Gondolatok a magyar nép lelki
betegségéről
5. rész
Írásom alapkoncepciója.
„Azért lelki beteg és tájékozatlan a magyar nép mert a
F-O-s rezsim, sok aljas, ravasz trükkel, módszerrel, hazugsággal, átverte és
beteggé tette.„
Ez a felvetés igaz, de szerintem ezek a trükkök azért
nem voltak annyira ravaszak h. ne lehessen átlátni rajtuk. Az írás tehát erre a
kérdésre keres választ: Miért verhető át, és miért tehető beteggé a magyar nép,
viszonylag könnyen gyorsan?
Ez
is fontos….
Hogyan
hat a vezetés stílusa, üzenete a néplélekre, hogyan alakíthat ki beteg lelkű
népet.
A
vezetés negatív üzenete összekapcsolódik a néptudattal, néplélekkel.
A
rossz diktatórikus rendszer, főleg ha következetes manipulációt folytat, hogyan
képes kialakítani ezeket a torzult pszichéket, a torzult érzéseket,
felfogásokat?
Egy rendszer sok
módon hat az állampolgárok lelkére gondolkodására.
Az oktatáson
keresztül, mit oktat, illetve mit nem.
A törvényeken,
illetve azok szellemiségén keresztül.
A tájékoztatáson,
a propagandán keresztül.
A kultúrán
keresztül.
A rendszer,
illetve a vezetés stílusán keresztül.
Most erről az utolsóról lesz szó.
Tulajdonképpen a fentről jövő példamutatásról van szó.
Továbbá a fentről áramló szellemiségről, és üzenetről.
Az üzenetek összhatásáról.
A
negatív spirál kialakulása.
A Fidesz-Orbán
féle vezetési stílus, vagyis a fentről jövő üzenet, hangulat lényege: az
állandó ellenségkép, a folyamatos gyűlöletkeltés. Valamint a becstelenségek
következmény nélkülisége, - mindez összekapcsolódott a magyar nép rosszabbik
karakterével – és létrejött a negatív spirál, a lefelé húzó örvény.
Szerintem
fentről a budai várból a hazugságon és a kevélységen kívül a fenti két nagyobb
üzenet hömpölygött le és árasztotta el Magyarországot.
Gondoljuk
el hányféle ellenség volt már. Nyíltan: Soros, Brüsszel migránsok,
liberálisok, civil szervezetek.
Sunyin
utalva: budapestiek, hajléktalanok, homokosok, és transzvesztiták, cigányok, zsidók.
Az
ellenségképnek, mint egy „zseniális” néphülítő módszer sok mindenre jó a
hatalom szempontjából, de többek között képes eltorzítani a nép jellemét a nép karakterét.
Az emberek egy részéből agresszív kismalacot, önző irigykedő akárkit csinál, a
másik részéből inkább a félelmet és a birka ént hozza ki.
A diktatórikus rendszer, vezetés, főleg ha ezt
tudatosan csinálja, kihozza az erre hajlamos emberek belenyugvó birka énjét. Másrészt,
aki erre hajlamos annak kihozza az agresszív kismalac énjét. Aki pedig arra
hajlamos annak kihozza becstelen „egy kis csalás nem árt” énjét. Persze más negatív tulajdonságokat is
felerősít, pl. az önzőséget. Sőt, lehet
h. sokak szinte tudathasadásos állapotba kerülnek, mert szinte ellentétes lelki
torzulásoknak kell egymás mellett megférni. Az agresszív kismalac én, nehezen
fér össze a birka énnel, mégis vannak emberek, akinél mindkettő én (tudat)
erősödik.
A rétegek torzulása pedig ezekből az egyéni
torzulásokból jön létre. Pl. egyesekben oly mértékben nő az agresszív kismalac
jelleg, h belépnek az agresszív kismalac rétegbe, ami által az addig
jelentéktelen rétegből jelentős réteg lesz. Másokban a birka én erősödik meg
annyira h. már a birkarétegbe sorolhatók.
Viszont az eltérő rétegek gyakran, a látszattal
ellentétben, egészen jó megférnek egymás mellett.
