozzá, a pártalapú és haveri protekció.  Szóval nincs értékalapú hasznosságalapú, tehetségalapú kiválasztódás.

Innen tovább lehet menni, a talpnyaló, besúgó „kultúra” felé, ami szintén elég erős a magyar honban. De ez összefügg a diktatúra szintjével. A diktatúra szintjét nemcsak a keménysége, pl. a börtönbe kerülés határozza meg. Ha nem kerülsz börtönbe, akkor is felettébb kellemetlen, ha figyelnek és a „rossz magaviseleted miatt ilyen-olyan hátrányok érnek”, vagyis  sunyi- megfigyelő-átverő- stílusú „kultúrába” élsz. Gyakorlatilag kis hátrányokkal is kialakítható, ki is alakítják a behódoló népet.  Ez is egyfajta diktatúra.

 Az oktatás szellemisége felől, ill. a vezetés stílusa felől, a talpnyalási, ill. protekcionista „kultúra” felől,  el lehet menni a kritika nélküli egyben újító szellemiség nélküli „kultúra” felé is.

Itt jegyzem meg, az oktatás tényezője, mindenhol ott van. Ott van mint fő ok, mint fő megoldás

Például, ha a gyenge színvonalú társadalmi műveltséget nézzük.  Elsősorban min múlik? Szerintem főleg az oktatáson.

Meg kell állapítani, h. magyar nép lelki betegségének egyik oka, része,  a rendkívül alacsony társadalmi műveltség. 

Az oktatás az oktatott tananyagon keresztül is hat, de az oktatás szellemiségén keresztül is. Én azok közé tartozom, akik az oktatásnak nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak.

Az újító, kritizáló, kreatív szellemiség hiánya, többek között az oktatás szellemiségéből ered, hozzátéve, h az engedékeny oktatás nem biztosítja a tanulói önállóságot, kreativitást. Alapvetően két különböződ dologról van szó.

De az újító jövőbe néző szellemiségnek még sok oka van. Pl. a talpnyaló protekcionista „kultúrának” is, hiszen a „főnöknek igazat kell adni” stílus nem engedi az önálló gondolkodást.

 

Össze-vissza kanyargok a tényezők között, ezért egy új hasonlat jutott eszembe, a nép lelki betegsége olyan mint egy labirintus.

Olyan, mint amikor a nép, vagy az egyén elveszik valamiféle szellemi útvesztőbe. Ide-oda kanyarog és itt is, ott is, butító, betegítő veszély leselkedik rá.

Akkor nem silány társadalmi kulturális szövetről van szó?

Az is jó hasonlat és az útvesztő-labirintus is jó hasonlat.

Az útvesztőben el lehet kanyarodni, pl. a cigány kultúra felé, majd el is kanyarodok, de később

El kehet kanyarodni az önző, felületes felfogás is terjedése felé.

A hazudozó csaló harácsoló stílus felé, de ezekre sem most, sem később nem térek ki.

Most inkább, a közösségi szellemiség hiánya felé kanyarodok.

Az eddigi út, a leírt tényezők megmagyarázzák a közösségi szellemiség hiányát.

Önzés, közömbösség, talpnyalás, stb. első látásra is a közösségi szellemiség ellen hatnak, de nézzük meg alaposabban.

Kishazánkban romlik korhad az állam, de a közösségek is bomolnak, satnyulnak.

Gondolat szinten és a gyakorlatban is szembekerülhet; az állam működjön jól, gondoskodjon felfogás, és  a kisközösség tartson össze, gondoskodjon felfogás. Főleg ha a szerepek nincsenek pontosan leosztva. Azért nem érdemes ezzel a problémával -  a nagyközösség állam, vagy a kisebb közösségek érvényesüljenek – foglalkozni, mert jelenleg mind a kettő az állam is, a kisközösségek is gyengülnek.

Jelenleg egyre messzebb kerülünk ettől a konfliktustól, ugyanis az állam (egészségügy, oktatás, igazságszolgáltatás, stb.) egyre rosszabbul működik, egyre silányabb gondoskodó, de a kisközösségek is egyre kevésbé védik meg az egyént. A kisközösségek is bomladoznak, nem adnak baráti egymást segítő környezetet.

Jó lenne, ha azt lehetne mondani: de legalább a családi közösségek virulnak. Virulásról szó sincs, talán lassabb sorvadásról beszélhetünk.

Bár a netes közösségek mintha sokasodnának, erősödnének, de kétséges, hogy ezek virtuális segítsége pótolhatja pl. a lakóhelyi, munkahelyi más tényleges közösségek szellemi, közvetlen és gyakorlati segítségét. Szerintem nem.   Van itt még egy közösség, a kocsmába járó, disznóölő, mulatós zenélő falusi közösség. Én ezt inkább kultúraromboló mintsem építő közösségnek tartom. Azt mondom, h. a régebbi falusi közösségekhez képest, ezek silány közösségek.

Érdekes kérdés, h. a közösségi szellemiség miért sorvad, gyengül? Főleg a városokban. Bár én sem szerettem az ok nélkül fecsegő, pletykáló szomszédot, de azért ez a teljes elkülönülés, idegenkedés, zéró segítségnyújtás, ami a fiatalokra egy fokkal jellemzőbb, (tehát ez a tendencia) még két fokkal hidegebb, rosszabb.

Sok kisebb jelből, jelenségből, dologból lehet következtetni a közösségi szellemiség hiányára.

Pl. egyre több olyan autóssal, közlekedővel találkozhatunk, aki úgy közlekedik mintha más nem is lenne az úton. 

Az utcán elterülő embert kikerülik, eszükbe sem jut segíteni.  Sok szomszéd szinte szóba se áll a lakótársaival. Régebben a lakóközösségek valódi kisközösségek voltak. A közös munka (régebben pl. a kollégák rendszeresen segítettek egymásnak) manapság már gyakorlatilag megszűnt. Szóval meglehetősen sok jele, jelenség utal a közösségek, ill. a közösségi érzés sorvadására.

Azt gondolom Mo. még a világátlagnál is gyengébb a közösségi érzés, szellemiség. Sok ok lehetséges.

Bár Mo.-ra a klikkesedés is jellemző (a vezetés direkt uszító politikájának köszönhetően, mégis a klikkesedés a másik oldalon több ellenségesedést okoz. Pl. Két szomszéd azért tarthat egymástól, mert lehet, hogy a másik az ellentétes oldal szavazója. Szerintem az oktatáson főleg az oktatás szellemiségén, módszerein, pl. egy osztályközösség kialakításán is múlik mennyire alakul ki a közösségi érzés.

Innen indulva

El lehet menni a társadalmi politikai közömbösség, a modern hazaszeretet hiánya felé.  A politika, a politizálás megvetése ebből fakadó közömbösség, - gyakori, de téves felfogás.

Nem az, az igazi hazaszeretet, ha valaki magyarkodik, hősködik, a múltat cibálja,- az igazi hazaszerető, aki  magyarság jelenén jövőjén dolgozik. Aki kritikusan kiáll a jelenlegi hatalommal szemben.

Igaz ehhez, az igazi hazaszeretetthez több gógyi, több ötlet, és persze több bátorság kell, de mit sem ér a számunkra dicső múlt, ha a világ a jelenünk miatt a világ megveti és kirekeszti magyarokat.

Tulajdonképpen a kirakat-magyarkodók egyfajta megalkuvók közömbösök.

Már megint ez a gyávaság közömbösség. Már többször foglalkoztam vele.

 

Akkor térjünk ki az „irányadó” értelmiség megalkuvására közömbösségére, ami a magyar kultúra egyik leghitványabb szála, a népbetegség része.

Irányadó értelmiség: ismert tudósok, „művészek”, írok, filmesek, közszereplők, színészek „humoristák, médiakészítők, műsorkészítők, stb. Mondhatjuk, a közvélemény-formálók zöme. De a helybéli értelmiséget a helybéli irányadókat (akiknek irányadónak kellene lenni) őket is ideveszem. Szerintem nekik látniuk kell, és a többség látja is, hogy itt komoly problémák vannak, de a döntő többség mégsem szól.

Őszintén szólva már a témától is hányingert kapok, mert ez számomra a nép ostobaságánál is érthetetlenebb.

A jelenlegi magyar arányok: kb. 20% az értelmiségnek a hatalom mellé áll, a fele érdekből. Kb. 14% aki felvállalja az ellenzéki, kritikus véleményét. A maradék 66% (kétharmad) pedig kussol, lapít. Ha mond is valamit, ha csinál is valamit szinte patikamérlegen méri ki, hogy véletlenül se legyen benne egyetlen haltamat kritizáló mondat, sőt egyetlen politizáló mondat se.  Undorító.

Kétségkívül a legundorítóbb réteg, akik érdekből haszonlesésből állnak hitvány hatalom mellé, de rögtön ezután jönnek, akik érdekből, gyávaságból, lapítanak, indirekt módon így támogatják a hitvány hatalmat.

Megint azt tudom mondani, nyilván más országokban is létezik megalkuvás, opportunizmus, de nem ekkora arányban. Ez is része a magyar népbetegségnek, a diktatúra elfogadásának. ennek is hasonlók az okai, mint a nép betegségének. Ugyanakkor ez okozó is.  Hiszen ezektől az emberektől néhány mondat is nagy hatással bírna. Ha sok irányadó értelmiségi csak néhány kritikus mondatot merne szólni, már más lenne a helyzet. De nem mer, a legkisebb kockázatot, egy apró hátrányt sem vállal be. Hozzá kell tenni, h éppen azért, mert ez nem erőszakos, hanem manipulatív diktatúra, ezért kisebb kockázattal is nagyobb hatást válthatnának ki. Szerintem ezek gerinctelen emberek, nem lehetnek igazi művészek. Remélem, el lesznek felejtve.

Az egész nemzet beteg, akkor térjünk ki az ellenzékiek gyengeségeire, betegségeire.

Tulajdonképpen az irányadó értelmiség lapítása is egyfajta ellenzéki gyengeség.

De most inkább a politikai ellenzék azon belül is az ellenzéki szavazók az ellenzéki nép gyengéségeiről hibáiról szeretnék beszélni. A ellenzéki politikai vezetés kritikáját nélkülem is elvégzik, méghozzá jó sokan. Tulajdonképpen a politikai média nagyobb részben az ellenzéki vezetők silányságával foglalkozik, már mindent elmondtak róla igazat és kevésbé igazat, nem szeretnék beállni ebbe a sorba.

Viszont az egész ellenzékre elmondható, a maga nemében ugyanúgy beteg, mint az egész magyar társadalom, az egész magyar nép. A maga nemében, a maga szerepében. Tehát a felsősségi rangsorban hátul van a legkevésbé felelős, de mégis vannak gyengeségei. Miért ne lennének, mikor ugyanazok a silány kulturális szövedékkel takarózik, mint a magyar nép többi része. Ugyanolyan gyenge oktatást, kap.  Ugyanazon népbutító kulturális szálak, a bulvár kultúra, a fogyasztó társadalom kultúrája, a kétféle manipuláció, stb., hatnak rá.  Az ellenzéki szavazók, a diktatúra ellen szavazók egy része, mondjuk a fele, valóban társadalmilag művelt, nem beteg, szóval rendben van.

Az, hogy az ellenzéki szavazók tüntetésen egyebeken szelídebbek, kevésbé aktívabbak azzal magyarázható, hogy kevésbé van meg bennük az agresszív kismalac jelleg, békésebbek. És mivel okosabbak ezért többet kételkednek a választásukban. Ugyanis az ostobák éppen az ostobaságuk miatt sokkal kevésbé kételkednek a saját „okosságukban”. Ez nemcsak a politikai térben figyelhető meg, hanem minden gondolkodást igénylő térben. Az ostobák állnak ki  a maguk nézete mellett a leghatározottabban.

A hülének hiába magyarázod, h hüle, azt sem érti meg, hiszen hüle – ez igaz mondás. 

De azért ismerjük be, az ellenzéki szavazók másik felével problémák vannak.

Az ellenzéki táborban is vannak, párt szerint, pofa szerint, ilyen-olyan okból és nem ésszerűségből szavazók.  Van, pl. egy párt, annak tagjai a többség, párthűség és a pártvezető iránti hűség alapján szavaz. Ahogy az Orbán-Fidesz hívek. Ez sokszor még a szövetségeseivel is szembeállítja őket.  Ezt sokszor amolyan lapuló aknaként is emlegetik, mert nem lehet tudni, hogy mikor sértődnek meg, és rúgják fel a szövetséget.

Aztán vannak, az ésszerűség helyett „kinyírjuk az ellenfelet, azért is ellenkezőleg szavazunk”, stb. okok miatt szavazók. Ahogy az Orbán-Fidesz szavazók.

Ami még megfigyelhető a nagyarányú árulási, átpártolási százalék.  Ez a magyar lélek egyik torzulása.

Ami még szembeötlő, az igen nagyfokú sértődékenység.

Érdemes lenne megvizsgálni, h. az ellenzéki emberek miért sértődékenyebbek, mint a fidesznyikok. Egy sereg, magát valamikori ellenzékinek mondott ember, értelmiségi, ismert személy, vezető sértődött meg azon h. kevés elismerést, vagy kevés feladatot kapott. Szóval, h. a „rettentő nagy okosságát” nem vették igénybe. Nem, egy-kettő, de százával történetek olyan sértődések, h a sértődött alak kijelentette: akkor ő inkább a Fideszre szavaz.  Olyanok, akik pár évvel ezelőtt még legszívesebben elásták volna a Fideszt-Orbánt. Szerintem ez az árulás egyik fajtája. Hasonló hitványság, mikor valaki érdekből áll az ellen-oldalra.

Sajnos a Fidesz oldalon sokkal nagyobb a talpnyalási hűség, nagyobb a maffia fegyelem, a közös gazemberség, a büntetés veszélye nagyobb összetartást és intenzitást ad. Mindennek a hiánya persze az ellenzék javára írható, ugyanakkor, az ellenzék a Fidesz oldalhoz képest puhánynak mondható. 

Szót kell ejteni még a megélhetési ellenzékieskedésből.

A politikusok a politizálók jelentős része, amúgy is  elvek, eszmék nélkül, megélhetésből, foglalkozásból  teszi, amit tesz, az minden oldalra érvényes. Az ellenzék között is vannak ilyenek, talán kevesebbet lopnak, mint a fidesznyikok, de az elvnélküliség mindenképpen hiba.

Végül kitérnék a független, illetve ellenzéki politikai ellenzők gyengeségéra, ill. ebből következő ártásra. Tulajdonképpen a részletek ismeretével nincs baj, de lényegesítés, a hasznos igazság kiderítése nem szokott sikerülni.  Nem is sikerülhet, mert hamis a kiindulás, ahogy már említettem: a galád kormány csak teszi a dolgát, szemétkedéssel őrzi a hatalmát, a nép mindig bölcs, -  a legfőbb felelős az ellenzéki vezetés.

Mindez szintén része a magyar nép lelki betegségének.

Hozzátéve, h akár a magalkuvás, akár a sértődékenység azért a népre (sok emberre) is jellemző.

 

Ez is fontos… 

Most kanyarodok el a cigány kultúra rosszabb oldala felé.

Az hogy a cigány kultúra rosszabb oldala érvényesül sajnos része a  magyar népbetegségnek.

Arról, h, lehet e, egy népről, bármely népről kritikát, ítéletet mondani, már korábban elmélkedtem. Nem akarom sokat ismételgetni az idevágó mondat: a nép kultúrájának bizonyos részeit vonásait lehet kritizálni, ha előtte megtesszük a kötelező megjegyzéseket. Nincs semmi baj a cigány nép származásával, genetikájával. Nincs kollektív bűnösség a cigányok között, ahogy minden népben sok értékes ember van. A kultúrájuk nagyobb része értékes, zene és tánckultúrájuk, ügyességük-kézügyességük, barátságos természetük, stb. csak dicsérhető, - kár hogy kultúrájuk rosszabb oldala is előjön.

Ez pl., hogy vándorlás. a rendszertelen munkavégzés beleívódott a kultúrába, ahogy a kívülállás is, beleértve a törvényeken kívül állást is, ehhez kapcsolódva  a ügyeskedéssel ravaszsággal szerzés  elfogadása.

A déli népekre jellemző magasabb vérmérséklet, ugyanakkor lezserebb, bohémabb, életfelfogás nem lenne baj. Azonban a sok nép, egyre több nép meglehetősen furán áll a fizikai munkához.  Szerintem ez sem egyéni lustaság, hanem kulturális torzulás, aminek a lényege, h. a fizikai munkát, a fizikai munkást lenézik, alacsonyabb rendű embernek nézik. Valószínűleg ez még az úr-szolga viszonyból ered.  Igaz, az úr-szolga viszony is egy emberi torzulás. Miközben tudjuk, hogy a fizikai munka, főleg a testhez álló, és egészséges munka, - érdekes, hasznos testet edző tevékenység. Sajnos mostanában terjed a fizikai munka lenézése, tehát a cigányság eme kulturális torzulása nem egyedülálló, de fennáll.

Ami még negatív, hogy a tanulás, az elméleti tanulás igénye hiányzik ebből a kultúrából. Mindehhez hozzátéve, mindez persze nem élesen csak viszonylagosan igaz. Mondhatjuk a cigányok átlagosan az európai népek átlagtól csak kevéssé térnek el, de eltérnek. Ami még nagyon fontos, ez többnyire nem a cigány emberek a cigány nép hibája, de hiba.

Legyünk őszinték abban, hogy a régiós országok, elhúztak mellettünk, szerepe van annak is hogy a cigányság-problémát, nem tudtuk megoldani, úgy hogy közben nálunk lett a legtöbb cigány lakosságarányosan. Egyrészt idejöttek, szimpatikus nekik az Orbán-Fidesz stílus, az ország mentalitása, másrészt gyorsabban népesednek, mit a meglehetősen lassan népesedő magyarok.

Legyünk őszinték Orbánt  maguk közül valónak tartják, és a stílusa, mentalitása ez a maffiaszerű, de azért diktatórikus stílus is közel áll a cigányok lelkéhez. Ez a lélekrokonság még nagyfokú szegénységet is elfejteti a cigányokkal. Bár ahogy ezt már említettem, a cigányság, legalábbis a zöme, az átlag, mindig is vándorlásban-szegénységben élt tehát egy kisebb változást nem igen vesznek észre, és talán nem is nagyon érdekli őket.

Érzelmi beállítottságú emberek, ha a hangulat, a stílus nekik jó, akkor minden jó. Hozzá kell tenni a Fidesz abban nagyon ügyes, h. Megtalálja kiket hogyan, mivel lehet manipulálni hatékonyan. A cigányságot is rendkívül hatékonyan manipulálja, átveri, mert szándékosan kiszolgáltatott tudatlan helyzetbe tartja őket, ugyanis így maradnak hű szavazók.

A másik ok, és megint legyünk őszinték, a társadalmi műveletlenségük miatt nem veszik észre a szegénységük, a kiszolgáltatottságuk, azt sem látják, hogy pont arra a vezetésre szavaznak, aki valójában lenézi és kihasználja őket, aki fejlődésüket indirekt akadályozza.

Legyünk őszinték a cigányság társadalmi műveltsége még a magyar nép átlagánál is alacsonyabb, pedig az sem magas.

Lényegében Mo. hanyatlásnak, a nép betegségének egyik jelentős oka, h magyar vezetések, főleg a Fidesz-Orbánvezetés ahelyett, hogy a cigányságot kulturálisan műveltségileg felemelte volna, inkább a magyar népet süllyesztette le.

Itt térek ki az uralkodó Orbán úr, meglehetősen butuska ország-fejlesztési elképzeléseire. A fő baj ezekkel a autoriter rendszerekkel, h az ország stratégiáját egy ember határozza meg, és a részleteket is kevés ember dönti el. Márpedig egy embernek nyilvánvalóan lehetnek jó, de lehetnek rossz elképzelései. Most a hatalom-erősítő szempontokat nem is nézem, csak azt, hogy minden ember téved. Orbán úr egyik nagy hibája, hogy mindent direktbe egyszerűen, pénzzel, erővel akar megoldani. Kivéve a diktatúra-építést, (demokrácia-leépítést) mert abban profi. De például a focit úgy akarta felemelni, h stadionokat építettet, pénzt pumpált a fociba, - de ez így nem működik.  Ugyanezt tette a népesedéssel, de az sem vált be. A cigányság pedig úgy jön ide, h van ez a közmunka, meg a munkaalapú társadalom. Szerintem ez sem oldja meg a cigányság problémáját, sem a fizikai munka becsületét.

A gazdaság számára pedig ez a fajta „bér-munkaalapú társadalom” ártalmas. Manapság a tudás, a kreativitás alapú gazdaság hasítana, és nem az eszetlen bérmunkára alapuló.

Ez a fajta (részekre osztva- direkt- pénzzel) ország vezetés egyébként szembeáll a helyessel, melynek alapja: az ország komplex egység és a legfőbb húzóerő a kreativitás, és a demokrácia.   

Visszatérve, a cigányság legfőbb problémája a cigányság szempontjából alkalmatlan gyenge oktatás. De ami a cigányság problémája, az az ország problémája is.

Nagyon röviden, egyszerűen: a cigányság egy rendkívül gyakorlatias nép. Nekik a tankönyvből való tanulás nem megy.  Ugyanakkor nyilvánvalóan szükség van elméleti tudásra is. Szóval számukra az lenne a megoldás, ha a gyakorlat után jönne az elmélet és nem fordítva. Mondjuk egy magyar asztalosnak tanuló nagy kínnal elolvassa az tankönyvet, majd később a műhelybe, gyakorlatba is találkozik a problémával, majd összerakja a kettőt. A cigány tanuló nem fogja elolvasni a tankönyvet. Öt le kell vinni a műhelybe, és aztán amit ott a gyakorlatban csinált, azt meg kell mutatni a tankönyvben. Ez egy speciális fordított oktatás, ezért szegregált  oktatás szükséges.  Ez esetben a szegregáció nem rossz, hanem jó.

A lényeg, h. sok ötlettel, újítással és az előítéletek levetkőzésével (pl. csakis a szegregáció a megoldás – előítélet elvetésével) sok mindent el lehet érni. 

Persze mindenekelőtt igazi népfelemelő akarat kell. Nem pedig az h. a nép legyen mindenekelőtt jó alattvaló (ne legyen túl okos, kritikus, bátor) aztán esetleg talán más is belefér.

De  a lényeg, hogy a cigány kultúra rosszabbik oldala nemcsak a cigányságot húzza le, de elterjedve a magyarságot is lehúzza. A cigány kultúra rosszabbik oldala, a magyar kultúra egy silány, mindent átszövő szála lett.

 

Már több helyen elmélkedtem erről a „ne izélj már no” vidéki „kultúráról”, de innen sem hiányozhat.

Persze a mindentől elzárkózó, önző, közösségi érzést nem ismerő városi „kultúra” sem jobb.

Visszatérve miről is szól ez a vidéki életstílus? Amely egyébként testvére a cigány „kultúrának”. Kocsmába járás, piálás, pálinkafőzés, mulatós zene, disznóölés, állandó munkásruhába járás, flexelés, és megint a krimó, mint szórakozás. Nem lenne ezzel semmi baj, a baj az h ezen kívül nincs más. Bezárkóznak ebbe a körbe és ez új gondolat, új élmény nélkül elbutít. A szókincsük lecsökken, a műveltségük, a társadalmi műveltségük kevesebb lesz, mint amennyi volt általános iskolába, viszont frázis-hívő és uraságtisztelő emberek lesznek.

A falusi magyarság valahogy egy időcsapdába rekedt.

Ami még nagyon fontos, az újító szellemiség szinte teljesen hiányzik ebből a „kultúrából”. Olyan fogalmak, mint ország-fejlődés,  ország- jövő, rendszerváltás, általános reform, teljesen hiányoznak a gondolatvilágukból.

 Orbán egyébként beleillik ebbe a kultúrába, legalábbis így adja elő magát.  Szerintem van ebben egy jó adag rájátszás.

Félig népszerűség-szerzésből (én vagyok a vidéki nép egyszerű fia, olyan vagyok, mint ti, még a potrohom is hasonló), részben viszont őszinte a suttyó stílus. Úgy is mondhatjuk, ha megjátszás is, nem esik nehezére. 

A lényeg, h ez a vidéki suttyó „kultúra” nemhogy csökkenne, de terjed, ez is magyar kultúra- szövet silány szála.

De a másik erősödő szál sem jobb: ez a közösségi kultúra hiánya. Talán még a család, félig-meddig, mint közösség megmaradt, de aztán semmi más. Itt még a szomszédi, kávéházi, sőt kocsmai közösség sincs. És munkahelyi sincs, lakóhelyi sincs. Talán még netes virtuális közösségek vannak. Kérdés, h ezek mennyire igazi és hasznos közösségek.

Akkor rá is térhetünk a magyar filmekből áradó romboló „kultúrára”.

Tulajdonképpen művészetekről kellene beszélnünk, csak manapság a „művészetek” fele film, legalábbis mennyiségileg. De azért említsük meg a többit, irodalom, színház, zene, tánc, képzőművészet szintén hat a társadalomra, csak kevésbé (kisebb volumene miatt is), mint a film, a filmszerű produkciók. A művészeteknek kettős szerepük van, egyrészt kicsit, vagy erősen kiparodizálva tükröt mutatnak a társadalomról. Ilyenkor a társadalom „irányítja” a művészetet. Ugyanakkor a művészet hat is a társadalomra, ilyenkor viszont a művészet „irányít”. Röviden; tükröző és nevelő funkció. A magyar filmek, sorozatok többsége, szélesedő tendenciával,- egzaltált, bolondos, logikátlan, iszákos, lusta, felületes alakoknak ábrázolják a magyarok többségét.  Röviden, hüléknek, és egyre inkább azoknak. Egyre kevesebb a pozitív megjelenítés. Az ötvenes hatvanas, hetvenes években, még a filmek többsége pozitívnak mutatta a magyarokat, aztán ritkultak ezek a filmek.  És szaporodtak azok, melyek hülének és egyre hülébbnek mutatták a népet. Manapság a filmek, sorozatok, tv filmek 90%-a ilyen.  Más országokban is vannak ilyen filmek. Persze kell a nevetés és a nevelés. Két különbség azért van, nálunk, ilyenből háromszor több van, mint máshol. A másik különbség, h. máshol nevelő célzattal „igen kicsit hülék vagyunk, de ezen változtatni kellene” üzenettel csinálnak ilyen filmeket, mi pedig büszkék vagyunk a hüleségre. Vagyis a filmjeink nem a hüleség ellen hanem a hüleségre nevelnek. Bármelyik funkcióját nézzük a művészeteknek (filmeknek) tükröző és nevelő ez a hüleség-fókusz, mindenképpen siralmas.  A nevelő funkció akkor is hat, ha az alkotó csak a tükörképet akar állítani. Ha pedig a film üzenete az h. hülék vagyunk, de egészen jól megvagyunk, tulajdonképpen ebben az országban minden jó és vidám, akkor a hüleségre való nevelés tökéletes, és összekapcsolódik Fidesz-Orbán propaganda egyik szálával.  Ilyen a filmek nagyobb része.  A tükröző funkció azt mutatja, h. hülék vagyunk, a nevelő pedig: nem baj legyünk még hülébbek, mert az olyan vicces.  Ez is a magyar kultúra egyik silány szála.

A magyar nép betegségének ez is az egyik összetevője. 

A magyar sportolók tulajdonságaiból is következtethetünk a magyar népkarakterre.

Megint egy tendenciáról van szó, melynek lényege, h. a magyar sportolók, ill magyar emberek, egyre inkább ideggyengék.  Egyre inkább a rakkolós sportágakban vagyunk jók (úszás, kajak-kenu, stb.) és gyengülünk azon sportágakban ahol vagányság, idegzet, kombináció koncentráció és összjáték (pl. labdajátékok) a meghatározók. Az is megfigyelhető, pl. egy futballmérkőzésen, h a magyar csapat hamar megzavarodik, vagy éppen gyorsan feladja, elgyengül, hitét veszti. Vagyis ezek az ideggyengeség jelei.

Ha ez jellemző a sportolóinkra, akkor egy kicsit a magyar népre is jellemző.  Ez az ideggyengeség, főleg a kiakadás, észvesztés, meg a gyors faladás, legyintés, amúgy is megfigyelhető, nemcsak a sportban.

Szerintem a társadalmi viszonyok teszik elsősorban a magyarokat ideggyengévé. Azért a sok gerinctelenséggel, a sok ostobasággal, a sok igazságtalansággal, a sok bizonytalansággal való találkozás nem múlhat el nyomtalanul. Talán az egyén észre sem veszi, de megtépázza az idegzetét.

 

A kulturális szövet silányság taglalását befejezem.

Talán a legzavarosabb dologban „miért lelki-betegség, miért nem butaság” nem árt rendet tenni.

Sok mindenről szó volt. Sok okot és sok kategóriát fel lehet állítani az elmondottak alapján. Pl. mitől lettek a magyarok az európai átlag felett (alatt) lelki betegek, hülék.  Ezek közül miket okozta a vezetés, a kormányzat. Mik ennek a jelei és következményei. És még lehet sorolni a kategóriákat. Csak egyet taglalnák ezek közül.

Szóval: miért beszélek állandóan a nép lelki betegségéről és miért beszélek ritkábban, egyszerűen butaságról?

Mi is a primer butaság?

Az, ha valaki megpróbálkozik a tudás megszerzésével, de az agyi problémái miatt nem sikerül neki.

A buták egy jelentős része azért nem tanul, tájékozódik, mert azt gondolja, h. az aktuális problémát, akkor, amikor szükséges, a rettentő nagy eszével majd megoldja. Persze nem tudja megoldani, mert tudatlan, sokszor viszont a megoldatlanságra sem ébred rá. Ez tehát beképzeltségből eredő butaság, tehát inkább pszichés probléma.

A lustaságból eredő tanulatlanságot sem nevezném butaságnak, sem azt amikor pl. a dafke-érzés, egyéb szélsőséges érzés miatt gondolkodik helytelenül. Ezek is inkább pszichés problémák.

Az iskolai oktatás hibái, a motiválatlanság, a rossz tananyag, stb. persze butaságot okoz. De hozzá kell tenni, Manapság akiben van egy kis érdeklődés az több helyről, több módon tudna tájékozódni. Tehát nemcsak az iskola a hibás. Az iskolán kívüli tájékozódás hiánya, sokszor pszichés zavarból ered.

Csak a buták kisebb része tudja magáról, h. buta, a nagyobb része nagyon is okosnak tartja magát. De nem az, mert hiányos, téves tudással rendelkezik. A téves tudás okai megint csak sokfélék lehetnek, de többnyire pszichés problémák. 

Vannak pl. az önhazudozók. Akiknek az igazság lelkiismereti problémákkal járna, de ennek elkerülése miatt téves igazságot hazudnak maguknak és másoknak.

Vannak a tévesen kombinálók, ezekről már beszéltem, akik a beképzelt „született okosságuk” miatt nem tanulnak, tájékozódnak, aztán tévesen kombinálnak.

Nyilvánvalóan „buta” aki a hónap végi éhezése ellenére a regnáló vezetésre szavaz. Lehet h. valóban butaságból képtelen összekapcsolni a rossz életét, a vezetés rosszaságával, ill. annak leváltásával. Nyilvánvalóan „buta” aki elhiszi, h az ellenzék háborúba vinné az országot. Nem képes nagyon egyszerű következtetésekre. A manipuláció, elbutítja az embereket. De azért ilyen egyszerű következtetésekre bármilyen manipuláció mellett is képesnek kellene lenni. Vannak, akik valóban nem képesek az egyszerű következtetésekre, ők valóban buták.. De a többség, valamilyen téves felfogás téves meggondolás, vagy  hibás, káros érzés miatt lesz „buta”.  Ők sem primer módon buták. Azért beszélek hibás érzésről (mert vannak jó, hasznos érzések), viszont amelyik butaságot okoz, az nem lehet jó, hasznos érzés. Jó-jó, de miért alakult ki bennük a téves elgondolás, vagy a hibás, káros érzés, mint pl. a túlzott tekintélytisztelet, a túlzott félelem, a gyűlölködés, stb.?  Na, itt jönnek elő okként a hétköznapi kultúra szálai.  De ezt sem lehet primer butaságnak nevezni.

Talán ez a magyarázott kategorizálás egy kis rendet tesz a fogalmak kavargásában. Azt mindenképp meg indokolja, h. miért helyesebb lelki-betegségről, esetleg hüleségről beszélni, mintsem butaságról. 20% a primer butaság, 80% lelki betegség, kb. ilyen arányokról beszélhetünk.

A fő kérdés, hogy mire jó ez az egész elemzés. Egyébként lenne, ami elvileg használható lenne, mert ha pl. belátjuk, h. a magyar filmek hüleségre nevelnek, akkor az ilyen fajtákból kevesebbet kellene készíteni. Lehet, h a más fajta filmek népszerűbbek lennének. Más, az elemzésből következő tennivalók akkor sem a valósulnának meg, ha az ellenzék teljes aktivitással képviselné azokat. Ahogy mondtam, már beteg a magyar nép, már le van darálva. Talán ha egyszer mégis kimászunk ebből a gödörből, akkor jó tanulság lesz: mire kell vigyázni.