5. A magyar nép lelki betegsége

Gondolatok a magyar nép lelki betegségéről

5. rész

 

Írásom alapkoncepciója.

„Azért lelki beteg és tájékozatlan a magyar nép mert a F-O-s rezsim, sok aljas, ravasz trükkel, módszerrel, hazugsággal, átverte és beteggé tette.„

Ez a felvetés igaz, de szerintem ezek a trükkök azért nem voltak annyira ravaszak h. ne lehessen átlátni rajtuk. Az írás tehát erre a kérdésre keres választ: Miért verhető át, és miért tehető beteggé a magyar nép, viszonylag könnyen gyorsan?

Ez is fontos….

 

Hogyan hat a vezetés stílusa, üzenete a néplélekre, hogyan alakíthat ki beteg lelkű népet.

A vezetés negatív üzenete összekapcsolódik a néptudattal, néplélekkel.

A rossz diktatórikus rendszer, főleg ha következetes manipulációt folytat, hogyan képes kialakítani ezeket a torzult pszichéket, a torzult érzéseket, felfogásokat?

Egy rendszer sok módon hat az állampolgárok lelkére gondolkodására.

Az oktatáson keresztül, mit oktat, illetve mit nem.

A törvényeken, illetve azok szellemiségén keresztül.

A tájékoztatáson, a propagandán keresztül.

A kultúrán keresztül.

A rendszer, illetve a  vezetés stílusán keresztül.

Most erről az utolsóról lesz szó.

Tulajdonképpen a fentről jövő példamutatásról van szó.

Továbbá a fentről áramló szellemiségről, és üzenetről. Az üzenetek összhatásáról. 

A negatív spirál kialakulása.

A Fidesz-Orbán féle vezetési stílus, vagyis a fentről jövő üzenet, hangulat lényege: az állandó ellenségkép, a folyamatos gyűlöletkeltés. Valamint a becstelenségek következmény nélkülisége, - mindez összekapcsolódott a magyar nép rosszabbik karakterével – és létrejött a negatív spirál, a lefelé húzó örvény.

Szerintem fentről a budai várból a hazugságon és a kevélységen kívül a fenti két nagyobb üzenet hömpölygött le és árasztotta el Magyarországot.

Gondoljuk el hányféle ellenség volt már. Nyíltan: Soros, Brüsszel migránsok, liberálisok,  civil szervezetek.

Sunyin utalva: budapestiek, hajléktalanok, homokosok, és transzvesztiták, cigányok, zsidók.

Az ellenségképnek, mint egy „zseniális” néphülítő módszer sok mindenre jó a hatalom szempontjából, de többek között képes eltorzítani a nép jellemét a nép karakterét. Az emberek egy részéből agresszív kismalacot, önző irigykedő akárkit csinál, a másik részéből inkább a félelmet és a birka ént hozza ki.

A diktatórikus rendszer, vezetés, főleg ha ezt tudatosan csinálja, kihozza az erre hajlamos emberek belenyugvó birka énjét. Másrészt, aki erre hajlamos annak kihozza az agresszív kismalac énjét. Aki pedig arra hajlamos annak kihozza becstelen „egy kis csalás nem árt” énjét.  Persze más negatív tulajdonságokat is felerősít, pl. az önzőséget.  Sőt, lehet h. sokak szinte tudathasadásos állapotba kerülnek, mert szinte ellentétes lelki torzulásoknak kell egymás mellett megférni. Az agresszív kismalac én, nehezen fér össze a birka énnel, mégis vannak emberek, akinél mindkettő én (tudat) erősödik.

A rétegek torzulása pedig ezekből az egyéni torzulásokból jön létre. Pl. egyesekben oly mértékben nő az agresszív kismalac jelleg, h belépnek az agresszív kismalac rétegbe, ami által az addig jelentéktelen rétegből jelentős réteg lesz. Másokban a birka én erősödik meg annyira h. már a birkarétegbe sorolhatók.

Viszont az eltérő rétegek gyakran, a látszattal ellentétben, egészen jó megférnek egymás mellett.

Nézzünk egy-két konkrét kialakulást.

Pl. 2012 táján a Fidesz-Orbán rezsim elkövetett egy disznóságot (korrupció, népellenes döntés, hazugság, stb.), akkor még ezen felháborodott a nép jelentős része. De aztán nem történt semmi nem lett következménye. Aztán jött a következő szemétség annak sem lett következménye.  Aztán a következő, de annak sem lett, és ez így ment, szinte hetente, - jött valami gazemberség, aztán semmi.

Azt gondolnánk, hogy a nép egyre mérgesebb lesz, és aztán fellázad. Voltak kisebb lázadások, tüntetések, de azoknak sem lett következményük. Valójában az történt, h a nép beletörődött a disznóságokba. Úgy is mondhatjuk elkezdődött és erősödött az diktatúra elfogadás betegsége.  Az embereknek, akik erre hajlamosak voltak eljött, pl. a beletörődő birka (megalkuvó szolga) énjük. Hiszen nem tehetünk semmit, jobb, ha hallgatunk, még bajunk lesz belőle, stb..  Ráadásul ezek az emberek jól érezték magukat az új birka-bőrökbe.

Másoknak, akik erre hajlamosak voltak előjött becstelen „egy kis csalás nem árt” énjük.  Hiszen ha legfelül is csalnak, lopnak, hazudnak, és megússzák, akkor én miért ne. Ráadásul ezek az emberek, ez a népréteg jól érezte, most is jól érzi magát ebbe a hiéna szerepbe.  

És hogyan jött elő az agresszív kismalac én? Mondjuk a hiéna azért nem áll messze az agresszív kismalactól. De az agresszív kismalac jelleg, elsősorban az állandó ellenségkép propagandának tudható be. Tehát vezetés stílusa, úgy hatott, a jónépre, h.  szélesedtek ezek a torz beteg rétegek, és az egész társadalom egyre betegebb lett. Illetve ez jelen időben is tart, szélesednek a torz rétegek, a társadalom a nép egyre betegebb lesz. Egyre kevésbé akarja leváltani a diktatórikus a kizsákmányoló Fidesz-Orbán rezsimet, az egyre szabadabban csinálhatja disznóságait, a nép egyre inkább eltűri

 

A fidesznyikok agresszív kismalac  jellege

Már szó volt erről, említettem, hogy a Fideszesek között igen magas számban vannak, akik a választást is csak harcnak, a győzelemnek a győztes csapatba tartozásnak tekintik. Ez elsősorban abból ered, ha Fidesz-Orbán egy állandó belső hideg-polgárháborút generált, mindig falra festette az aktuális ördögöt, sőt ördögöket.  Egyszerűbben az ellenségkép manipulációs módszere, állandóan, sok éven keresztül csúcsra volt járatva, és ez, az arra hajlamos emberekből kihozta az agresszív kismalac jelleget,  jellemet, tudatot.   De azért is, mert ezeknek az embereknek ez a „győzelem” az egyetlen sikerélményük. De beszéltem arról, h. a birkaság képes összefonódni az agresszív kismalac jelleggel, egy emberben is, de úgy is h a birkák rétege és az agresszív kismalacok rétege egymás mellett harcol. Az agresszív kismalacok meg a hiénák örülnek, h. vannak birkák. Azért is örülnek, mert mindig bőven van áldozat, szóval a hiéna nem marad „éhes”. A birkák pedig azért egymás között bevadulhatnak, nem túl okosak, az igazságtalanságot is elfogadják, de a vezető, kritika nélküli követése imádata, a legfőbb tulajdonságuk. A birkák jobban tisztelik, ill. félnek az agresszív alakoktól, de a szelídeknek gyakran neki esnek: végre valaki, akit legyőzhetek.

Az agresszív kismalacok is az agresszív kismalac vezérhez vonzódnak. Olyanhoz, mint Orbán vezér.

A vezér meg hozzájuk vonzódik, szóval összetartoznak; vagyis minden nép megérdemli vezetését, azaz a sorsát,

Legalábbis részben.

Tény és való h. a Fidesz szavazók, egyben a diktatúrát is szívesen fogadják (mert vannak kelletlen elfogadók is),  egyben a leginkább betegek, átlagosan iskolázatlanabbak és agresszívabbak, mint az ellenzéki szavazók.

Ezt nem szidásképpen mondom, mert ettől még lehetnének tisztán-látók, de nem azok. Elismerem, h. nem egészen sportszerű, de egyelőre maradok az agresszív kismalac elnevezésnél. És a birka elnevezés szintén elég csúnya, de akinek nem inge ne vegye magára.

Az agresszív kismalacot, a lelkiismeret furdalása még jobban bevadítja. Talán ennek tudható be h. MZP sokakban nem szimpátiát keltett, hanem ellenszenvet és agressziót. Mi is ez lélektani folyamat?  Jön egy jó ember, egy jobboldali, aki ki is mondja, ha Fideszre szavazol, akkor nem nagyon lehetsz keresztény. Erre az agresszív kismalac, aki eddig nagy jobboldalinak és kereszténynek kiáltotta ki magát, lelkiismerete elkezd mocorogni.  De ahhoz, h. magával szembe nézzen, gerinc kellene, és a szembenézés, meglehetősen rossz érzés. Mire az agresszív kismalac az ellen fordul, aki ezt belső vívódást benne elindította.  Vagyis pl. elkezdi utálni MZP-t. A birkák és a hiénák is hasonló folyamaton mennek keresztül.

Az agresszív kismalacnak a választás nem arról szól, hogy milyen legyen a jövőbeli élete. Elsősorban egyfajta harcnak, csatának tarja. A győztes tábor tagja akar lenni, a gaz ellenséget le akarja győzni, és győzelmi sikert akar elérni. Így akar az egyébként sikertelen lenézett, tehetségtelen ember sikert elérni. Végre sikert, győzelmet ér el a sok vereség után. Persze elég biztosra megy, mert abba a táborba áll, amelyik esélyesebb a győzelemre. Szóval, a jövőkép kiválasztása, ami az igazi választás célja  lenne, az ezeknél az embereknél hiányzik. Ők nem ezért választanak. 

Egyáltalán érdekli őket a társadalom, a jövő, az életszínvonal?  Csak nagyon kevéssé. Ezért ezekre az  emberekre (mégis maradok az agresszív kismalac névénél) nem hatnak olyan  érvek, h. - nyugat, vagy kelet, – becsület, vagy korrupció, - demokrácia, vagy diktatúra, -  de még az sem hat, hogy egy fokkal jobb az élet, vagy egy fokkal rosszabb az élet. Tudja h. az ő élete sohasem lesz túl sikeres, ami érdekli, hogy a győztes csapatba legyen benne. Egyébként a nacionalizmusnak is van egy ilyen motivációja: „Én ugyan tehetségtelen, sikertelen vagyok, de a népen-nemzeten keresztül sikeresnek mondhatom magam.”

A gyűlölködők harcolók (ellenségkép hívők) fidesznyik rétege.

Tehát megállapítom a Fidesz szavazók (általában a szavazók) jelentős része, nem az ország jövőbeni alakulása miatt megy szavazni, hanem a saját klikkje csapata, a  harc, a győzelem miatt megy el szavazni. A győztes csapatba akar tartozni, - emiatt szavaz.

Nevezzük ezt röviden: klikkesedés-harc motivált rétegnek, ill. szavazásnak. Ez csak kicsit hasonlít, de nem azonos a protest  -  szavazással.

Sokan, talán a valóban ostobák, pedig automatikusan az aktuális vezetésre szavaznak, az ő szemükben: „Ha ők uralkodnak, vezetnek, akkor természetesen ők az igazi vezetők. Az igazi vezetőket, kvázi királyokat, nem lehet csak úgy leváltani.”

Ez megint egy érdekes, de beteg lélektani állapot. Egyrészt azért torz, mert ezeket a vezetőket, egy másik vezető leváltása után emberek választották, mégis ezek az uralkodó-fetisizáló emberek úgy érzik, mintha a vezetőt, sors, az isten, valamiféle felsőbb erő nevezte volna ki. És ezért a leváltása sem természetes. Ugyanezen emberek, akiket arról sem lehet meggyőzni, h. az állami kormányzati juttatásokat, nem az uralkodó adja, hanem az adófizetők befizetett pénzéből adják vissza. Ezeket az embereket arról sem lehet meggyőzni, h. az uralkodó, vagy az uralkodó emberei, az uralkodó médiája bizony hazudhat.

Az ilyen emberek „én nem szolgálhatok csak tökéletes embernek” alapon, felsőbbrendűnek és szinte hibátlannak tartják az uralkodót.  Az ilyen emberek valakinek hálálkodni akarnak, valakit csodálni akarnak, és ki erre a legalkalmasabb, az aktuális uralkodó. Ők a birkaréteghez tartoznak. Ezért pl. a személyi kultusz propagandája növeli a birkaréteget.

Mielőtt tovább mennék, meg kell állapítani: minden társadalomban vannak ilyen torz gondolkodású emberek, rétegek, csak a beteg társadalomban, pl. 2022-s évek Magyarországán ezek többen vannak, szélesebbek ezek a rétegek.

A másik megjegyzésem, h. természetesen a diktatórikus hatalmukhoz ragaszkodó vezetők mindezekre a gondolkodási torzulásokra rá is játszanak, propagandájukkal felerősítik.

A lelki torzulás betegség velejárója, h. eme emberek számára másodlagos lesz, hogy a vezetés hogyan ténykedik, h. a vezetés hogyan jött létre, h. a vezetés könnyen leváltható lenne,  - számukra a lényeg: ezek a mi  felszentelt vezetőnk.  Azért beszéltem vezetésről szélesítve a kört, mert az ilyen típusú emberek, szinte minden vezetőnek pl. munkahelyi vezetőnek is hajbókolnak, szolgálnak. Szeretnek szolgálni.

Másrészt, ahogy már mondtam, ezek az emberek sokkal megbocsátóbbak a vezetővel, a hibákat, problémákat nem kapcsolják össze a vezetővel.  Mert persze bizonyos fokig tisztelni kell a vezetőt, de ha alkalmatlan, ha a hibás döntései átlépik a határt, akkor le kell váltani.  De ezek a szolgalelkűek a kritikát és a leváltást is valamiféle lázadásnak tartják, még akkor is, ha az egyszerű és törvényes.

Itt térek ki egy újabb torzult felfogásra: „a másik sem lesz jobb, fölösleges változtatni” - felfogásra.   Ha ez nem ürügy, legtöbbször az, akkor ez egy logikátlanság, sőt butaság. Ha ez vezérelne bennünket: „a másik sem lesz jobb, fölösleges változtatni” akkor soha nem változtatnánk semmin, akkor az ember nem fejlődött volna, és a jövőben sem fejlődik. Hiszen minden fejlődés alapja: „a másik feltehetően jobb lesz” - felfogás.

Az viszont igaz, h. a beteg népekben ez a tunyaságra motiváló felfogás elterjedtebb, mint az egészséges népekben.  Legtöbbször azonban ürügyként használják ezt a butaságot: és akkor még azzal is megerősítik az ürügyet, h. arról a másikról összeszedik a „nem lesz jobb” tényezőket. De itt is van egy logikátlansági tényező, mégpedig: a meglevőről biztosan tudjuk, h. rossz, a jövőbeliről kevesebb információ birtokában legfeljebb sejthetünk dolgokat. De itt megint belép egy újabb lélektani tényező: félelem az újtól. „Ez a régi rossz ugyan, de már megszoktuk kiismertük”. Ez is egy olyan torz gondolat, amely a beteg népekben elterjedtebb.

Mert az rendben van h. tiszteljük a hagyományt, de ebben az esetben nem erről van szó. A meglevő, a régi rossz elfogadásról van szó, mely meglevő, régi, sokszor nem is régi.

Nehéz szétválasztani a beteg ember ürügyeit, a valóságos téves gondolataitól.   

A végeredmény persze az, hogy olyan rossz alkalmatlan vezető, vezetés marad hatalmon, aki tönkreteszi azt, amit irányít. Pl. az országot, a népet.

Honnan jöhet ez a hamis, túlzott tekintély-tisztelet. Pl. onnan h a csapatnak követni kell a falkavezért, a királyt, stb. még akkor is, ha az butaságokat csinál, mert a csapaton belüli széthúzás, viszálykodás mindennél rosszabb. Ebben is van igazság, De egyrészt, ahogy mondtam, ha a vezető hibás ártó döntései átlépnek egy határt, akkor az a széthúzásnál is károsabb. Másrészt demokráciákban azért nem ilyen élesen merül fel. Van egy átgondolt közös döntés, aminek nem árt, de használ, az értelmes vita, és ezután jön a közös fegyelmezett végrehajtás. De a beteg népnél az uralkodó-követés már a döntési szakaszra is érvényes, - ami már elavult káros.

Van itt még egy lélektani tényező, mely szintén általános emberi gyengeség, de az agresszív kismalacokra egy fokkal jellemzőbb. Ez pedig az, hogy nincs annyi gerinc, önkritika bennük, h. beismerjék a tévedésük.  Vagyis ez a parlamenti választás vonatkozásában azt jelenti, h.  egyszer, kezdetben felületességből egy hitvány vezetésre voksoltak, amiről még inkább kiderült, h csapnivaló, - de ez az önkritikától irtózó emberben nem azt váltja ki, h akkor ezeket el kellene felejteni. Á dehogy, az agresszív kismalac azt gondolja: én nem tévedek, csak azért is ezek a jók, ezekre szavazok, bebizonyítom, h ezek győznek, vagyis mi győzünk. Nevezzük ezt önkritika hiányából eredő dafke baromságnak.

A Fidesz-Orbán rezsim alatt nemcsak az agresszív kismalac réteg növekedett jelentősen, de a birka réteg is.

 

A vezetés stílusa, konkrétan, a következmény-nélküliség, és az ellenségképek falra festése a birkaréteget is növeli.

Sőt a közömbös, kiábrándult réteget is.

A következmény-nélküliség, nagyon egyszerűen; „semmit sem tehetünk” felfogást hozza létre. Van, akinél ez birkaságot, van akinél közömbösséget vált ki.

Az ellenségkép, harci állapot, klikkesedés mit vált ki a birkaságra, meghunyászkodásra hajlamos emberekből?

A kérdésben van a válasz: félelmet, óvatosságot, „jobb a többséggel tartani”- jellegű birkaságot.

Ráadásul, azt gondolnánk, hogy minél szegényebb, kiszolgáltatottabb, egy ember (egy réteg), annál inkább meg akar szabadulni ettől az állapotától, annál inkább hajlamos a lázadásra. Ennek az ellenkezője az igaz. A helyzetével párosuló tudatlanság, félrevezethetőség következtében, nincs tisztában a rossz helyzetével,  a változás lehetőségével. A helyzetével párosuló reménytelenség és igénytelenség szintén a posványba maradásra készteti. A zsarolhatóság, kiszolgáltatottság szintén.  Még inkább így van, ha a felette uralkodó, őt kihasználó hamis uralkodó banda ügyes intenzív manipulációval, ellenségképpel, frázis-ígéretekkel tovább erősíti a posvány-elégedettséget.

Persze itt felmerül: akkor a múltban hogyan jöttek létre a forradalmak?  Na ez is egy hosszú téma, ebbe már tényleg nem akarok belemenni. Csak annyit ehhez, hogy azért a múltban nem volt ennyire fejlett a manipulációs rendszer.

Tulajdonképpen a jelenlegi fejlett manipulációs rendszer legfőbb célja: ne jöjjön létre forradalom.