Nézzünk egy-két konkrét kialakulást.
Pl. 2012 táján a Fidesz-Orbán rezsim elkövetett egy
disznóságot (korrupció, népellenes döntés, hazugság, stb.), akkor még ezen
felháborodott a nép jelentős része. De aztán nem történt semmi nem lett
következménye. Aztán jött a következő szemétség annak sem lett
következménye. Aztán a következő, de
annak sem lett, és ez így ment, szinte hetente, - jött valami gazemberség,
aztán semmi.
Azt gondolnánk, hogy a nép egyre mérgesebb lesz, és
aztán fellázad. Voltak kisebb lázadások, tüntetések, de azoknak sem lett
következményük. Valójában az történt, h a nép beletörődött a disznóságokba. Úgy
is mondhatjuk elkezdődött és erősödött az diktatúra elfogadás betegsége. Az embereknek, akik erre hajlamosak voltak
eljött, pl. a beletörődő birka (megalkuvó szolga) énjük. Hiszen nem tehetünk
semmit, jobb, ha hallgatunk, még bajunk lesz belőle, stb.. Ráadásul ezek az emberek jól érezték magukat
az új birka-bőrökbe.
Másoknak, akik erre hajlamosak voltak előjött
becstelen „egy kis csalás nem árt” énjük.
Hiszen ha legfelül is csalnak, lopnak, hazudnak, és megússzák, akkor én
miért ne. Ráadásul ezek az emberek, ez a népréteg jól érezte, most is jól érzi
magát ebbe a hiéna szerepbe.
És hogyan jött elő az agresszív kismalac én? Mondjuk a
hiéna azért nem áll messze az agresszív kismalactól. De az agresszív kismalac
jelleg, elsősorban az állandó ellenségkép propagandának tudható be. Tehát
vezetés stílusa, úgy hatott, a jónépre, h.
szélesedtek ezek a torz beteg rétegek, és az egész társadalom egyre
betegebb lett. Illetve ez jelen időben is tart, szélesednek a torz rétegek, a
társadalom a nép egyre betegebb lesz. Egyre kevésbé akarja leváltani a
diktatórikus a kizsákmányoló Fidesz-Orbán rezsimet, az egyre szabadabban
csinálhatja disznóságait, a nép egyre inkább eltűri
A
fidesznyikok agresszív kismalac jellege
Már
szó volt erről, említettem, hogy a Fideszesek között igen magas számban vannak,
akik a választást is csak harcnak, a győzelemnek a győztes csapatba tartozásnak
tekintik. Ez elsősorban abból ered, ha Fidesz-Orbán egy állandó belső
hideg-polgárháborút generált, mindig falra festette az aktuális ördögöt, sőt
ördögöket. Egyszerűbben az ellenségkép
manipulációs módszere, állandóan, sok éven keresztül csúcsra volt járatva, és
ez, az arra hajlamos emberekből kihozta az agresszív kismalac jelleget, jellemet, tudatot. De
azért is, mert ezeknek az embereknek ez a „győzelem” az egyetlen sikerélményük.
De beszéltem arról, h. a birkaság képes összefonódni az agresszív kismalac
jelleggel, egy emberben is, de úgy is h a birkák rétege és az agresszív
kismalacok rétege egymás mellett harcol. Az agresszív kismalacok meg a hiénák örülnek,
h. vannak birkák. Azért is örülnek, mert mindig bőven van áldozat, szóval a
hiéna nem marad „éhes”. A birkák pedig azért egymás között bevadulhatnak, nem
túl okosak, az igazságtalanságot is elfogadják, de a vezető, kritika nélküli
követése imádata, a legfőbb tulajdonságuk. A birkák jobban tisztelik, ill.
félnek az agresszív alakoktól, de a szelídeknek gyakran neki esnek: végre
valaki, akit legyőzhetek.
Az
agresszív kismalacok is az agresszív kismalac vezérhez vonzódnak. Olyanhoz,
mint Orbán vezér.
A
vezér meg hozzájuk vonzódik, szóval összetartoznak; vagyis minden nép megérdemli
vezetését, azaz a sorsát,
Legalábbis
részben.
Tény
és való h. a Fidesz szavazók, egyben a diktatúrát is szívesen fogadják (mert
vannak kelletlen elfogadók is), egyben a
leginkább betegek, átlagosan iskolázatlanabbak és agresszívabbak, mint az
ellenzéki szavazók.
Ezt
nem szidásképpen mondom, mert ettől még lehetnének tisztán-látók, de nem azok. Elismerem,
h. nem egészen sportszerű, de egyelőre maradok az agresszív kismalac
elnevezésnél. És a birka elnevezés szintén elég csúnya, de akinek nem inge ne
vegye magára.
Az
agresszív kismalacot, a lelkiismeret furdalása még jobban bevadítja. Talán
ennek tudható be h. MZP sokakban nem szimpátiát keltett, hanem ellenszenvet és
agressziót. Mi is ez lélektani folyamat?
Jön egy jó ember, egy jobboldali, aki ki is mondja, ha Fideszre szavazol,
akkor nem nagyon lehetsz keresztény. Erre az agresszív kismalac, aki eddig nagy
jobboldalinak és kereszténynek kiáltotta ki magát, lelkiismerete elkezd
mocorogni. De ahhoz, h. magával szembe nézzen,
gerinc kellene, és a szembenézés, meglehetősen rossz érzés. Mire az agresszív
kismalac az ellen fordul, aki ezt belső vívódást benne elindította. Vagyis pl. elkezdi utálni MZP-t. A birkák és
a hiénák is hasonló folyamaton mennek keresztül.
Az
agresszív kismalacnak a választás nem arról szól, hogy milyen legyen a jövőbeli
élete. Elsősorban egyfajta harcnak, csatának tarja. A győztes tábor tagja akar
lenni, a gaz ellenséget le akarja győzni, és győzelmi sikert akar elérni. Így
akar az egyébként sikertelen lenézett, tehetségtelen ember sikert elérni. Végre
sikert, győzelmet ér el a sok vereség után. Persze elég biztosra megy, mert
abba a táborba áll, amelyik esélyesebb a győzelemre. Szóval, a jövőkép
kiválasztása, ami az igazi választás célja lenne, az ezeknél az embereknél hiányzik. Ők
nem ezért választanak.
Egyáltalán
érdekli őket a társadalom, a jövő, az életszínvonal? Csak nagyon kevéssé. Ezért ezekre az emberekre (mégis maradok az agresszív
kismalac névénél) nem hatnak olyan
érvek, h. - nyugat, vagy kelet, – becsület, vagy korrupció, - demokrácia,
vagy diktatúra, - de még az sem hat,
hogy egy fokkal jobb az élet, vagy egy fokkal rosszabb az élet. Tudja h. az ő
élete sohasem lesz túl sikeres, ami érdekli, hogy a győztes csapatba legyen
benne. Egyébként a nacionalizmusnak is van egy ilyen motivációja: „Én ugyan tehetségtelen,
sikertelen vagyok, de a népen-nemzeten keresztül sikeresnek mondhatom magam.”
A
gyűlölködők harcolók (ellenségkép hívők) fidesznyik rétege.
Tehát
megállapítom a Fidesz szavazók (általában a szavazók) jelentős része, nem az
ország jövőbeni alakulása miatt megy szavazni, hanem a saját klikkje csapata,
a harc, a győzelem miatt megy el
szavazni. A győztes csapatba akar tartozni, - emiatt szavaz.
Nevezzük
ezt röviden: klikkesedés-harc motivált rétegnek, ill. szavazásnak. Ez csak
kicsit hasonlít, de nem azonos a protest
- szavazással.
Sokan,
talán a valóban ostobák, pedig automatikusan az aktuális vezetésre szavaznak, az
ő szemükben: „Ha ők uralkodnak, vezetnek, akkor természetesen ők az igazi
vezetők. Az igazi vezetőket, kvázi királyokat, nem lehet csak úgy leváltani.”
Ez
megint egy érdekes, de beteg lélektani állapot. Egyrészt azért torz, mert
ezeket a vezetőket, egy másik vezető leváltása után emberek választották, mégis
ezek az uralkodó-fetisizáló emberek úgy érzik, mintha a vezetőt, sors, az
isten, valamiféle felsőbb erő nevezte volna ki. És ezért a leváltása sem
természetes. Ugyanezen emberek, akiket arról sem lehet meggyőzni, h. az állami
kormányzati juttatásokat, nem az uralkodó adja, hanem az adófizetők befizetett pénzéből
adják vissza. Ezeket az embereket arról sem lehet meggyőzni, h. az uralkodó,
vagy az uralkodó emberei, az uralkodó médiája bizony hazudhat.
Az
ilyen emberek „én nem szolgálhatok csak tökéletes embernek” alapon,
felsőbbrendűnek és szinte hibátlannak tartják az uralkodót. Az ilyen emberek valakinek hálálkodni
akarnak, valakit csodálni akarnak, és ki erre a legalkalmasabb, az aktuális
uralkodó. Ők a birkaréteghez tartoznak. Ezért pl. a személyi kultusz
propagandája növeli a birkaréteget.
Mielőtt
tovább mennék, meg kell állapítani: minden társadalomban vannak ilyen torz
gondolkodású emberek, rétegek, csak a beteg társadalomban, pl. 2022-s évek
Magyarországán ezek többen vannak, szélesebbek ezek a rétegek.
A
másik megjegyzésem, h. természetesen a diktatórikus hatalmukhoz ragaszkodó
vezetők mindezekre a gondolkodási torzulásokra rá is játszanak,
propagandájukkal felerősítik.
A
lelki torzulás betegség velejárója, h. eme emberek számára másodlagos lesz,
hogy a vezetés hogyan ténykedik, h. a vezetés hogyan jött létre, h. a vezetés
könnyen leváltható lenne, - számukra a
lényeg: ezek a mi felszentelt vezetőnk. Azért beszéltem vezetésről szélesítve a kört,
mert az ilyen típusú emberek, szinte minden vezetőnek pl. munkahelyi vezetőnek is
hajbókolnak, szolgálnak. Szeretnek szolgálni.
Másrészt,
ahogy már mondtam, ezek az emberek sokkal megbocsátóbbak a vezetővel, a
hibákat, problémákat nem kapcsolják össze a vezetővel. Mert persze bizonyos fokig tisztelni kell a
vezetőt, de ha alkalmatlan, ha a hibás döntései átlépik a határt, akkor le kell
váltani. De ezek a szolgalelkűek a
kritikát és a leváltást is valamiféle lázadásnak tartják, még akkor is, ha az
egyszerű és törvényes.
Itt
térek ki egy újabb torzult felfogásra: „a másik sem lesz jobb, fölösleges változtatni”
- felfogásra. Ha ez nem ürügy,
legtöbbször az, akkor ez egy logikátlanság, sőt butaság. Ha ez vezérelne
bennünket: „a másik sem lesz jobb, fölösleges változtatni” akkor soha nem
változtatnánk semmin, akkor az ember nem fejlődött volna, és a jövőben sem fejlődik.
Hiszen minden fejlődés alapja: „a másik feltehetően jobb lesz” - felfogás.
Az
viszont igaz, h. a beteg népekben ez a tunyaságra motiváló felfogás
elterjedtebb, mint az egészséges népekben. Legtöbbször azonban ürügyként használják ezt a
butaságot: és akkor még azzal is megerősítik az ürügyet, h. arról a másikról
összeszedik a „nem lesz jobb” tényezőket. De itt is van egy logikátlansági
tényező, mégpedig: a meglevőről biztosan tudjuk, h. rossz, a jövőbeliről
kevesebb információ birtokában legfeljebb sejthetünk dolgokat. De itt megint
belép egy újabb lélektani tényező: félelem az újtól. „Ez a régi rossz ugyan, de
már megszoktuk kiismertük”. Ez is egy olyan torz gondolat, amely a beteg
népekben elterjedtebb.
Mert
az rendben van h. tiszteljük a hagyományt, de ebben az esetben nem erről van
szó. A meglevő, a régi rossz elfogadásról van szó, mely meglevő, régi, sokszor
nem is régi.
Nehéz
szétválasztani a beteg ember ürügyeit, a valóságos téves gondolataitól.
A
végeredmény persze az, hogy olyan rossz alkalmatlan vezető, vezetés marad hatalmon,
aki tönkreteszi azt, amit irányít. Pl. az országot, a népet.
Honnan
jöhet ez a hamis, túlzott tekintély-tisztelet. Pl. onnan h a csapatnak követni
kell a falkavezért, a királyt, stb. még akkor is, ha az butaságokat csinál,
mert a csapaton belüli széthúzás, viszálykodás mindennél rosszabb. Ebben is van
igazság, De egyrészt, ahogy mondtam, ha a vezető hibás ártó döntései átlépnek
egy határt, akkor az a széthúzásnál is károsabb. Másrészt demokráciákban azért
nem ilyen élesen merül fel. Van egy átgondolt közös döntés, aminek nem árt, de
használ, az értelmes vita, és ezután jön a közös fegyelmezett végrehajtás. De a
beteg népnél az uralkodó-követés már a döntési szakaszra is érvényes, - ami már
elavult káros.
Van
itt még egy lélektani tényező, mely szintén általános emberi gyengeség, de az
agresszív kismalacokra egy fokkal jellemzőbb. Ez pedig az, hogy nincs annyi
gerinc, önkritika bennük, h. beismerjék a tévedésük. Vagyis ez a parlamenti választás vonatkozásában
azt jelenti, h. egyszer, kezdetben felületességből
egy hitvány vezetésre voksoltak, amiről még inkább kiderült, h csapnivaló, - de
ez az önkritikától irtózó emberben nem azt váltja ki, h akkor ezeket el kellene
felejteni. Á dehogy, az agresszív kismalac azt gondolja: én nem tévedek, csak
azért is ezek a jók, ezekre szavazok, bebizonyítom, h ezek győznek, vagyis mi
győzünk. Nevezzük ezt önkritika hiányából eredő dafke baromságnak.
A
Fidesz-Orbán rezsim alatt nemcsak az agresszív kismalac réteg növekedett
jelentősen, de a birka réteg is.
A
vezetés stílusa, konkrétan, a következmény-nélküliség, és az ellenségképek
falra festése a birkaréteget is növeli.
Sőt
a közömbös, kiábrándult réteget is.
A
következmény-nélküliség, nagyon egyszerűen; „semmit sem tehetünk” felfogást
hozza létre. Van, akinél ez birkaságot, van akinél közömbösséget vált ki.
Az
ellenségkép, harci állapot, klikkesedés mit vált ki a birkaságra, meghunyászkodásra
hajlamos emberekből?
A
kérdésben van a válasz: félelmet, óvatosságot, „jobb a többséggel tartani”-
jellegű birkaságot.
Ráadásul,
azt gondolnánk, hogy minél szegényebb, kiszolgáltatottabb, egy ember (egy
réteg), annál inkább meg akar szabadulni ettől az állapotától, annál inkább
hajlamos a lázadásra. Ennek az ellenkezője az igaz. A helyzetével párosuló
tudatlanság, félrevezethetőség következtében, nincs tisztában a rossz
helyzetével, a változás lehetőségével. A
helyzetével párosuló reménytelenség és igénytelenség szintén a posványba maradásra
készteti. A zsarolhatóság, kiszolgáltatottság szintén. Még inkább így van, ha a felette uralkodó, őt
kihasználó hamis uralkodó banda ügyes intenzív manipulációval, ellenségképpel, frázis-ígéretekkel
tovább erősíti a posvány-elégedettséget.
Persze
itt felmerül: akkor a múltban hogyan jöttek létre a forradalmak? Na ez is egy hosszú téma, ebbe már tényleg
nem akarok belemenni. Csak annyit ehhez, hogy azért a múltban nem volt ennyire
fejlett a manipulációs rendszer.
Tulajdonképpen a jelenlegi fejlett manipulációs rendszer legfőbb célja: ne jöjjön létre forradalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése