Gondolatok a magyar nép lelki
betegségéről.
8.
rész
Írásom alapkoncepciója.
„Azért lelki beteg és tájékozatlan a
magyar nép mert a F-O-s rezsim, sok aljas, ravasz trükkel, módszerrel,
hazugsággal, átverte és beteggé tette.„
Ez a felvetés igaz, de szerintem ezek a
trükkök azért nem voltak annyira ravaszak h. ne lehessen átlátni rajtuk. Az
írás, tehát erre a kérdésre keres választ: Miért verhető át, és miért tehető
beteggé a magyar nép, viszonylag könnyen, gyorsan?
Ez
is fontos…
A
magyar silány hétköznapi kultúra szálai részei.
Avagy
a népbutító, népbetegítő rendszer indirekt hatású részei. Avagy a hitvány
társadalmi szövet, további silány szálai.
Ahogy
a manipulációs rendszert is két összefüggő, de azért elválasztható részre osztottam,
úgy a hétköznapi kultúrát is két részre lehet osztani.
Az
egyik: a silány majmolt, nyugati hétköznapi „kultúra” szálai.
A
másik: a sajátos silány magyar hétköznapi „kultúra” szálai.
(Hétköznapi
kultúra: a köztudat, életstílus, szokásrendszer jellemző viselkedés kultúrája,
kevésbé a művészetek kultúrája)
Mint
mondtam a kettő összefügg, részben átfedi egymást, részben viszont párhuzamosan
egymás mellett rombolja a magyarok lelkét, tudatát.
Itt
is megjegyzem, a magyarok sok pozitív tulajdonsággal bírnak.
Szerintem
felettébb ötletes nép. Kár, h. ezt a tulajdonságát mindig elnyomták. Nézzük
csak a rendszerváltás utáni vezetéseket. Egyik sem koncentrált az újításokra,
ötletekre, az innovációra, a fejlődésre. Ez az Orbán-Fidesz banda pedig egy
kimondottan falusi, bérmunkás (semmi ötlet, újítás) gazdaságot és népkaraktert
alakít ki. De mit is várhatunk egy ilyen fifikás parasztgazda típusú
uralkodótól. Semmiféle műszaki képzetség, sem érzék.
A
másik jó tulajdonsága a vendégszeretet, és a jóindulat, de csak akkor, ha élnek
vele. És nem visszaélnek, mint most. Megint egy kis pszichológia, az ilyen
szinte együgyű jóindulatú embereket könnyen át lehet fordítani. Szóval ez a jó
tulajdonság sem érvényesül.
A
silány majmolt nyugati hétköznapi „kultúra” szálai
Felsorolva:
A
bulvár „kultúra”
A
fogyasztói társadalom „kultúrája”
A
túlzott engedékenység (liberalizmus) „kultúrája”.
Az
ál-jogászkodás „kultúrája”.
A
hagyományos és a modern online bürokrácia.
Az
online kultúra silány oldala.
A
silány „kultúra” közös jellemezője, h. az értékes hasznos tanulás, tevékenység
elől elveszi az időt, energiát, és az embereket értéktelen, haszontalan dolgok
megismerésére készteti. „Jó de hát a szabadidejük hadd töltsék már amivel
akarják” – jöhet a felvetés. Erre az a válasz: szórakozva is lehet hasznos
dolgokat tanulni. Másrészt, persze töltsék,- csakhogy, ha a népet a szórakozás
címén butítják, akkor ostoba, fejlettebb létre, jólétre, demokráciára
alkalmatlan, a diktatúrát átverést elnéző nép jön létre.
Mi
is az az értékes hasznos tanulás, tevékenység? Nagyon egyszerűen: ami testi,
lelki, egészség tudását illetve a társadalom építését tanítja, alkalmassá teszi
ezekre az embereket.
Nézzük,
h pl. a bulvár „kultúra” miért butítja a népet.
Az
akciófilmek, (a filmek kétharmada manapság akciófilm) egyrészt semmi közük a
valósághoz, másrészt inkább agresszióra nevelnek, egyszóval butítanak. Az
értéktelen celebek, sztárocskák
ajnározása azt üzeni, h. nem a tehetség a hasznosság számít. Nem a
tudóst, az igazi művész munkáját kell tisztelni. Ha szerepelnek is ilyenek,
akkor sem a munkájuk kapcsán, hanem pl. egy botrányos cselekvésük miatt. Tehát
az üzenet; nem érdemes itt nagyon tudoskodni, inkább toljuk le a gatyánkat.
A
fogyasztói társadalom „kultúrája” azonban triplán ártalmas.
Kezdjük
a legnagyobb bűnével, azzal h. fogyasztásra ösztökél egy olyan klímaválság helyzetben,
amikor pont ellenkezőleg, a mérsékelt megfontolt fogyasztásra kellene motiválni.
A
második legnagyobb bűne, h a reklámozás és a kereskedelem jelenlegi szerkezetében,
a munkák, termékek, beleértve a szellemi termékeket, a szolgáltatások nem
értékük, hasznosságuk szerint lesznek kiválasztva, hanem elsősorban a
reklámozásuk, a marketing, a marketingpénz, az üzleti megjelenés, valamint a
beárazás alapján. Persze egy kicsit azért, a helyes vásárlói értékrend is
beleszól a népszerűségbe, de csak másodlagosan. A lényeg, h. megint sérül az
érték és hasznosság alapú kiválasztódás.
A
harmadik ez már butító hatás, a bugyuta reklámok agymosó hatása.
És
végül, de nem utolsó sorban, a fölösleges vásárlás, az értékes hasznos tanulás,
gondolkodás tevékenység elő veszi el az időt, energiát.
A
túlzott engedékenység (liberális stílusnak is szokás mondani), ártalmas
lélektorzító hatása.
Szerintem
a liberalizmusnak és a túlzott elnézésnek nem sok köze van egymáshoz, mégis
össze szokták ezt a kettőt kapcsolni. Lényegében arról van szó, h. a
tolerancia, az egyenjogúság, a dicsérettel motiváló nevelés ürügyén, néha a
demokrácia ürügyén, bagatellizálják az érték és hasznosság alapú szelekciót.
Azt is mondhatom, a könnyebb megoldást választva elhanyagolják, elbliccelik.
Mert ez a szelekció fáradságos és konfliktusok felvállalásával, sőt önkritika
felvállalásával jár. Tehát, egyfajta „mindent
elnézünk”, álkedveskedő, álszenteskedő nevelés jön létre, ami persze visszaüt. Elkényeztetettség,
és ennek következtében rengeteg további probléma jöhet létre. Gyereke, ill.
embere válogatja az elkényeztetés, vagyis az értékesség, hasznosság meg nem
követelése, milyen lélektorzulásokat hoz létre. Van, akinél agressziót és van,
akinél önállótlanságot. Még nagyobb baj, hogy ez által is sérül az érték és
hasznosság alapú kiválasztás, nemcsak az emberek, de azok alkotásainak
vonatkozásában is. Értéktelen, haszontalan alkotások termékek, szolgáltatások,
kiszorítják az értékeseket, hasznosakat. Ami pedig a demokráciát illeti, az
igazi demokrácia egy kimondottan fegyelmezett, rendezett társadalmat, ill. stílust,
felfogást, nevelést igényel. Csak itt nem diktatúra fegyelme hódítana, hanem a
demokrácia fegyelme. Pl. h köteles vagy a társadalommal is foglalkozni, köteles
vagy indokolt esetben kritizálni, ill. véleményt alkotni. A másik vonal, h. a
talpnyalók, és a blöffölök nem érvényesülhetnek, csakis a hasznosak
tehetségesek érvényesülhetnek.
A
jelenlegi nyugati „kultúra” mindezt (a demokrácia fegyelmét, az érték,
hasznosság alapú kiválasztást, stb.) a kelleténél kevésbé hordozza. Lassan
nemcsak a kultúrából, a viselkedésből,
de a szóhasználatból is eltűnnek olyanok, mint: becsület, hűség, sportszerűség, mértékletesség,
stb., tehát a tendencia is rossz irányú.
A
többi felsorolt népbutító, lélektorzító szállal
- az ál-jogászkodás kultúrájával, ma hagyományos és a modern onine
bürokráciával, az online kultúra silány oldalával – ebben a írásban nem foglalkozom.
Hozzátéve, h az utolsóra később egy konkrét eset leírása kapcsán még
visszatérek.
Most
pedig térjünk rá a sajátos magyaros népbutító szálakra (stílusokra,
felfogásokra, népkarakter tulajdonságokra).
A
hétköznapi magyar kultúra silány szálaira, amelyek még pluszba magyarokat
sújtják.
Minden
ilyen kulturálatlan „kultúra” szálhoz hozzá lehet tenni: máshol is van,
mindenhol van, csak nem ennyi, nem ilyen erős, meghatározó.
Kezdjük,
a már több évszázados protekciós
(uram-bátyám, közös pártban vagyunk, stb.) „kultúrával”.
Ez
szépen összeillik az „okosba megoldjuk, kis csalás, nem csalás” kultúrával,
legalábbis annak az egyik részével.
Azon
részével, mely a protezsáltat, egy „kis csalafintasággal”, tehát igazságtalanul
juttatja előnyhöz, persze nem érdek nélkül. A kölcsönös előnyök rendszere, de
sajnos hozzátehetjük, egyben a kölcsönös csalások rendszere.
Tulajdonképpen
ez már korrupció.
Már
mindenki megállapította, h. Mo. egy új szintet lépett a korrupció terén. A
legfelső körökben zajlik, törvények eljárások (pl. az állami pályázatok)
kiforgatásával, szóval törvényekkel és állami intézményekkel biztosítva, és ami
a lényeg, abszolút nyíltan, pofátlanul. Sokszor a leleplezésre csak annyi a
válasz: ez teljesen törvényes, az ellenzék hazudik. Vagyis nincs leleplezés. A keleti és más diktatúrákban
(Kina, Oroszország, stb.), továbbá az afrikai, dél-amerikai maffia rezsimekben egyrészt
nagyobb titokban zajlik, de a nyilvánvaló lebukás esetén szigorú büntetés jön,
szóval legalább látszólagosan tiltják. Ez a teljesen nyílt, „nincs itt semmi
látnivaló” stílus, egyedi, magyar.
De
visszatérek a silány hétköznapi „kultúrára”. (Nem a művészeti kultúráról van
szó, hanem a közfelfogás, köztudat, életstílus kultúráról. Viszont ha ez
negatív, gyenge akkor idézőjelbe kell tenni a nemes „kultúra” szót.)
Már
a nagy háború előtt is ettől szenvedett a magyar közélet, érdemes a zseniális
magyar írókat pl. Móriczot olvasni, akkor még a rokoni protekció volt divatba.
Aztán a szocializmusban ehhez jött hozzá, a pártalapú és haveri protekció. Szóval nincs értékalapú hasznosságalapú,
tehetségalapú kiválasztódás.
Innen
tovább lehet menni, a talpnyaló, besúgó „kultúra” felé, ami szintén elég erős a
magyar honban. De ez összefügg a diktatúra szintjével. A diktatúra szintjét nemcsak
a keménysége, pl. a börtönbe kerülés határozza meg. Ha nem kerülsz börtönbe,
akkor is felettébb kellemetlen, ha figyelnek és a „rossz magaviseleted miatt
ilyen-olyan hátrányok érnek”, vagyis
sunyi- megfigyelő-átverő- stílusú „kultúrába” élsz. Gyakorlatilag kis
hátrányokkal is kialakítható, ki is alakítják a behódoló népet. Ez is egyfajta diktatúra.
Az oktatás szellemisége felől, ill. a vezetés stílusa
felől, a talpnyalási, ill. protekcionista „kultúra” felől, el lehet menni a kritika nélküli egyben újító szellemiség
nélküli „kultúra” felé is.
Itt
jegyzem meg, az oktatás tényezője, mindenhol ott van. Ott van mint fő ok, mint
fő megoldás
Például,
ha a gyenge színvonalú társadalmi műveltséget nézzük. Elsősorban min múlik? Szerintem főleg az
oktatáson.
Meg
kell állapítani, h. magyar nép lelki betegségének egyik oka, része, a rendkívül alacsony társadalmi
műveltség.
Az
oktatás az oktatott tananyagon keresztül is hat, de az oktatás szellemiségén
keresztül is. Én azok közé tartozom, akik az oktatásnak nagyon nagy
jelentőséget tulajdonítanak.
Az
újító, kritizáló, kreatív szellemiség hiánya, többek között az oktatás szellemiségéből ered, hozzátéve, h az
engedékeny oktatás nem biztosítja a tanulói önállóságot, kreativitást.
Alapvetően két különböződ dologról van szó.
De
az újító jövőbe néző szellemiségnek még sok oka van. Pl. a talpnyaló
protekcionista „kultúrának” is, hiszen a „főnöknek igazat kell adni” stílus nem
engedi az önálló gondolkodást.
Össze-vissza
kanyargok a tényezők között, ezért egy új hasonlat jutott eszembe, a nép lelki
betegsége olyan mint egy labirintus.
Olyan,
mint amikor a nép, vagy az egyén elveszik valamiféle szellemi útvesztőbe.
Ide-oda kanyarog és itt is, ott is, butító, betegítő veszély leselkedik rá.
Akkor
nem silány társadalmi kulturális szövetről van szó?
Az
is jó hasonlat és az útvesztő-labirintus is jó hasonlat.
Az
útvesztőben el lehet kanyarodni, pl. a cigány kultúra felé, majd el is
kanyarodok, de később
El
kehet kanyarodni az önző, felületes felfogás is terjedése felé.
A
hazudozó csaló harácsoló stílus felé, de ezekre sem most, sem később nem térek
ki.
Most
inkább, a közösségi szellemiség hiánya felé kanyarodok.
Az
eddigi út, a leírt tényezők megmagyarázzák a közösségi szellemiség hiányát.
Önzés,
közömbösség, talpnyalás, stb. első látásra is a közösségi szellemiség ellen
hatnak, de nézzük meg alaposabban.
Kishazánkban
romlik korhad az állam, de a közösségek is bomolnak, satnyulnak.
Gondolat
szinten és a gyakorlatban is szembekerülhet; az állam működjön jól,
gondoskodjon felfogás, és a kisközösség
tartson össze, gondoskodjon felfogás. Főleg ha a szerepek nincsenek pontosan
leosztva. Azért nem érdemes ezzel a problémával - a nagyközösség állam, vagy a kisebb
közösségek érvényesüljenek – foglalkozni, mert jelenleg mind a kettő az állam
is, a kisközösségek is gyengülnek.
Jelenleg
egyre messzebb kerülünk ettől a konfliktustól, ugyanis az állam (egészségügy,
oktatás, igazságszolgáltatás, stb.) egyre rosszabbul működik, egyre silányabb
gondoskodó, de a kisközösségek is egyre kevésbé védik meg az egyént. A
kisközösségek is bomladoznak, nem adnak baráti egymást segítő környezetet.
Jó
lenne, ha azt lehetne mondani: de legalább a családi közösségek virulnak.
Virulásról szó sincs, talán lassabb sorvadásról beszélhetünk.
Bár
a netes közösségek mintha sokasodnának, erősödnének, de kétséges, hogy ezek
virtuális segítsége pótolhatja pl. a lakóhelyi, munkahelyi más tényleges
közösségek szellemi, közvetlen és gyakorlati segítségét. Szerintem nem. Van itt még egy közösség, a kocsmába járó,
disznóölő, mulatós zenélő falusi közösség. Én ezt inkább kultúraromboló mintsem
építő közösségnek tartom. Azt mondom, h. a régebbi falusi közösségekhez képest,
ezek silány közösségek.
Érdekes
kérdés, h. a közösségi szellemiség miért sorvad, gyengül? Főleg a városokban.
Bár én sem szerettem az ok nélkül fecsegő, pletykáló szomszédot, de azért ez a
teljes elkülönülés, idegenkedés, zéró segítségnyújtás, ami a fiatalokra egy
fokkal jellemzőbb, (tehát ez a tendencia) még két fokkal hidegebb, rosszabb.
Sok
kisebb jelből, jelenségből, dologból lehet következtetni a közösségi
szellemiség hiányára.
Pl.
egyre több olyan autóssal, közlekedővel találkozhatunk, aki úgy közlekedik
mintha más nem is lenne az úton.
Az
utcán elterülő embert kikerülik, eszükbe sem jut segíteni. Sok szomszéd szinte szóba se áll a
lakótársaival. Régebben a lakóközösségek valódi kisközösségek voltak. A közös
munka (régebben pl. a kollégák rendszeresen segítettek egymásnak) manapság már
gyakorlatilag megszűnt. Szóval meglehetősen sok jele, jelenség utal a
közösségek, ill. a közösségi érzés sorvadására.
Azt
gondolom Mo. még a világátlagnál is gyengébb a közösségi érzés, szellemiség.
Sok ok lehetséges.
Bár
Mo.-ra a klikkesedés is jellemző (a vezetés direkt uszító politikájának
köszönhetően, mégis a klikkesedés a másik oldalon több ellenségesedést okoz.
Pl. Két szomszéd azért tarthat egymástól, mert lehet, hogy a másik az
ellentétes oldal szavazója. Szerintem az oktatáson főleg az oktatás szellemiségén,
módszerein, pl. egy osztályközösség kialakításán is múlik mennyire alakul ki a
közösségi érzés.
Innen
indulva
El
lehet menni a társadalmi politikai közömbösség, a modern hazaszeretet hiánya
felé.
A politika, a politizálás megvetése ebből fakadó közömbösség, - gyakori,
de téves felfogás.
Nem
az, az igazi hazaszeretet, ha valaki magyarkodik, hősködik, a múltat cibálja,-
az igazi hazaszerető, aki magyarság
jelenén jövőjén dolgozik. Aki kritikusan kiáll a jelenlegi hatalommal szemben.
Igaz
ehhez, az igazi hazaszeretetthez több gógyi, több ötlet, és persze több
bátorság kell, de mit sem ér a számunkra dicső múlt, ha a világ a jelenünk
miatt a világ megveti és kirekeszti magyarokat.
Tulajdonképpen
a kirakat-magyarkodók egyfajta megalkuvók közömbösök.
Már
megint ez a gyávaság közömbösség. Már többször foglalkoztam vele.
Akkor
térjünk ki az „irányadó” értelmiség megalkuvására közömbösségére, ami a magyar
kultúra egyik leghitványabb szála, a népbetegség része.
Irányadó
értelmiség: ismert tudósok, „művészek”, írok, filmesek, közszereplők, színészek
„humoristák, médiakészítők, műsorkészítők, stb. Mondhatjuk, a
közvélemény-formálók zöme. De a helybéli értelmiséget a helybéli irányadókat
(akiknek irányadónak kellene lenni) őket is ideveszem. Szerintem nekik látniuk
kell, és a többség látja is, hogy itt komoly problémák vannak, de a döntő többség
mégsem szól.
Őszintén
szólva már a témától is hányingert kapok, mert ez számomra a nép ostobaságánál
is érthetetlenebb.
A jelenlegi
magyar arányok: kb. 20% az értelmiségnek a hatalom mellé áll, a fele érdekből.
Kb. 14% aki felvállalja az ellenzéki, kritikus véleményét. A maradék 66% (kétharmad)
pedig kussol, lapít. Ha mond is valamit, ha csinál is valamit szinte patikamérlegen
méri ki, hogy véletlenül se legyen benne egyetlen haltamat kritizáló mondat,
sőt egyetlen politizáló mondat se.
Undorító.
Kétségkívül
a legundorítóbb réteg, akik érdekből haszonlesésből állnak hitvány hatalom
mellé, de rögtön ezután jönnek, akik érdekből, gyávaságból, lapítanak, indirekt
módon így támogatják a hitvány hatalmat.
Megint azt tudom mondani, nyilván más országokban is létezik megalkuvás, opportunizmus, de nem ekkora arányban. Ez is része a magyar népbetegségnek, a diktatúra elfogadásának. ennek is hasonlók az okai, mint a nép betegségének. Ugyanakkor ez okozó is. Hiszen ezektől az emberektől néhány mondat is nagy hatással bírna. Ha sok irányadó értelmiségi csak néhány kritikus mondatot merne szólni, már más lenne a helyzet. De nem mer, a legkisebb kockázatot, egy apró hátrányt sem vállal be. Hozzá kell tenni, h éppen azért, mert ez nem erőszakos, hanem manipulatív diktatúra, ezért kisebb kockázattal is nagyobb hatást válthatnának ki. Szerintem ezek gerinctelen emberek, nem lehetnek igazi művészek. Remélem, el lesznek felejtve.
Az
egész nemzet beteg, akkor térjünk ki az ellenzékiek gyengeségeire,
betegségeire.
Tulajdonképpen
az irányadó értelmiség lapítása is egyfajta ellenzéki gyengeség.
De
most inkább a politikai ellenzék azon belül is az ellenzéki szavazók az
ellenzéki nép gyengéségeiről hibáiról szeretnék beszélni. A ellenzéki politikai
vezetés kritikáját nélkülem is elvégzik, méghozzá jó sokan. Tulajdonképpen a politikai
média nagyobb részben az ellenzéki vezetők silányságával foglalkozik, már
mindent elmondtak róla igazat és kevésbé igazat, nem szeretnék beállni ebbe a
sorba.
Viszont
az egész ellenzékre elmondható, a maga nemében ugyanúgy beteg, mint az egész
magyar társadalom, az egész magyar nép. A maga nemében, a maga szerepében.
Tehát a felsősségi rangsorban hátul van a legkevésbé felelős, de mégis vannak
gyengeségei. Miért ne lennének, mikor ugyanazok a silány kulturális szövedékkel
takarózik, mint a magyar nép többi része. Ugyanolyan gyenge oktatást, kap. Ugyanazon népbutító kulturális szálak, a bulvár
kultúra, a fogyasztó társadalom kultúrája, a kétféle manipuláció, stb., hatnak
rá. Az ellenzéki szavazók, a diktatúra
ellen szavazók egy része, mondjuk a fele, valóban társadalmilag művelt, nem
beteg, szóval rendben van.
Az,
hogy az ellenzéki szavazók tüntetésen egyebeken szelídebbek, kevésbé aktívabbak
azzal magyarázható, hogy kevésbé van meg bennük az agresszív kismalac jelleg,
békésebbek. És mivel okosabbak ezért többet kételkednek a választásukban.
Ugyanis az ostobák éppen az ostobaságuk miatt sokkal kevésbé kételkednek a
saját „okosságukban”. Ez nemcsak a politikai térben figyelhető meg, hanem
minden gondolkodást igénylő térben. Az ostobák állnak ki a maguk nézete mellett a leghatározottabban.
A
hülének hiába magyarázod, h hüle, azt sem érti meg, hiszen hüle – ez igaz
mondás.
De
azért ismerjük be, az ellenzéki szavazók másik felével problémák vannak.
Az
ellenzéki táborban is vannak, párt szerint, pofa szerint, ilyen-olyan okból és
nem ésszerűségből szavazók. Van, pl. egy
párt, annak tagjai a többség, párthűség és a pártvezető iránti hűség alapján
szavaz. Ahogy az Orbán-Fidesz hívek. Ez sokszor még a szövetségeseivel is
szembeállítja őket. Ezt sokszor amolyan
lapuló aknaként is emlegetik, mert nem lehet tudni, hogy mikor sértődnek meg,
és rúgják fel a szövetséget.
Aztán
vannak, az ésszerűség helyett „kinyírjuk az ellenfelet, azért is ellenkezőleg
szavazunk”, stb. okok miatt szavazók. Ahogy az Orbán-Fidesz szavazók.
Ami
még megfigyelhető a nagyarányú árulási, átpártolási százalék. Ez a magyar lélek egyik torzulása.
Ami
még szembeötlő, az igen nagyfokú sértődékenység.
Érdemes
lenne megvizsgálni, h. az ellenzéki emberek miért sértődékenyebbek, mint a
fidesznyikok. Egy sereg, magát valamikori ellenzékinek mondott ember,
értelmiségi, ismert személy, vezető sértődött meg azon h. kevés elismerést,
vagy kevés feladatot kapott. Szóval, h. a „rettentő nagy okosságát” nem vették
igénybe. Nem, egy-kettő, de százával történetek olyan sértődések, h a sértődött
alak kijelentette: akkor ő inkább a Fideszre szavaz. Olyanok, akik pár évvel ezelőtt még legszívesebben
elásták volna a Fideszt-Orbánt. Szerintem ez az árulás egyik fajtája. Hasonló
hitványság, mikor valaki érdekből áll az ellen-oldalra.
Sajnos
a Fidesz oldalon sokkal nagyobb a talpnyalási hűség, nagyobb a maffia fegyelem,
a közös gazemberség, a büntetés veszélye nagyobb összetartást és intenzitást
ad. Mindennek a hiánya persze az ellenzék javára írható, ugyanakkor, az
ellenzék a Fidesz oldalhoz képest puhánynak mondható.
Szót
kell ejteni még a megélhetési ellenzékieskedésből.
A
politikusok a politizálók jelentős része, amúgy is elvek, eszmék nélkül, megélhetésből, foglalkozásból teszi, amit tesz, az minden oldalra érvényes.
Az ellenzék között is vannak ilyenek, talán kevesebbet lopnak, mint a fidesznyikok,
de az elvnélküliség mindenképpen hiba.
Végül
kitérnék a független, illetve ellenzéki politikai ellenzők gyengeségéra, ill.
ebből következő ártásra. Tulajdonképpen a részletek ismeretével nincs baj, de
lényegesítés, a hasznos igazság kiderítése nem szokott sikerülni. Nem is sikerülhet, mert hamis a kiindulás,
ahogy már említettem: a galád kormány csak teszi a dolgát, szemétkedéssel őrzi
a hatalmát, a nép mindig bölcs, - a
legfőbb felelős az ellenzéki vezetés.
Mindez
szintén része a magyar nép lelki betegségének.
Hozzátéve,
h akár a magalkuvás, akár a sértődékenység azért a népre (sok emberre) is
jellemző.
Ez
is fontos…
Most
kanyarodok el a cigány kultúra rosszabb oldala felé.
Az
hogy a cigány kultúra rosszabb oldala érvényesül sajnos része a magyar népbetegségnek.
Arról,
h, lehet e, egy népről, bármely népről kritikát, ítéletet mondani, már korábban
elmélkedtem. Nem akarom sokat ismételgetni az idevágó mondat: a nép
kultúrájának bizonyos részeit vonásait lehet kritizálni, ha előtte megtesszük a
kötelező megjegyzéseket. Nincs semmi baj a cigány nép származásával, genetikájával.
Nincs kollektív bűnösség a cigányok között, ahogy minden népben sok értékes
ember van. A kultúrájuk nagyobb része értékes, zene és tánckultúrájuk,
ügyességük-kézügyességük, barátságos természetük, stb. csak dicsérhető, - kár hogy
kultúrájuk rosszabb oldala is előjön.
Ez
pl., hogy vándorlás. a rendszertelen munkavégzés beleívódott a kultúrába, ahogy
a kívülállás is, beleértve a törvényeken kívül állást is, ehhez kapcsolódva a ügyeskedéssel ravaszsággal szerzés elfogadása.
A
déli népekre jellemző magasabb vérmérséklet, ugyanakkor lezserebb, bohémabb,
életfelfogás nem lenne baj. Azonban a sok nép, egyre több nép meglehetősen
furán áll a fizikai munkához. Szerintem
ez sem egyéni lustaság, hanem kulturális torzulás, aminek a lényege, h. a
fizikai munkát, a fizikai munkást lenézik, alacsonyabb rendű embernek nézik.
Valószínűleg ez még az úr-szolga viszonyból ered. Igaz, az úr-szolga viszony is egy emberi
torzulás. Miközben tudjuk, hogy a fizikai munka, főleg a testhez álló, és
egészséges munka, - érdekes, hasznos testet edző tevékenység. Sajnos mostanában
terjed a fizikai munka lenézése, tehát a cigányság eme kulturális torzulása nem
egyedülálló, de fennáll.
Ami
még negatív, hogy a tanulás, az elméleti tanulás igénye hiányzik ebből a
kultúrából. Mindehhez hozzátéve, mindez persze nem élesen csak viszonylagosan
igaz. Mondhatjuk a cigányok átlagosan az európai népek átlagtól csak kevéssé
térnek el, de eltérnek. Ami még nagyon fontos, ez többnyire nem a cigány
emberek a cigány nép hibája, de hiba.
Legyünk
őszinték abban, hogy a régiós országok, elhúztak mellettünk, szerepe van annak
is hogy a cigányság-problémát, nem tudtuk megoldani, úgy hogy közben nálunk
lett a legtöbb cigány lakosságarányosan. Egyrészt idejöttek, szimpatikus nekik
az Orbán-Fidesz stílus, az ország mentalitása, másrészt gyorsabban népesednek,
mit a meglehetősen lassan népesedő magyarok.
Legyünk
őszinték Orbánt maguk közül valónak
tartják, és a stílusa, mentalitása ez a maffiaszerű, de azért diktatórikus stílus
is közel áll a cigányok lelkéhez. Ez a lélekrokonság még nagyfokú szegénységet
is elfejteti a cigányokkal. Bár ahogy ezt már említettem, a cigányság,
legalábbis a zöme, az átlag, mindig is vándorlásban-szegénységben élt tehát egy
kisebb változást nem igen vesznek észre, és talán nem is nagyon érdekli őket.
Érzelmi
beállítottságú emberek, ha a hangulat, a stílus nekik jó, akkor minden jó.
Hozzá kell tenni a Fidesz abban nagyon ügyes, h. Megtalálja kiket hogyan, mivel
lehet manipulálni hatékonyan. A cigányságot is rendkívül hatékonyan
manipulálja, átveri, mert szándékosan kiszolgáltatott tudatlan helyzetbe tartja
őket, ugyanis így maradnak hű szavazók.
A
másik ok, és megint legyünk őszinték, a társadalmi műveletlenségük miatt nem
veszik észre a szegénységük, a kiszolgáltatottságuk, azt sem látják, hogy pont
arra a vezetésre szavaznak, aki valójában lenézi és kihasználja őket, aki
fejlődésüket indirekt akadályozza.
Legyünk
őszinték a cigányság társadalmi műveltsége még a magyar nép átlagánál is
alacsonyabb, pedig az sem magas.
Lényegében
Mo. hanyatlásnak, a nép betegségének egyik jelentős oka, h magyar vezetések,
főleg a Fidesz-Orbánvezetés ahelyett, hogy a cigányságot kulturálisan
műveltségileg felemelte volna, inkább a magyar népet süllyesztette le.
Itt
térek ki az uralkodó Orbán úr, meglehetősen butuska ország-fejlesztési
elképzeléseire. A fő baj ezekkel a autoriter rendszerekkel, h az ország
stratégiáját egy ember határozza meg, és a részleteket is kevés ember dönti el.
Márpedig egy embernek nyilvánvalóan lehetnek jó, de lehetnek rossz
elképzelései. Most a hatalom-erősítő szempontokat nem is nézem, csak azt, hogy
minden ember téved. Orbán úr egyik nagy hibája, hogy mindent direktbe
egyszerűen, pénzzel, erővel akar megoldani. Kivéve a diktatúra-építést,
(demokrácia-leépítést) mert abban profi. De például a focit úgy akarta
felemelni, h stadionokat építettet, pénzt pumpált a fociba, - de ez így nem működik. Ugyanezt tette a népesedéssel, de az sem vált
be. A cigányság pedig úgy jön ide, h van ez a közmunka, meg a munkaalapú
társadalom. Szerintem ez sem oldja meg a cigányság problémáját, sem a fizikai
munka becsületét.
A
gazdaság számára pedig ez a fajta „bér-munkaalapú társadalom” ártalmas. Manapság
a tudás, a kreativitás alapú gazdaság hasítana, és nem az eszetlen bérmunkára
alapuló.
Ez
a fajta (részekre osztva- direkt- pénzzel) ország vezetés egyébként szembeáll a
helyessel, melynek alapja: az ország komplex egység és a legfőbb húzóerő a
kreativitás, és a demokrácia.
Visszatérve,
a cigányság legfőbb problémája a cigányság szempontjából alkalmatlan gyenge
oktatás. De ami a cigányság problémája, az az ország problémája is.
Nagyon
röviden, egyszerűen: a cigányság egy rendkívül gyakorlatias nép. Nekik a
tankönyvből való tanulás nem megy.
Ugyanakkor nyilvánvalóan szükség van elméleti tudásra is. Szóval számukra
az lenne a megoldás, ha a gyakorlat után jönne az elmélet és nem fordítva.
Mondjuk egy magyar asztalosnak tanuló nagy kínnal elolvassa az tankönyvet, majd
később a műhelybe, gyakorlatba is találkozik a problémával, majd összerakja a
kettőt. A cigány tanuló nem fogja elolvasni a tankönyvet. Öt le kell vinni a
műhelybe, és aztán amit ott a gyakorlatban csinált, azt meg kell mutatni a
tankönyvben. Ez egy speciális fordított oktatás, ezért szegregált oktatás szükséges. Ez esetben a szegregáció nem rossz, hanem jó.
A
lényeg, h. sok ötlettel, újítással és az előítéletek levetkőzésével (pl. csakis
a szegregáció a megoldás – előítélet elvetésével) sok mindent el lehet
érni.
Persze
mindenekelőtt igazi népfelemelő akarat kell. Nem pedig az h. a nép legyen
mindenekelőtt jó alattvaló (ne legyen túl okos, kritikus, bátor) aztán esetleg
talán más is belefér.
De a lényeg, hogy a cigány kultúra rosszabbik
oldala nemcsak a cigányságot húzza le, de elterjedve a magyarságot is lehúzza.
A cigány kultúra rosszabbik oldala, a magyar kultúra egy silány, mindent
átszövő szála lett.
Már
több helyen elmélkedtem erről a „ne izélj már no” vidéki „kultúráról”, de
innen sem hiányozhat.
Persze
a mindentől elzárkózó, önző, közösségi érzést nem ismerő városi „kultúra” sem
jobb.
Visszatérve
miről is szól ez a vidéki életstílus? Amely egyébként testvére a cigány
„kultúrának”. Kocsmába járás, piálás, pálinkafőzés, mulatós zene, disznóölés,
állandó munkásruhába járás, flexelés, és megint a krimó, mint szórakozás. Nem
lenne ezzel semmi baj, a baj az h ezen kívül nincs más. Bezárkóznak ebbe a
körbe és ez új gondolat, új élmény nélkül elbutít. A szókincsük lecsökken, a
műveltségük, a társadalmi műveltségük kevesebb lesz, mint amennyi volt
általános iskolába, viszont frázis-hívő és uraságtisztelő emberek lesznek.
A
falusi magyarság valahogy egy időcsapdába rekedt.
Ami
még nagyon fontos, az újító szellemiség szinte teljesen hiányzik ebből a
„kultúrából”. Olyan fogalmak, mint ország-fejlődés, ország- jövő, rendszerváltás, általános
reform, teljesen hiányoznak a gondolatvilágukból.
Orbán egyébként beleillik ebbe a kultúrába,
legalábbis így adja elő magát. Szerintem
van ebben egy jó adag rájátszás.
Félig
népszerűség-szerzésből (én vagyok a vidéki nép egyszerű fia, olyan vagyok, mint
ti, még a potrohom is hasonló), részben viszont őszinte a suttyó stílus. Úgy is
mondhatjuk, ha megjátszás is, nem esik nehezére.
A
lényeg, h ez a vidéki suttyó „kultúra” nemhogy csökkenne, de terjed, ez is
magyar kultúra- szövet silány szála.
De
a másik erősödő szál sem jobb: ez a közösségi kultúra hiánya. Talán még a
család, félig-meddig, mint közösség megmaradt, de aztán semmi más. Itt még a
szomszédi, kávéházi, sőt kocsmai közösség sincs. És munkahelyi sincs, lakóhelyi
sincs. Talán még netes virtuális közösségek vannak. Kérdés, h ezek mennyire
igazi és hasznos közösségek.
Akkor
rá is térhetünk a magyar filmekből áradó romboló „kultúrára”.
Tulajdonképpen
művészetekről kellene beszélnünk, csak manapság a „művészetek” fele film,
legalábbis mennyiségileg. De azért említsük meg a többit, irodalom, színház, zene,
tánc, képzőművészet szintén hat a társadalomra, csak kevésbé (kisebb volumene
miatt is), mint a film, a filmszerű produkciók. A művészeteknek kettős szerepük
van, egyrészt kicsit, vagy erősen kiparodizálva tükröt mutatnak a
társadalomról. Ilyenkor a társadalom „irányítja” a művészetet. Ugyanakkor a
művészet hat is a társadalomra, ilyenkor viszont a művészet „irányít”. Röviden;
tükröző és nevelő funkció. A magyar filmek, sorozatok többsége, szélesedő
tendenciával,- egzaltált, bolondos, logikátlan, iszákos, lusta, felületes
alakoknak ábrázolják a magyarok többségét.
Röviden, hüléknek, és egyre inkább azoknak. Egyre kevesebb a pozitív
megjelenítés. Az ötvenes hatvanas, hetvenes években, még a filmek többsége
pozitívnak mutatta a magyarokat, aztán ritkultak ezek a filmek. És szaporodtak azok, melyek hülének és egyre
hülébbnek mutatták a népet. Manapság a filmek, sorozatok, tv filmek 90%-a
ilyen. Más országokban is vannak ilyen
filmek. Persze kell a nevetés és a nevelés. Két különbség azért van, nálunk,
ilyenből háromszor több van, mint máshol. A másik különbség, h. máshol nevelő
célzattal „igen kicsit hülék vagyunk, de ezen változtatni kellene” üzenettel
csinálnak ilyen filmeket, mi pedig büszkék vagyunk a hüleségre. Vagyis a
filmjeink nem a hüleség ellen hanem a hüleségre nevelnek. Bármelyik funkcióját
nézzük a művészeteknek (filmeknek) tükröző és nevelő ez a hüleség-fókusz,
mindenképpen siralmas. A nevelő funkció
akkor is hat, ha az alkotó csak a tükörképet akar állítani. Ha pedig a film
üzenete az h. hülék vagyunk, de egészen jól megvagyunk, tulajdonképpen ebben az
országban minden jó és vidám, akkor a hüleségre való nevelés tökéletes, és
összekapcsolódik Fidesz-Orbán propaganda egyik szálával. Ilyen a filmek nagyobb része. A tükröző funkció azt mutatja, h. hülék
vagyunk, a nevelő pedig: nem baj legyünk még hülébbek, mert az olyan vicces. Ez is a magyar kultúra egyik silány szála.
A magyar nép betegségének ez is az egyik összetevője.
A
magyar sportolók tulajdonságaiból is következtethetünk a magyar népkarakterre.
Megint
egy tendenciáról van szó, melynek lényege, h. a magyar sportolók, ill magyar
emberek, egyre inkább ideggyengék. Egyre
inkább a rakkolós sportágakban vagyunk jók (úszás, kajak-kenu, stb.) és
gyengülünk azon sportágakban ahol vagányság, idegzet, kombináció koncentráció
és összjáték (pl. labdajátékok) a meghatározók. Az is megfigyelhető, pl. egy
futballmérkőzésen, h a magyar csapat hamar megzavarodik, vagy éppen gyorsan
feladja, elgyengül, hitét veszti. Vagyis ezek az ideggyengeség jelei.
Ha
ez jellemző a sportolóinkra, akkor egy kicsit a magyar népre is jellemző. Ez az ideggyengeség, főleg a kiakadás,
észvesztés, meg a gyors faladás, legyintés, amúgy is megfigyelhető, nemcsak a
sportban.
Szerintem
a társadalmi viszonyok teszik elsősorban a magyarokat ideggyengévé. Azért a sok
gerinctelenséggel, a sok ostobasággal, a sok igazságtalansággal, a sok
bizonytalansággal való találkozás nem múlhat el nyomtalanul. Talán az egyén
észre sem veszi, de megtépázza az idegzetét.
A
kulturális szövet silányság taglalását befejezem.
Talán
a legzavarosabb dologban „miért lelki-betegség, miért nem butaság” nem árt
rendet tenni.
Sok
mindenről szó volt. Sok okot és sok kategóriát fel lehet állítani az
elmondottak alapján. Pl. mitől lettek a magyarok az európai átlag felett
(alatt) lelki betegek, hülék. Ezek közül
miket okozta a vezetés, a kormányzat. Mik ennek a jelei és következményei. És
még lehet sorolni a kategóriákat. Csak egyet taglalnák ezek közül.
Szóval:
miért beszélek állandóan a nép lelki betegségéről és miért beszélek ritkábban,
egyszerűen butaságról?
Mi
is a primer butaság?
Az,
ha valaki megpróbálkozik a tudás megszerzésével, de az agyi problémái miatt nem
sikerül neki.
A
buták egy jelentős része azért nem tanul, tájékozódik, mert azt gondolja, h. az
aktuális problémát, akkor, amikor szükséges, a rettentő nagy eszével majd
megoldja. Persze nem tudja megoldani, mert tudatlan, sokszor viszont a
megoldatlanságra sem ébred rá. Ez tehát beképzeltségből eredő butaság, tehát
inkább pszichés probléma.
A
lustaságból eredő tanulatlanságot sem nevezném butaságnak, sem azt amikor pl. a
dafke-érzés, egyéb szélsőséges érzés miatt gondolkodik helytelenül. Ezek is
inkább pszichés problémák.
Az
iskolai oktatás hibái, a motiválatlanság, a rossz tananyag, stb. persze
butaságot okoz. De hozzá kell tenni, Manapság akiben van egy kis érdeklődés az
több helyről, több módon tudna tájékozódni. Tehát nemcsak az iskola a hibás. Az
iskolán kívüli tájékozódás hiánya, sokszor pszichés zavarból ered.
Csak
a buták kisebb része tudja magáról, h. buta, a nagyobb része nagyon is okosnak
tartja magát. De nem az, mert hiányos, téves tudással rendelkezik. A téves
tudás okai megint csak sokfélék lehetnek, de többnyire pszichés problémák.
Vannak
pl. az önhazudozók. Akiknek az igazság lelkiismereti problémákkal járna, de
ennek elkerülése miatt téves igazságot hazudnak maguknak és másoknak.
Vannak
a tévesen kombinálók, ezekről már beszéltem, akik a beképzelt „született okosságuk”
miatt nem tanulnak, tájékozódnak, aztán tévesen kombinálnak.
Nyilvánvalóan
„buta” aki a hónap végi éhezése ellenére a regnáló vezetésre szavaz. Lehet h.
valóban butaságból képtelen összekapcsolni a rossz életét, a vezetés
rosszaságával, ill. annak leváltásával. Nyilvánvalóan „buta” aki elhiszi, h az
ellenzék háborúba vinné az országot. Nem képes nagyon egyszerű következtetésekre.
A manipuláció, elbutítja az embereket. De azért ilyen egyszerű
következtetésekre bármilyen manipuláció mellett is képesnek kellene lenni.
Vannak, akik valóban nem képesek az egyszerű következtetésekre, ők valóban
buták.. De a többség, valamilyen téves felfogás téves meggondolás, vagy hibás, káros érzés miatt lesz „buta”. Ők sem primer módon buták. Azért beszélek
hibás érzésről (mert vannak jó, hasznos érzések), viszont amelyik butaságot okoz,
az nem lehet jó, hasznos érzés. Jó-jó, de miért alakult ki bennük a téves elgondolás,
vagy a hibás, káros érzés, mint pl. a túlzott tekintélytisztelet, a túlzott
félelem, a gyűlölködés, stb.? Na, itt
jönnek elő okként a hétköznapi kultúra szálai.
De ezt sem lehet primer butaságnak nevezni.
Talán
ez a magyarázott kategorizálás egy kis rendet tesz a fogalmak kavargásában. Azt
mindenképp meg indokolja, h. miért helyesebb lelki-betegségről, esetleg
hüleségről beszélni, mintsem butaságról. 20% a primer butaság, 80% lelki
betegség, kb. ilyen arányokról beszélhetünk.
A
fő kérdés, hogy mire jó ez az egész elemzés. Egyébként lenne, ami elvileg
használható lenne, mert ha pl. belátjuk, h. a magyar filmek hüleségre nevelnek,
akkor az ilyen fajtákból kevesebbet kellene készíteni. Lehet, h a más fajta
filmek népszerűbbek lennének. Más, az elemzésből következő tennivalók akkor sem
a valósulnának meg, ha az ellenzék teljes aktivitással képviselné azokat. Ahogy
mondtam, már beteg a magyar nép, már le van darálva. Talán ha egyszer mégis
kimászunk ebből a gödörből, akkor jó tanulság lesz: mire kell vigyázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése