9. A magyar nép lelki betegsége

 

A magyarok lelki betegsége

9. rész

 

Írásom alapkoncepciója.

„Azért lelki beteg és tájékozatlan a magyar nép mert a F-O-s rezsim, sok aljas, ravasz trükkel, módszerrel, hazugsággal, átverte és beteggé tette.

Ez a felvetés igaz, de szerintem ezek a trükkök azért nem voltak annyira ravaszak h. ne lehessen átlátni rajtuk. Az írás tehát erre a kérdésre keres választ: Miért verhető át, és miért tehető beteggé a magyar nép, viszonylag könnyen gyorsan?

 

Ez is fontos…

Orbán az EU udvari bolondja.

Tartalom:

1. Miben áll ez az udvari bolondság.

2. Eljátsszák a nagy harcot, (Orbán téves megítélésének két oldala) miközben egyfajta együttműködésben, kölcsönös előnyök (az udvar és az udvari bolond) alapján ténykednek.

3. Pontosabban miféle kölcsönös előnyökről van szó.

Orbánnak két előnye, az uniónak szintén két előnye is származik ebből a sumák együttműködésből.

4. Ráadásul néha pl. az ukrán-orosz háború esetében gyakorlatilag az udvari bolondnak van igaza.

5. A helyzet bonyolult, zavaros, csak egy biztos: a magyar nép farag rá. 

Miben áll ez az udvari bolondság?

Nem az okos fajta, hanem inkább a kinevetős, rámutogatós, (gnóm) udvari bolondról van szó. De kettős ügynöknek is nevezhető. Nem a 007-s hanem 1281017-s, de azért valami, vagy valahová megy.

A kinevetős rámutogatós udvari bolond, nem az a fajta, aki mindig szellemes, aki mindig kimondja az igazat.  Ez gnóm fajta (szándékosan nem mondok testi tulajdonságot, nehogy megsértődjenek egyes csoportok) az udvari népség előtt bohóckodik, fecseg, elsősorban az a szerepe, h a mellette álló, szépnek okosnak érezze magát. Legyen kit lenézni, legyen kinn szórakozni. De azért néha azzal is szolgál, h. ellentmond az udvari népségnek.

Ne felejtsük el az udvari bolond, attól hogy az udvarral gyakran perlekedik, oda-oda mondogat, amiért az udvar néha berág, legtöbbször azonban kineveti, szóval mindezek ellenére az udvar szerves része. Egyszerűbben, az udvari bolond, a látszólagos ellentétek ellenére az udvar része.

Eljátsszák a nagy harcot, avagy az Orbán téves megítélésének két oldala.

Tévednek azok, elsősorban fidesznyikok, akik azt hiszik, O valamiféle ellenállást, szabadságharcot, igazsághirdetést végez Brüsszellel szemben. De azok is tévednek, elsősorban az ellenzéki emberek, akik azt hiszik, hogy itt a jó EU és galád Orbán-Fidesz vezetés harca folyik.

Egyrészt, az EU és általában a nyugati világ, rendszer (vezetője az USA), sajnos nem mondható a jónak. A tízes skálán két fokkal jobb (5), mint Orbán-Fidesz vezetés (3), és jobb, mint a keleti diktatúrák (2), de messze nem tízes.

Másrészt ez nem egy éles harc, mivel a kölcsönös előnyök olyan erősek h. Kizárják az éles harcot szóval ez végeredményben többnyire megjátszott harc mindkét fél részéről.

Orbánnak és bandájának milyen előnyei származnak az EU tagságból:

Kezdjük azzal, hogy ez a legalább 16 éves diktatúra elfogadás és ország-hanyatlás nem az EU hibája. Elsősorban Orbán és bandájának hibája, másodsorban a fidesznyik tömeg hibája, harmadsorban az egész magyar társadalom hibája, és csak negyedsorban jöhet szóba az EU.  – Hogyan lehetne hibás az EU, amikor az a demokrácia irányában próbálta terelni az országot. – jöhet a felvetés. 

Ez igaz, de azzal hogy ez a terelgetés olyan elkenős volt, és közben jött a lé, összességében inkább segítette az Orbáni autokráciát, mintsem korrigálta volna.

Orbán EU-ból eredő legfőbb haszna természetesen a pénz, aztán a technológia. További haszon, hogy így tudták szintén közös erővel, Magyarországból, bármunkás országot kialakítani. Az utóbbi, a magyar gazdaságnak nem jó, de Orbán megítélésének, az előnyöket kiemelő beállítás által előnyős volt, ill. most is előnyős. És végül, de nem utolsó sorban, az EU tagság keretében el tudja játszani a nagy szabadságharcot, ami a fidesznyik tábor tetszését kiváltva, a hatalomba maradását szolgálta, szolgálja. Tehát  Orbánék számára többszörösen előnyős az EU.

Az EU számára is többszörösen előnyös Orbán és Mo. hanyatlása.

Kezdjük megint a nyilvánvaló előnyökkel, a nyugati elsősorban a német nagytőkének előnyös h itt a közelben van egy olcsó bérű bérmunkás ország.

Az hogy közben a magyar gazdaság nemcsak emiatt, sok minden miatt hanyatlik az is előnyős, ugyanis nem számít konkurenciának. Lassan már csak Bulgária, Románia és Mo. amelyik nem számít konkurenciának. A nyugat-európai országok számára egyre inkább, Csehország, Lengyelország, de Szlovákia is gazdaságilag konkurenciának számítanak. Más országok pedig fejlett idegen-forgalmuk miatt számítanak konkurenciának. Szóval kit érdekel, ha a magyarok hanyatlanak, lecsúsznak, egyébként sem tényezők gazdaságilag.

Ennél van azért két igazi komoly előnye a fejlett nyugatnak, az EU országainak, Orbánból, a hanyatló Magyarországból. Mégpedig az h. van kire mutogatni: „Látjátok milyen fejlettek vagyunk, nézzétek ezt a Hungáriát, szóval ne sírjatok, mert  hozzájuk képest itt demokrácia és jólét van. Főleg a szélső-jobboldal nézze meg, így jártok, ha leépül a liberális demokrácia.”

A másik haszon ennél is nagyobb, Az USA nyomására hozott téves döntések, ill. a határozatlanság miatt téves döntéseket, Orbán megvétózza.  Szóval lehet mutogatni Orbánra, Hungáriára, mi nagyon akartuk a demokráciát, mi nagyok akartuk a szankciót, de hát ez a galád Orbán ezt is megakadályozta. Valójában éppen arra számítottak, h. megvétózza, ezzel megkíméli őket egy kellemetlen döntéstől. 

Tehát az udvari bolondot néha arra használják, h. kimondja az igazat. Azt az igazat, amit az adott helyzetben komoly politikusnak ciki kimondani.

Az EU-ban Orbánt, Orbán belegyezésével megegyezéssel erre használták, használják, hogy néha kimondja a cikis igazat és meg is vétózza azt.

Az orosz-ukrán háború kapcsán felmerülő energia-embargó esetében is ez volt a közös taktika.

Az nem kérdés, h. az oroszok elleni energia-embargó többszörösen hibás döntés lett volna. Egyrészt ebben a háborúban a rosszak harca zajlik. Ugyanis nem arról van szó, hogy  az ártatlan hős Ukrajna és az őt támogató nyugat harcol az átkozott gonosz Oroszországgal, Putyinnal. Általában, és ez esetben sem ennyire fehér és fekete a helyzet.

Ha a lényeget nézzük és a sok mellékes körülményt kihagyjuk, akkor azzal alakult ki a háborús helyzet, h a kelet ukrajnai többnyire orosz lakta régióknak Ukrajna (és a nyugati világ) nem adta meg a kellő önállóságot. Nem adta meg az önrendelkezés, autonómia, akár a kiválás lehetőségét.

Itt most hosszan lehetne beszélni erről, de csak felsorolások következnek: Szovjetunió szétszakadása, Jugoszlávia szétszakadása, Csehszlovákia szétszakadása. Mindezek teljesen demokratikus rendben levők, azon az alapon, hogy az ott levő régiók népei el akartak szakadni, és ezt népszavazással bizonyították. A kínai zsarnokság ellen, amelynek áldozata Honkong, Tibet, és még néhány régió, jogosan háborog a világ.

Ha viszont ezeket, az igazság, a demokrácia és békés világ kialakítása jegyében elfogadjuk, akkor minden népszavazással jóváhagyott autonómiát, különválást el kell fogadni. Akkor nincs kettős mérce, akkor bizony a baszkoknak, katalánoknak, skótoknak, észak íreknek, kurdoknak, palesztinoknak, erdélyi magyaroknak, stb., és nem utolsó sorban, az Ukrajnában az orosz régióknak meg kell adni a lehetőséget, hogy népszavazással döntsenek. 

Tulajdonképpen 2015 táján már az egész világnak, ENSZ, stb. elő kellett volna állni, az Ukrajnában levő orosz régiók az autonómia, a kiválás demokratikus megoldásával.

(Itt minden feltétel adott, jól behatárolható országrész, orosz nyelvű többségű lakossággal.)

Még egyszer mondom: az ott élő népnek kell dönteni, senki másnak.

 Ha teljesen szabályos, manipuláció mentes, csalás mentes népszavazáson úgy dönt a nép többsége, hogy szakadjon el a régió, az országrész, akkor legyen úgy. Ez a lényeg. A nagyhatalmi szempontoknak, bárhonnan is erednek, nem szabad számítani. A lényeg, h. ne nagyhatalmak, világ-klikkek, világ-uralkodók, ország-uralkodók döntsenek, hanem az ott élő népek.

 

Mindehhez öt fontos megjegyzés:

1.  A jugoszláv háborúban a nyugat, USA, NATO keményen fegyveresen is támadta a szerbeket, mert nem engedték a nemzetek, országrészek függetlenedését. Még Koszovó függetlenségét is kikényszerítették, nem érdekelte azon érv őket, h. az ősi szerb terület. Bezzeg az Izrael esetében ez a fő érv: ez ősi zsidó terület.

2. Gorbacsov (a kevés demokratikus becsületes politikus egyike) annak idején úgy ment bele a Szovjetunió osztódásába, hogy ezentúl ez lesz az általános gyakorlat a világban. Mármint, hogyha megvannak a feltételek (mint Jugoszláviában) a népek, nemzetiségek döntsenek a függetlenségükről. Aztán a nyugat ezt nem tartotta be, illetve kettős mércével tartotta be.

(Ezt az egészet úgy is nézhetjük, h. kb. 2000-ig tartott a 2. világháború utáni világ-fejlődési szakasz, aminek része volt, a hidegháború megszűnése, az atomstop és egyéb egyezmények, a Szovjetunió és Jugoszlávia feloszlása, Kína viszonylagos demokratizálódása, aztán jött a stagnálás, most pedig befordult a világ az újabb hanyatló szakaszba. Járvány válság – klíma válság -  hazugság és erkölcsi válság -  háborús válság – gazdasági válság – stb. összekapcsolódva erősödik.)

3. Azt is látni kell, h. a jelenlegi Ukrán kormány, aki nagyon jóban van Amerikával, feltételezhetően onnan súgnak neki, szintén követ el hibákat, nem kiegyezés párti, hallani sem akar az országrészek függetlenedéséről,  és érdekes módon ez (a háború elhúzódása), éppen az amerikai érdekekkel megegyező.

4. Az, hogy ez a háború árnyaltabban van megítélve, nem jelenti azt h. Oroszország, és más keleti diktatúrák kevésbé lennének diktatórikusak, elnyomók. Saját népeiket is elnyomják, más népek elnyomása sem áll messze tőlük, és még lehetne sorolni. Sőt nyilván e háború során is követtek el gazemberségeket. Szerintem viszont a rendezés, az eszkalálódás megállítása miatt ezt a háborút árnyaltan kell megítélni.

5. Attól, h. e háború megítélésében Orbán-Fidesz rezsimnek vannak részigazságai, nem jelenti azt, h Orbán-Fidesz rezsim összességében jobb lenne, és azt sem jelenti, h. Orbán kevésbé lenne udvari bolond.

6. Attól, hogy az itt leírt igazság több ponton hasonlít az orosz állásponthoz, nem jelenti azt h. nem igaz. Az ügyet kell árnyaltan elemezni.

Visszatérve az oroszok elleni energia-embargó hibás lenne, mert: igazságtalan, mert nem segíti elő a rendezést (a rendezést az említett népszavazás, ill. autonómia oldja meg), és mert ez a szankció csak a háborút erősíti, továbbá, mert valóban mindenkinek káros, az EU-nak is, a világnak is.

Tehát ez esetben, az energia-embargó vonatkozásban Orbánnak kivételesen igaza van. Ugyanakkor szerintem sokan tudják h. ez egy hibás lépés lenne, csak az udvari népség nem meri ezt bevállalni, úgyhogy jöhet az udvari bolond. Jöhet Orbán, aki megvétózza, és az EU együtt és külön-külön is mondhatja: mi akartuk csak hát ez a csúnya Orbán. Eljátsszák ezt a színdarabot.

Megint mindenki jól jár, kivéve a magyar népet.

Szóval a nagy színjáték forog-forog, minden nagyon gromek, nagyjából mindenki jól jár csak a magyar nép farag rá. 

Ha elkenően és félig, akkor is Magyarországot, a magyar népet szankcionálják. Újra megjegyzem, az EU-tól ne várjuk, h.  megrendszabályozza Orbánt, hiszen az EU-nak sőt a nyugatnak ez a helyzet nagyon is megfelel. Kisebb látszat, elkenős szankciók lesznek, de komolyabb nem. Tulajdonképpen, ahogy már mondtam, az EU összességében inkább segíti a Fidesz-Orbán rezsim hatalmon maradását, mintsem hátráltatja. Visszatérve, Magyarország hanyatlik, ebben, ha nem is elsősorban, inkább negyedsorban de benne van az unió is. Az unió legnagyobb kibaltázása a magyar néppel, h. végeredményben segíti ezt a bagázst hatalmon maradnia.  Orbánnak nemcsak a belpolitikája hibás, de a külpolitikája, még akkor is, ha közben néha ő az igazság-mondó. De ez csak tovább ront Magyarország és magyar nép megítélésén. Többnyire jogosan néz le minket a demokratikus világ, mert itt valóban autokrácia van. Részben viszont Orbán-féle pávatánc-politika miatt néz le, részben a keleti nyitás (diktatúra irányú nyitás) miatt néz le minket a világ. És sajnos az udvari bolond szerep miatt is lenéznek bennünket. Na meg a magyar szegénység és lecsúszás miatt. Amiatt, h. az EU-ban is sorra előznek meg bennünket. A Fidesz-Orbán uralkodás előtti években gazdaságilag, jólétileg, korrupciósan más fontos szempontból még mögöttünk volt Románia, Horvátország, Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovákiával kb. egy szinten voltunk. Most az említett országok, még Horvátország és Románia is megelőzött bennünket.

Ez egyértelmű jele a hanyatlásnak.

A magyarok diktatúra-elfogadás betegségét elsősorban a magyaroknak kell megoldani. Sajna manapság nem oly segítőkész a világ, h csak úgy segítene, de ha olyan lenne, akkor sem tudna sokat tenni, a lelki-beteg magyar nép ellenében.

 

Ez is fontos…

Egy saját tapasztalat kapcsán visszatérek az állami tévé csapdájára, valamint az on-line kultúra jó és rossz oldalára.

A konkrét eset pedig röviden. A 19 éves unokámmal vitatkoztam, inkább beszélgettem a jelenlegi 2022-s magyar helyzeten. Én amellett érveltem, h. szinte minden szempontból nagyon rossz a helyzet, szerinte viszont nem annyira rossz a helyzet, amolyan még „elmegy” állapot van, legalábbis ebben a vitában ezt próbálta bizonygatni.

Aztán valahogy a viszonylagos, régión belüli (rendszerváltó országok, stb.) lemaradásunkra és ezt alátámasztó statisztikai adatokra került a sor.   Én azzal érveltem, h. az Orbán kormányzás alatt is növekedett a viszonylagos lemaradásunk, a rendszerváltáskor elől álltunk, majd középre kerültünk és az Orbán-Fidesz 12 éves uralom alatt hátra kerültünk, pl. szegénység, GDP, egészségügy, korrupció és más fontos viszonylatban. Az EU-ban csak Bulgária van mögöttünk. A statisztikai adatok is ezt mutatják.

Szerinte nem ez a helyzet, - majd előkapta az okos mobilt és percek alatt megkereste az adatokat. Nézegette-nézegette, majd csodálkozva beismerte h. igazam van. A meglepődése annak szólt, h kis hazánkat sokkal jobb helyzetben levőnek gondolta, (nyilván a kormányzati propaganda miatt), mint amilyen van valójában. Szerintem akkor, ott, ha nem is teljesen, de jelentősen megváltozott a véleménye.

Ez az online (internetes, pc-technikás) tájékozódás, teljesen más, mint az állami tévé „igazságához” szokott, meglehetősen egyoldalú ostoba tájékozódás. Hozzátéve, h. a mai fiatalok angolul is tudnak, tehát, ha a magyarok manipulálnák az online hozzáférést, ill. az adatokat, akkor is szét lehet nézni, mit mondanak a világban.  Hozzátéve, h a mai fiatalok alig néznek tévét, államit pedig még kevésbé, tehát semmi sem gátolja, a sokoldalú objektív legyen a tájékozódásuk.   Szóval ez remek, - kezdtem örülni. Aztán lehervadtam. Mert magamban következő kérdések merültek fel:

Az én unokám miért csak a köztünk levő vita miatt nézett utána a valós helyezetnek? Eddig miért látta tévesen a helyzetet? Ő és a fiatalok (16-46 évesek) akiknek tényleg bárhol bármikor percek alatt elérhetők a különböző komoly információk, miért nem veszik a fáradságot h. utána nézzenek? Miért nem próbálják kideríteni; a fontos helyzetekben mi az igazság? Merthogy nemcsak az unokám esetében, de általában is az a tapasztalatom, h. a mai fiatalok (16-46 évesek) politikailag, társadalmilag alul-tájékozottak, annak ellenére, h. különösebb erőfeszítés nélkül tájékozódhatnának. Nyilván ehhez első lépcsőben arra kellene ráébredniük, h. fontos lenne az ilyen irányú tájékozottság, méghozzá az önálló és sokoldalú tájékozódás.  Némi tudás ahhoz is kell, h. megkeressék az igaz információ részeket, és azokat összeillesszék, de azért ehhez nem kell egyetem.

Az új kultúra (egyben új technika) ez az online kultúra és technika hasznossága értékessége attól függ, hogyan használja az ember. Egyelőre sajnos többnyire rosszul használja (játék pornó, értéktelen információ, stb.) ezért a rossz ártalmas oldal kerül a felszínre.

De az ember, válthat, használhatja értékes információk szerzésére is, és akkor mindjárt a jó a hasznos, értékes kultúra és technika válik belőle.

 

Ez is fontos…

Megoldások, ha egyáltalán léteznek.

De előtte nézzük a világ, Európa és Mo. várható jövőjét, legalábbis szerintem.

2000-2008 között írtam egy kb. 1000 oldalas tanulmányt, történelmi rendszerekről, rendszer-fejlődésről valamint a „jelenlegi” 2000 évben általános, átlagos nyugati (új-kapitalizmus, liberál-demokratikus, stb.) rendszer minden oldaláról, minden összetevőjéről, ágáról, minden al-rendszeréről.  Összesen kb. 800 feladatot írtam le, aminek 80%-a jelenleg (15 év után) már sajnos tárgytalan.  A hanyatlás miatt vált tárgytalanná. Olyan ez mintha egy viszonylag egészséges ember készítene egy élettervet, egy feladatsort, majd kapna egy súlyos krónikus betegséget, testit-szellemit egyben, amely következtében az elkészített terv nagyobb részének végrehajtása szóba sem jöhet. Az hogy az akkori feladatok nagyobb részére azt kell mondanom, h. „reménytelen”, jelzi a világ, főleg a nyugati világ hanyatlását. Mo. pedig e hanyatlásban is az „élen” jár vagyis még a visszafelé menő világnál is gyorsabban megy hátrafelé. Előszedem azon hasonlatom, hogy az országok gályahada egyre inkább a viharzóna felé sodródik, de Mo. gályája itt is szélen a viharzónához legközelebb halad, vagyis feltehetően az elsők között fog elsüllyedni.

Akiknek viszonylag legnagyobb esélye van a túlélésre, sőt a változásra azok skandináv országok és néhány távol keleti országnak, Dél-Korea, Japán, stb. De az ő reményeik is csökkennek. Bár Kína, és néhány ország technikailag fejlődik, én nem hiszek a diktatúrák teljes körű, rendszer szintű fejlődésében. Az USA és Európa, ahogy mondtam, összességében hanyatlik. És a harmadik világ, nos, én ott sem látok igazi fejlődési irányt. Persze mindig marad esély a változásra, csak egyre kevesebb. A skandináv és a távol keleti országoknak össze kellene fogni és rendszert váltani. A nyugatnak is rendszert kellene váltani, áttérni a közvetlen demokráciára épülő rendszerre. A diktatórikus keletnek szintén a politikai társadalmi rendszerét kellene demokratizálni.  És a harmadik világnak sok mindent, de a demokratizálódás szintén alapfeladat lenne.

Ha a fejlődést nem így országonként nézzük, hanem a nagy problémák szerint, akkor is rossz a helyzet.

A mostani írásaim sokkal alacsonyabb színvonalúak (bár a régit is középiskolásoknak szántam), sokkal kevesebb, és egyszerűbb feladatot tudok Jó szívvel megnevezni. Jó szívvel, vagyis h, van reális esély a megvalósulásra.

Bár az akkori nagy tanulmányomban is többször kifejtettem: ha nem kezdik viszonylag gyorsan ütemesen (kisebb vagy nagyobb lépésekben, szakaszos, vagy teljes rendszerváltás keretében) a feladatokat végrehajtani akkor jön hanyatlás. Persze nem vagyok annyira beképzelt, hogy csakis az én problémáim az igazak, csakis az én megoldásai a jók, de annyira azért vagyok, h legalább fele-részben az igazságot írtam le.  Ugyanis már akkor is a stagnálás szakaszában volt a nyugati világ, stagnálás után pedig a hanyatlás következik, ha nem javul a helyzet. Mindezt szépen megírtam és indokoltam is.

Írtam a problémákról is (nukleáris háború esélye, elkényeztetési aspektus, klímaválság, a demokratikus rendszerváltás elmaradása, stb.), de az utóbbi öt évben ezt is át kellett értékelni.  Már akkor is láttam a problémákat, de ezek a problémák azóta sokat súlyosbodtak, és a sorrendjük is változott. Most azt mondom a világ legnagyobb problémája a hazugságválság.  Hazugságválság, úgy, mint hazugságáradat, a manipuláció totális elterjedése, az igazság a jó út kiderítésnek ellehetetlenítése. Lehet, hogy nagyon kevesen nagyon rejtetten ismerik az igazságot, de semmit sem ér, - a kormányzati intézkedések rosszak maradnak, legalábbis az emberek  döntő többsége rossznak hazugnak érzi, ráadásul az emberek is össze vannak zavarva, ráadásul a nézet „igazság” fősodor is tele van hazugsággal. Példaképpen itt van ez a három fontos probléma, Klímaválság, Covid járvány, ukrán-orosz háború. A világ addig sem jut el, h komoly igazán tudományos hazugságmentes elfogulatlan elemzések, megbeszélések, kongresszusok jöjjenek létre, pl. ebbe a három témába.

Normális helyzetben Olyan megbeszélések, melyekben az ellentétes véleményű felek tényleges feltáró, elemző, közös en elfogadott nézeteket kialakító vitákat hoznak létre. Szóval létrejönnek közös alapelvek, és faladatok megoldások. Azért régebben erre voltak példák. Mostanában ez gyakorlatilag képtelenség. Most megint az széthúzás, a hazugságáradat, megegyezések nélküli, világába kerültünk. Időnként az emberiség beleesik ebbe a pusztító erőtérbe. Olyan mintha bizonyos pusztító erők azon munkálkodnának, h. terjedjen a hazugságáradat, egyben megoldatlanság-áradat. Az is igaz hogy ez a félelem, zavartság inkább bénítólag hat a népre, szóval  csökken a lázadás esélye.

Most itt nemcsak Magyarországról beszélek, hanem az egész világról. Magyarországról pedig kiemelten.

Ezen írás feladati között is sorolhatok olyanokat, hogy fontos lenne a demokratizálódás, a demokratikus rendszerváltás.

Volt említve pl. hogy az alkotmányt hogyan lehetne, biztonságossá tenni abból a szempontból h egy ilyen Fidesz-Orbán puccsot kivédjen.  

Lehet ilyeneket sorolni, de mellé kell tenni; egyre kisebb a megvalósulás esélye.

Kétségkívül csapdahelyzet. Felépült, stabilan áll a diktatúra vára. A diktatúra várának sok tornya sok lőrése van.

Például az egyik tornya, h. az ellenzéki politikai elemzők sem a lényegről beszélnek. Nem beszélnek a diktatúra építményéről, nem beszélnek a népbetegségről.

Ráadásul ez az írás, illetve hasonló valódi megoldásokat pedzegető írások nem jutnak el a néphez, legalábbis a többséghez. A sok-sok egyébként fontos feladat közül megpróbálom kiválasztani a legfontosabb hatot.

Hat ilyent: „fontos lenne, h megértsék az emberek” – féle faladatot. Régebben utáltam, ezeket: „fontos lenne, h. változzon a közfelfogás”. Ezeket amolyan sumák feladatnak láttam, jó-jó, de hogyan alakulhat ki a kívánatos  közfelfogás? Megint előjön a tyúk-tojás vita. A rendszer (pl. az oktatás) alakítja a közfelfogást, vagy a közfelfogás alakítja a rendszert.  Állandó oda-vissza kapcsolat van, mint a tyúk-tojás esetében.  Szóval, lehetnek kétségek, de azért leírom a magam kis hat-parancsolatát.

Nagyon fontos lenne, hogy megértsék a magyar emberek és általában az emberek, hogy:

1. Elsődlegesen fontos az igazság, igazságosság, egészség, természetóvás, béke, ezeken alapuló jólét és boldogság.

2. Elsődlegesen fontos a társadalom, az állam, a közösség, a közősségi szellemiség, az egyetemes szeretet.

3. Elsődlegesen fontos a demokrácia, a nép akaratának minél erősebb megjelenése. A demokrácia oktatása. A decentralizált döntéshozás. A manipulálatlan, csalásmentes választás.

4. Elsődlegesen fontos az igazság, igazságosság védelme, a csalás, hazugság, manipuláció elleni küzdelem.

5. Elsődlegesen fontos, h. kritikával nézzük az aktuális vezetést, a fontos társadalmi kérdésekben, pl. választás alkalmával sokoldalúan tájékozódjunk,  alapos megfontolás után önálló döntést hozzunk.

6. Elsődlegesen fontos a legkisebb rossz kiválasztása mentén való haladás, fejlődés.

   Ezek párhuzamosan mind elsődlegesen fontosak, viszont más dolgok, tényezők, elvek csak azután jönnek. A fontossági sorrend felborul és ez komoly zavarokat okozhat, ha a másodlagos, harmadlagos, stb. fontosságú dolgokat tényezőket, elveket a legfontosabbak közé helyezünk.

Ez is fontos…

 A történelmi népbetegség, a személyi kultusz elfogadása.

 Mi a közös Sztálinban, Maoban, Francóban, és Salazarban?

Mindegyik végeredményben zsarnok, diktátor volt. Mindegyik saját népét is leigázta éheztette, nyomorba döntötte.

Ennek ellenére, mindegyik hosszú ideig, haláláig uralkodott.  Mindegyiket a nép többsége, szerette, legalábbis elfogadta.  Szóval ezekben az országokban, valamilyen népbetegség jött létre. Jó lenne kideríteni miért is, s miféle betegség. Ami fontos, h. nemcsak a keleti népekben jöhet létre ez a betegség. Kétségkívül minden ország minden nép, minden helyzet más és más, de ha a legfőbb jellemzők azonosak, akkor vannak közös tényezők is.  Tehát vannak általános emberi tulajdonságok, ill. feltételek, amelyek részben magyarázhatják a diktatúra elfogadást.   Azért vannak különböző népkarakterek, különböző kultúrák és a népek is lehetnek bizonyos tulajdonságokra fogékonyak.

Mindegyik felsorolt diktátor sokáig, szinte haláláig uralkodott. Mindegyik történelmi megítélése ellentmondásos. Azért a történelmi ítélet összességében megveti és diktátorok közé sorolja ezeket az alakokat. De azért nem egyértelműen, - vannak felmentő vélemények is.

Mindez azt jelenti, hogy csak a diktátorok fele nyeri el a méltó büntetését (pl. a halált) és a valós történelmi ítéletet. A másik fele, csak félig-meddig.

Az is igaz, h a felsoroltaknak azért voltak érdemeik is, de összességben ezek mégis ártalmas diktátorok voltak.

Sztálinnak és Maónak a 2. világháborúban voltak érdemei. És azért ezek borzalmasan elmaradott országok voltak. Mondjuk úgy, a modernizáció alapjait Sztálin, Mao alatt rakták le. Franco és Salazar érdeme, h. a 2. világháborúból kimaradtak. Mindezen érdemekkel együtt ezek az emberek diktátorok voltak, összesítve ártottak a népüknek. Mindegyik hatalmas bűnöket követett el, saját és idegen népeket is leigáztak, sőt mindegyik uralkodása alatt volt időszak mikor szabályosan éhezett a népük, ennek ellenére a nép többsége elfogadta, a nép egy része imádta ezeket az embereket. Ez azt bizonyítja, h a jólét, a pénztárca lapossága, sőt az éhezés sem annyira erős szempont, amelyik kijózanítaná a lelki-beteg népet.

És persze voltak az ellenállók, igaz bátor emberek, de ezek a diktatúra erejéhez képest és az elfogadókhoz képest kevesen voltak.

Nemcsak a felsorolt négy diktátor lett elfogadva, történelmi távlatokban jóval több eset volt.

Észak-Korea mint az agymosás világbajnoka azt bizonyítja, h. a néphülités szinte határtalan. Viszont ez az ország már annyira szürreális, h én nem mondanám, példának.

De az alap az, hogy van az emberekben, népekben egyfajta „feltétlen uralkodó követés”. Valahogy kialakul a személyi kultusz. Többnyire ezt alakítják propagandával, manipulációval, de magától is alakul. Nemcsak akkor alakul ki, ha minden iskolai teremben ott lóg az uralkodó képe. Szerintem attól is kialakul, ha sokat látják, hallják ezt a „vezetőt”, vagy őt, vagy csak a róla szóló híreket. Valahogy beleeszi magát az emberek gondolatába, lelkébe; ez az ember a legfőbb vezető. És sok ember fejében, ez azzal a gondolattal is társul; ez az ember leválthatatlan. Ezt az embert valahogy sors rendelte fölénk. Ezt nevezem én, kulturálisan kialakuló személyi kultusznak. Orbán vonatkozásában részben magától, részben csináltan szintén kialakult a személyi kultusz.

Tulajdonképpen, a személyi kultusz kialakulása és elfogadása nép lelki torzulása betegsége, hiszen majdnem minden népben megtalálható, ha keresgéljük.

Pl. az angolok, britek szinte istenítik a királyukat, ez a mondásuk: Isten óvja a királyt.

Tehát ne a népet óvja az isten, vagyis a nép elé helyezik a királyt.  Sok hasonló nép, és uralkodó-centrikus felfogás volt, van a világon.  Talán ez egy ősi ösztön, még a falkából és a falkavezér „tiszteletéből” ered.

Nem is olyan butaság ez a monarchikus-parlamentáris demokrácia. A trükk az, h. van egy jó, csakis imádni való protokoll uralkodó, és mellette van egy kritizálható utálható leváltandó tényleges vezető. Ez a jó rendőr, rossz rendőr trükkje.  Hiszen a cikis dologban a miniszterelnök a kormány dönt, azt le is váltják normál esetben. A protokoll királyon viszont kiélheti a nép a tekintélytiszteletét, a szolga lelkületét.  Vagyis a protokoll-méltóság lesz a személyi kultusz tárgya. Persze nemcsak királyokról van szó, a lényeg hogy a legfelső vezető legyen. Ezért jók ezek az elnöki pozíciók, illetve a felsőházi szerkezet. Olyan elnökről van szó, amelyiket közvetlenül választ a nép, amelyik nagy tekintélynek számít, de akinek még sincs igazi döntéshozó, irányító hatalom a kezébe.

Mert ha a ténylegesen irányító vezetőt (pl. Orbánt, Putyint, stb.) kezdi el a nép királyként imádni, abból csak baj lehet. Akkor abból szinte biztosan diktatúra alakulhat ki.

Vagyis  legyen egy imádni való protokolluralkodó, és egy leváltandó tényleges vezető. Ha nem tudunk közvetlen demokráciát csinálni, ha nem tudunk pártok nélküli parlamentet csinálni, akkor legalább ezt a mintát kell követni.  Kellett volna, mert úgy néz ki Mo. is beleesett abba a csapdába, h. tényleges hatalommal bíró miniszterelnököt tartják királynak. Nálunk is létrejött a kulturális személyi kultusz, és a diktatúra elfogadás.

Ki kell mondani, sajnos elég valószínű, h. Orbán csakúgy, mint a címben felsorolt diktátorok hosszú ideig szinte haláláig fog uralkodni.  De a magyar nép, ezeknél a népeknél is betegebb. Mert mindezt teszi az EU tagság keretén belül. (Bár ki tudja, meddig leszünk EU tagok.) Mert nálunk, ha nem is könnyen, de azért választással is le lehet váltani az uralkodót.   Mert, Orbánnak, szemben a felsorolt diktátorokkal szemben nincs igazán érdeme, Orbán-Fidesz mérlege egyértelműen negatív. Az biztos, h. utókor és a világ által elismert vezető már nem lesz Orbánból. Jó esetben csak a világ, és saját országának háromnegyede tartja majd Orbánt diktátornak (mint a felsorolt négyest), rosszabb esetben mindenki.

A legjobb persze az lenne, többek között Orbánnak a sok fidesznyiknak is, ha a nép rájönne, h. biza mi (én is) betegek vagyunk. Ha nem látjuk saját betegségünk, akkor valószínűleg 21. századi keretben átéljük, amit Sztálin, Mao, Franco, Salazar népe átélt.

Az viszont megállapítható: az ember általában rendkívül könnyen gyorsan manipulálható, elbutítható, meghülithető.

 

8. A magyar nép lelki betegsége

 

Gondolatok a magyar nép lelki betegségéről.

8. rész

 

Írásom alapkoncepciója.

„Azért lelki beteg és tájékozatlan a magyar nép mert a F-O-s rezsim, sok aljas, ravasz trükkel, módszerrel, hazugsággal, átverte és beteggé tette.„

Ez a felvetés igaz, de szerintem ezek a trükkök azért nem voltak annyira ravaszak h. ne lehessen átlátni rajtuk. Az írás, tehát erre a kérdésre keres választ: Miért verhető át, és miért tehető beteggé a magyar nép, viszonylag könnyen, gyorsan?

 

Ez is fontos…

 

A magyar silány hétköznapi kultúra szálai részei.

Avagy a népbutító, népbetegítő rendszer indirekt hatású részei. Avagy a hitvány társadalmi szövet, további silány szálai.

Ahogy a manipulációs rendszert is két összefüggő, de azért elválasztható részre osztottam, úgy a hétköznapi kultúrát is két részre lehet osztani.

Az egyik: a silány majmolt, nyugati hétköznapi „kultúra” szálai.

A másik: a sajátos silány magyar hétköznapi „kultúra” szálai.

(Hétköznapi kultúra: a köztudat, életstílus, szokásrendszer jellemző viselkedés kultúrája, kevésbé a művészetek kultúrája)

Mint mondtam a kettő összefügg, részben átfedi egymást, részben viszont párhuzamosan egymás mellett rombolja a magyarok lelkét, tudatát.

Itt is megjegyzem, a magyarok sok pozitív tulajdonsággal bírnak.

Szerintem felettébb ötletes nép. Kár, h. ezt a tulajdonságát mindig elnyomták. Nézzük csak a rendszerváltás utáni vezetéseket. Egyik sem koncentrált az újításokra, ötletekre, az innovációra, a fejlődésre. Ez az Orbán-Fidesz banda pedig egy kimondottan falusi, bérmunkás (semmi ötlet, újítás) gazdaságot és népkaraktert alakít ki. De mit is várhatunk egy ilyen fifikás parasztgazda típusú uralkodótól. Semmiféle műszaki képzetség, sem érzék.

A másik jó tulajdonsága a vendégszeretet, és a jóindulat, de csak akkor, ha élnek vele. És nem visszaélnek, mint most. Megint egy kis pszichológia, az ilyen szinte együgyű jóindulatú embereket könnyen át lehet fordítani. Szóval ez a jó tulajdonság sem érvényesül.

 

A silány majmolt nyugati hétköznapi „kultúra” szálai

Felsorolva:

A bulvár „kultúra”

A fogyasztói társadalom „kultúrája”

A túlzott engedékenység (liberalizmus) „kultúrája”.

Az ál-jogászkodás „kultúrája”.

A hagyományos és a modern online bürokrácia.

Az online kultúra silány oldala.

 

A silány „kultúra” közös jellemezője, h. az értékes hasznos tanulás, tevékenység elől elveszi az időt, energiát, és az embereket értéktelen, haszontalan dolgok megismerésére készteti. „Jó de hát a szabadidejük hadd töltsék már amivel akarják” – jöhet a felvetés. Erre az a válasz: szórakozva is lehet hasznos dolgokat tanulni. Másrészt, persze töltsék,- csakhogy, ha a népet a szórakozás címén butítják, akkor ostoba, fejlettebb létre, jólétre, demokráciára alkalmatlan, a diktatúrát átverést elnéző nép jön létre.  

Mi is az az értékes hasznos tanulás, tevékenység? Nagyon egyszerűen: ami testi, lelki, egészség tudását illetve a társadalom építését tanítja, alkalmassá teszi ezekre az embereket.  

Nézzük, h pl. a bulvár „kultúra” miért butítja a népet.

Az akciófilmek, (a filmek kétharmada manapság akciófilm) egyrészt semmi közük a valósághoz, másrészt inkább agresszióra nevelnek, egyszóval butítanak. Az értéktelen celebek, sztárocskák  ajnározása azt üzeni, h. nem a tehetség a hasznosság számít. Nem a tudóst, az igazi művész munkáját kell tisztelni. Ha szerepelnek is ilyenek, akkor sem a munkájuk kapcsán, hanem pl. egy botrányos cselekvésük miatt. Tehát az üzenet; nem érdemes itt nagyon tudoskodni, inkább toljuk le a gatyánkat.

A fogyasztói társadalom „kultúrája” azonban triplán ártalmas.

Kezdjük a legnagyobb bűnével, azzal h. fogyasztásra ösztökél egy olyan klímaválság helyzetben, amikor pont ellenkezőleg, a mérsékelt megfontolt fogyasztásra kellene motiválni.

A második legnagyobb bűne, h a reklámozás és a kereskedelem jelenlegi szerkezetében, a munkák, termékek, beleértve a szellemi termékeket, a szolgáltatások nem értékük, hasznosságuk szerint lesznek kiválasztva, hanem elsősorban a reklámozásuk, a marketing, a marketingpénz, az üzleti megjelenés, valamint a beárazás alapján. Persze egy kicsit azért, a helyes vásárlói értékrend is beleszól a népszerűségbe, de csak másodlagosan. A lényeg, h. megint sérül az érték és hasznosság alapú kiválasztódás.

A harmadik ez már butító hatás, a bugyuta reklámok agymosó hatása.

És végül, de nem utolsó sorban, a fölösleges vásárlás, az értékes hasznos tanulás, gondolkodás tevékenység elő veszi el az időt, energiát.

A túlzott engedékenység (liberális stílusnak is szokás mondani), ártalmas lélektorzító hatása.

Szerintem a liberalizmusnak és a túlzott elnézésnek nem sok köze van egymáshoz, mégis össze szokták ezt a kettőt kapcsolni. Lényegében arról van szó, h. a tolerancia, az egyenjogúság, a dicsérettel motiváló nevelés ürügyén, néha a demokrácia ürügyén, bagatellizálják az érték és hasznosság alapú szelekciót. Azt is mondhatom, a könnyebb megoldást választva elhanyagolják, elbliccelik. Mert ez a szelekció fáradságos és konfliktusok felvállalásával, sőt önkritika felvállalásával jár.  Tehát, egyfajta „mindent elnézünk”, álkedveskedő, álszenteskedő nevelés jön létre, ami persze visszaüt. Elkényeztetettség, és ennek következtében rengeteg további probléma jöhet létre. Gyereke, ill. embere válogatja az elkényeztetés, vagyis az értékesség, hasznosság meg nem követelése, milyen lélektorzulásokat hoz létre. Van, akinél agressziót és van, akinél önállótlanságot. Még nagyobb baj, hogy ez által is sérül az érték és hasznosság alapú kiválasztás, nemcsak az emberek, de azok alkotásainak vonatkozásában is. Értéktelen, haszontalan alkotások termékek, szolgáltatások, kiszorítják az értékeseket, hasznosakat. Ami pedig a demokráciát illeti, az igazi demokrácia egy kimondottan fegyelmezett, rendezett társadalmat, ill. stílust, felfogást, nevelést igényel. Csak itt nem diktatúra fegyelme hódítana, hanem a demokrácia fegyelme. Pl. h köteles vagy a társadalommal is foglalkozni, köteles vagy indokolt esetben kritizálni, ill. véleményt alkotni. A másik vonal, h. a talpnyalók, és a blöffölök nem érvényesülhetnek, csakis a hasznosak tehetségesek érvényesülhetnek. 

A jelenlegi nyugati „kultúra” mindezt (a demokrácia fegyelmét, az érték, hasznosság alapú kiválasztást, stb.) a kelleténél kevésbé hordozza. Lassan nemcsak a kultúrából,  a viselkedésből, de a szóhasználatból is eltűnnek olyanok, mint:  becsület, hűség, sportszerűség, mértékletesség, stb., tehát a tendencia is rossz irányú.

A többi felsorolt népbutító, lélektorzító szállal  - az ál-jogászkodás kultúrájával, ma hagyományos és a modern onine bürokráciával, az online kultúra silány oldalával – ebben a írásban nem foglalkozom. Hozzátéve, h az utolsóra később egy konkrét eset leírása kapcsán még visszatérek.

 

Most pedig térjünk rá a sajátos magyaros népbutító szálakra (stílusokra, felfogásokra, népkarakter tulajdonságokra).

A hétköznapi magyar kultúra silány szálaira, amelyek még pluszba magyarokat sújtják.

Minden ilyen kulturálatlan „kultúra” szálhoz hozzá lehet tenni: máshol is van, mindenhol van, csak nem ennyi, nem ilyen erős, meghatározó. 

Kezdjük,  a már több évszázados protekciós (uram-bátyám, közös pártban vagyunk, stb.) „kultúrával”.

Ez szépen összeillik az „okosba megoldjuk, kis csalás, nem csalás” kultúrával, legalábbis annak az egyik részével.

Azon részével, mely a protezsáltat, egy „kis csalafintasággal”, tehát igazságtalanul juttatja előnyhöz, persze nem érdek nélkül. A kölcsönös előnyök rendszere, de sajnos hozzátehetjük, egyben a kölcsönös csalások rendszere.

Tulajdonképpen ez már korrupció.

Már mindenki megállapította, h. Mo. egy új szintet lépett a korrupció terén. A legfelső körökben zajlik, törvények eljárások (pl. az állami pályázatok) kiforgatásával, szóval törvényekkel és állami intézményekkel biztosítva, és ami a lényeg, abszolút nyíltan, pofátlanul. Sokszor a leleplezésre csak annyi a válasz: ez teljesen törvényes, az ellenzék hazudik.  Vagyis nincs leleplezés. A keleti és más diktatúrákban (Kina, Oroszország, stb.), továbbá az afrikai, dél-amerikai maffia rezsimekben egyrészt nagyobb titokban zajlik, de a nyilvánvaló lebukás esetén szigorú büntetés jön, szóval legalább látszólagosan tiltják. Ez a teljesen nyílt, „nincs itt semmi látnivaló” stílus, egyedi, magyar. 

De visszatérek a silány hétköznapi „kultúrára”. (Nem a művészeti kultúráról van szó, hanem a közfelfogás, köztudat, életstílus kultúráról. Viszont ha ez negatív, gyenge akkor idézőjelbe kell tenni a nemes „kultúra” szót.)  

Már a nagy háború előtt is ettől szenvedett a magyar közélet, érdemes a zseniális magyar írókat pl. Móriczot olvasni, akkor még a rokoni protekció volt divatba. Aztán a szocializmusban ehhez jött hozzá, a pártalapú és haveri protekció.  Szóval nincs értékalapú hasznosságalapú, tehetségalapú kiválasztódás.

Innen tovább lehet menni, a talpnyaló, besúgó „kultúra” felé, ami szintén elég erős a magyar honban. De ez összefügg a diktatúra szintjével. A diktatúra szintjét nemcsak a keménysége, pl. a börtönbe kerülés határozza meg. Ha nem kerülsz börtönbe, akkor is felettébb kellemetlen, ha figyelnek és a „rossz magaviseleted miatt ilyen-olyan hátrányok érnek”, vagyis  sunyi- megfigyelő-átverő- stílusú „kultúrába” élsz. Gyakorlatilag kis hátrányokkal is kialakítható, ki is alakítják a behódoló népet.  Ez is egyfajta diktatúra.

 Az oktatás szellemisége felől, ill. a vezetés stílusa felől, a talpnyalási, ill. protekcionista „kultúra” felől,  el lehet menni a kritika nélküli egyben újító szellemiség nélküli „kultúra” felé is.

Itt jegyzem meg, az oktatás tényezője, mindenhol ott van. Ott van mint fő ok, mint fő megoldás

Például, ha a gyenge színvonalú társadalmi műveltséget nézzük.  Elsősorban min múlik? Szerintem főleg az oktatáson.

Meg kell állapítani, h. magyar nép lelki betegségének egyik oka, része,  a rendkívül alacsony társadalmi műveltség. 

Az oktatás az oktatott tananyagon keresztül is hat, de az oktatás szellemiségén keresztül is. Én azok közé tartozom, akik az oktatásnak nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak.

Az újító, kritizáló, kreatív szellemiség hiánya, többek között az oktatás szellemiségéből ered, hozzátéve, h az engedékeny oktatás nem biztosítja a tanulói önállóságot, kreativitást. Alapvetően két különböződ dologról van szó.

De az újító jövőbe néző szellemiségnek még sok oka van. Pl. a talpnyaló protekcionista „kultúrának” is, hiszen a „főnöknek igazat kell adni” stílus nem engedi az önálló gondolkodást.

 

Össze-vissza kanyargok a tényezők között, ezért egy új hasonlat jutott eszembe, a nép lelki betegsége olyan mint egy labirintus.

Olyan, mint amikor a nép, vagy az egyén elveszik valamiféle szellemi útvesztőbe. Ide-oda kanyarog és itt is, ott is, butító, betegítő veszély leselkedik rá.

Akkor nem silány társadalmi kulturális szövetről van szó?

Az is jó hasonlat és az útvesztő-labirintus is jó hasonlat.

Az útvesztőben el lehet kanyarodni, pl. a cigány kultúra felé, majd el is kanyarodok, de később

El kehet kanyarodni az önző, felületes felfogás is terjedése felé.

A hazudozó csaló harácsoló stílus felé, de ezekre sem most, sem később nem térek ki.

Most inkább, a közösségi szellemiség hiánya felé kanyarodok.

Az eddigi út, a leírt tényezők megmagyarázzák a közösségi szellemiség hiányát.

Önzés, közömbösség, talpnyalás, stb. első látásra is a közösségi szellemiség ellen hatnak, de nézzük meg alaposabban.

Kishazánkban romlik korhad az állam, de a közösségek is bomolnak, satnyulnak.

Gondolat szinten és a gyakorlatban is szembekerülhet; az állam működjön jól, gondoskodjon felfogás, és  a kisközösség tartson össze, gondoskodjon felfogás. Főleg ha a szerepek nincsenek pontosan leosztva. Azért nem érdemes ezzel a problémával -  a nagyközösség állam, vagy a kisebb közösségek érvényesüljenek – foglalkozni, mert jelenleg mind a kettő az állam is, a kisközösségek is gyengülnek.

Jelenleg egyre messzebb kerülünk ettől a konfliktustól, ugyanis az állam (egészségügy, oktatás, igazságszolgáltatás, stb.) egyre rosszabbul működik, egyre silányabb gondoskodó, de a kisközösségek is egyre kevésbé védik meg az egyént. A kisközösségek is bomladoznak, nem adnak baráti egymást segítő környezetet.

Jó lenne, ha azt lehetne mondani: de legalább a családi közösségek virulnak. Virulásról szó sincs, talán lassabb sorvadásról beszélhetünk.

Bár a netes közösségek mintha sokasodnának, erősödnének, de kétséges, hogy ezek virtuális segítsége pótolhatja pl. a lakóhelyi, munkahelyi más tényleges közösségek szellemi, közvetlen és gyakorlati segítségét. Szerintem nem.   Van itt még egy közösség, a kocsmába járó, disznóölő, mulatós zenélő falusi közösség. Én ezt inkább kultúraromboló mintsem építő közösségnek tartom. Azt mondom, h. a régebbi falusi közösségekhez képest, ezek silány közösségek.

Érdekes kérdés, h. a közösségi szellemiség miért sorvad, gyengül? Főleg a városokban. Bár én sem szerettem az ok nélkül fecsegő, pletykáló szomszédot, de azért ez a teljes elkülönülés, idegenkedés, zéró segítségnyújtás, ami a fiatalokra egy fokkal jellemzőbb, (tehát ez a tendencia) még két fokkal hidegebb, rosszabb.

Sok kisebb jelből, jelenségből, dologból lehet következtetni a közösségi szellemiség hiányára.

Pl. egyre több olyan autóssal, közlekedővel találkozhatunk, aki úgy közlekedik mintha más nem is lenne az úton. 

Az utcán elterülő embert kikerülik, eszükbe sem jut segíteni.  Sok szomszéd szinte szóba se áll a lakótársaival. Régebben a lakóközösségek valódi kisközösségek voltak. A közös munka (régebben pl. a kollégák rendszeresen segítettek egymásnak) manapság már gyakorlatilag megszűnt. Szóval meglehetősen sok jele, jelenség utal a közösségek, ill. a közösségi érzés sorvadására.

Azt gondolom Mo. még a világátlagnál is gyengébb a közösségi érzés, szellemiség. Sok ok lehetséges.

Bár Mo.-ra a klikkesedés is jellemző (a vezetés direkt uszító politikájának köszönhetően, mégis a klikkesedés a másik oldalon több ellenségesedést okoz. Pl. Két szomszéd azért tarthat egymástól, mert lehet, hogy a másik az ellentétes oldal szavazója. Szerintem az oktatáson főleg az oktatás szellemiségén, módszerein, pl. egy osztályközösség kialakításán is múlik mennyire alakul ki a közösségi érzés.

Innen indulva

El lehet menni a társadalmi politikai közömbösség, a modern hazaszeretet hiánya felé.  A politika, a politizálás megvetése ebből fakadó közömbösség, - gyakori, de téves felfogás.

Nem az, az igazi hazaszeretet, ha valaki magyarkodik, hősködik, a múltat cibálja,- az igazi hazaszerető, aki  magyarság jelenén jövőjén dolgozik. Aki kritikusan kiáll a jelenlegi hatalommal szemben.

Igaz ehhez, az igazi hazaszeretetthez több gógyi, több ötlet, és persze több bátorság kell, de mit sem ér a számunkra dicső múlt, ha a világ a jelenünk miatt a világ megveti és kirekeszti magyarokat.

Tulajdonképpen a kirakat-magyarkodók egyfajta megalkuvók közömbösök.

Már megint ez a gyávaság közömbösség. Már többször foglalkoztam vele.

 

Akkor térjünk ki az „irányadó” értelmiség megalkuvására közömbösségére, ami a magyar kultúra egyik leghitványabb szála, a népbetegség része.

Irányadó értelmiség: ismert tudósok, „művészek”, írok, filmesek, közszereplők, színészek „humoristák, médiakészítők, műsorkészítők, stb. Mondhatjuk, a közvélemény-formálók zöme. De a helybéli értelmiséget a helybéli irányadókat (akiknek irányadónak kellene lenni) őket is ideveszem. Szerintem nekik látniuk kell, és a többség látja is, hogy itt komoly problémák vannak, de a döntő többség mégsem szól.

Őszintén szólva már a témától is hányingert kapok, mert ez számomra a nép ostobaságánál is érthetetlenebb.

A jelenlegi magyar arányok: kb. 20% az értelmiségnek a hatalom mellé áll, a fele érdekből. Kb. 14% aki felvállalja az ellenzéki, kritikus véleményét. A maradék 66% (kétharmad) pedig kussol, lapít. Ha mond is valamit, ha csinál is valamit szinte patikamérlegen méri ki, hogy véletlenül se legyen benne egyetlen haltamat kritizáló mondat, sőt egyetlen politizáló mondat se.  Undorító.

Kétségkívül a legundorítóbb réteg, akik érdekből haszonlesésből állnak hitvány hatalom mellé, de rögtön ezután jönnek, akik érdekből, gyávaságból, lapítanak, indirekt módon így támogatják a hitvány hatalmat.

Megint azt tudom mondani, nyilván más országokban is létezik megalkuvás, opportunizmus, de nem ekkora arányban. Ez is része a magyar népbetegségnek, a diktatúra elfogadásának. ennek is hasonlók az okai, mint a nép betegségének. Ugyanakkor ez okozó is.  Hiszen ezektől az emberektől néhány mondat is nagy hatással bírna. Ha sok irányadó értelmiségi csak néhány kritikus mondatot merne szólni, már más lenne a helyzet. De nem mer, a legkisebb kockázatot, egy apró hátrányt sem vállal be. Hozzá kell tenni, h éppen azért, mert ez nem erőszakos, hanem manipulatív diktatúra, ezért kisebb kockázattal is nagyobb hatást válthatnának ki. Szerintem ezek gerinctelen emberek, nem lehetnek igazi művészek. Remélem, el lesznek felejtve.

Az egész nemzet beteg, akkor térjünk ki az ellenzékiek gyengeségeire, betegségeire.

Tulajdonképpen az irányadó értelmiség lapítása is egyfajta ellenzéki gyengeség.

De most inkább a politikai ellenzék azon belül is az ellenzéki szavazók az ellenzéki nép gyengéségeiről hibáiról szeretnék beszélni. A ellenzéki politikai vezetés kritikáját nélkülem is elvégzik, méghozzá jó sokan. Tulajdonképpen a politikai média nagyobb részben az ellenzéki vezetők silányságával foglalkozik, már mindent elmondtak róla igazat és kevésbé igazat, nem szeretnék beállni ebbe a sorba.

Viszont az egész ellenzékre elmondható, a maga nemében ugyanúgy beteg, mint az egész magyar társadalom, az egész magyar nép. A maga nemében, a maga szerepében. Tehát a felsősségi rangsorban hátul van a legkevésbé felelős, de mégis vannak gyengeségei. Miért ne lennének, mikor ugyanazok a silány kulturális szövedékkel takarózik, mint a magyar nép többi része. Ugyanolyan gyenge oktatást, kap.  Ugyanazon népbutító kulturális szálak, a bulvár kultúra, a fogyasztó társadalom kultúrája, a kétféle manipuláció, stb., hatnak rá.  Az ellenzéki szavazók, a diktatúra ellen szavazók egy része, mondjuk a fele, valóban társadalmilag művelt, nem beteg, szóval rendben van.

Az, hogy az ellenzéki szavazók tüntetésen egyebeken szelídebbek, kevésbé aktívabbak azzal magyarázható, hogy kevésbé van meg bennük az agresszív kismalac jelleg, békésebbek. És mivel okosabbak ezért többet kételkednek a választásukban. Ugyanis az ostobák éppen az ostobaságuk miatt sokkal kevésbé kételkednek a saját „okosságukban”. Ez nemcsak a politikai térben figyelhető meg, hanem minden gondolkodást igénylő térben. Az ostobák állnak ki  a maguk nézete mellett a leghatározottabban.

A hülének hiába magyarázod, h hüle, azt sem érti meg, hiszen hüle – ez igaz mondás. 

De azért ismerjük be, az ellenzéki szavazók másik felével problémák vannak.

Az ellenzéki táborban is vannak, párt szerint, pofa szerint, ilyen-olyan okból és nem ésszerűségből szavazók.  Van, pl. egy párt, annak tagjai a többség, párthűség és a pártvezető iránti hűség alapján szavaz. Ahogy az Orbán-Fidesz hívek. Ez sokszor még a szövetségeseivel is szembeállítja őket.  Ezt sokszor amolyan lapuló aknaként is emlegetik, mert nem lehet tudni, hogy mikor sértődnek meg, és rúgják fel a szövetséget.

Aztán vannak, az ésszerűség helyett „kinyírjuk az ellenfelet, azért is ellenkezőleg szavazunk”, stb. okok miatt szavazók. Ahogy az Orbán-Fidesz szavazók.

Ami még megfigyelhető a nagyarányú árulási, átpártolási százalék.  Ez a magyar lélek egyik torzulása.

Ami még szembeötlő, az igen nagyfokú sértődékenység.

Érdemes lenne megvizsgálni, h. az ellenzéki emberek miért sértődékenyebbek, mint a fidesznyikok. Egy sereg, magát valamikori ellenzékinek mondott ember, értelmiségi, ismert személy, vezető sértődött meg azon h. kevés elismerést, vagy kevés feladatot kapott. Szóval, h. a „rettentő nagy okosságát” nem vették igénybe. Nem, egy-kettő, de százával történetek olyan sértődések, h a sértődött alak kijelentette: akkor ő inkább a Fideszre szavaz.  Olyanok, akik pár évvel ezelőtt még legszívesebben elásták volna a Fideszt-Orbánt. Szerintem ez az árulás egyik fajtája. Hasonló hitványság, mikor valaki érdekből áll az ellen-oldalra.

Sajnos a Fidesz oldalon sokkal nagyobb a talpnyalási hűség, nagyobb a maffia fegyelem, a közös gazemberség, a büntetés veszélye nagyobb összetartást és intenzitást ad. Mindennek a hiánya persze az ellenzék javára írható, ugyanakkor, az ellenzék a Fidesz oldalhoz képest puhánynak mondható. 

Szót kell ejteni még a megélhetési ellenzékieskedésből.

A politikusok a politizálók jelentős része, amúgy is  elvek, eszmék nélkül, megélhetésből, foglalkozásból  teszi, amit tesz, az minden oldalra érvényes. Az ellenzék között is vannak ilyenek, talán kevesebbet lopnak, mint a fidesznyikok, de az elvnélküliség mindenképpen hiba.

Végül kitérnék a független, illetve ellenzéki politikai ellenzők gyengeségéra, ill. ebből következő ártásra. Tulajdonképpen a részletek ismeretével nincs baj, de lényegesítés, a hasznos igazság kiderítése nem szokott sikerülni.  Nem is sikerülhet, mert hamis a kiindulás, ahogy már említettem: a galád kormány csak teszi a dolgát, szemétkedéssel őrzi a hatalmát, a nép mindig bölcs, -  a legfőbb felelős az ellenzéki vezetés.

Mindez szintén része a magyar nép lelki betegségének.

Hozzátéve, h akár a magalkuvás, akár a sértődékenység azért a népre (sok emberre) is jellemző.

 

Ez is fontos… 

Most kanyarodok el a cigány kultúra rosszabb oldala felé.

Az hogy a cigány kultúra rosszabb oldala érvényesül sajnos része a  magyar népbetegségnek.

Arról, h, lehet e, egy népről, bármely népről kritikát, ítéletet mondani, már korábban elmélkedtem. Nem akarom sokat ismételgetni az idevágó mondat: a nép kultúrájának bizonyos részeit vonásait lehet kritizálni, ha előtte megtesszük a kötelező megjegyzéseket. Nincs semmi baj a cigány nép származásával, genetikájával. Nincs kollektív bűnösség a cigányok között, ahogy minden népben sok értékes ember van. A kultúrájuk nagyobb része értékes, zene és tánckultúrájuk, ügyességük-kézügyességük, barátságos természetük, stb. csak dicsérhető, - kár hogy kultúrájuk rosszabb oldala is előjön.

Ez pl., hogy vándorlás. a rendszertelen munkavégzés beleívódott a kultúrába, ahogy a kívülállás is, beleértve a törvényeken kívül állást is, ehhez kapcsolódva  a ügyeskedéssel ravaszsággal szerzés  elfogadása.

A déli népekre jellemző magasabb vérmérséklet, ugyanakkor lezserebb, bohémabb, életfelfogás nem lenne baj. Azonban a sok nép, egyre több nép meglehetősen furán áll a fizikai munkához.  Szerintem ez sem egyéni lustaság, hanem kulturális torzulás, aminek a lényege, h. a fizikai munkát, a fizikai munkást lenézik, alacsonyabb rendű embernek nézik. Valószínűleg ez még az úr-szolga viszonyból ered.  Igaz, az úr-szolga viszony is egy emberi torzulás. Miközben tudjuk, hogy a fizikai munka, főleg a testhez álló, és egészséges munka, - érdekes, hasznos testet edző tevékenység. Sajnos mostanában terjed a fizikai munka lenézése, tehát a cigányság eme kulturális torzulása nem egyedülálló, de fennáll.

Ami még negatív, hogy a tanulás, az elméleti tanulás igénye hiányzik ebből a kultúrából. Mindehhez hozzátéve, mindez persze nem élesen csak viszonylagosan igaz. Mondhatjuk a cigányok átlagosan az európai népek átlagtól csak kevéssé térnek el, de eltérnek. Ami még nagyon fontos, ez többnyire nem a cigány emberek a cigány nép hibája, de hiba.

Legyünk őszinték abban, hogy a régiós országok, elhúztak mellettünk, szerepe van annak is hogy a cigányság-problémát, nem tudtuk megoldani, úgy hogy közben nálunk lett a legtöbb cigány lakosságarányosan. Egyrészt idejöttek, szimpatikus nekik az Orbán-Fidesz stílus, az ország mentalitása, másrészt gyorsabban népesednek, mit a meglehetősen lassan népesedő magyarok.

Legyünk őszinték Orbánt  maguk közül valónak tartják, és a stílusa, mentalitása ez a maffiaszerű, de azért diktatórikus stílus is közel áll a cigányok lelkéhez. Ez a lélekrokonság még nagyfokú szegénységet is elfejteti a cigányokkal. Bár ahogy ezt már említettem, a cigányság, legalábbis a zöme, az átlag, mindig is vándorlásban-szegénységben élt tehát egy kisebb változást nem igen vesznek észre, és talán nem is nagyon érdekli őket.

Érzelmi beállítottságú emberek, ha a hangulat, a stílus nekik jó, akkor minden jó. Hozzá kell tenni a Fidesz abban nagyon ügyes, h. Megtalálja kiket hogyan, mivel lehet manipulálni hatékonyan. A cigányságot is rendkívül hatékonyan manipulálja, átveri, mert szándékosan kiszolgáltatott tudatlan helyzetbe tartja őket, ugyanis így maradnak hű szavazók.

A másik ok, és megint legyünk őszinték, a társadalmi műveletlenségük miatt nem veszik észre a szegénységük, a kiszolgáltatottságuk, azt sem látják, hogy pont arra a vezetésre szavaznak, aki valójában lenézi és kihasználja őket, aki fejlődésüket indirekt akadályozza.

Legyünk őszinték a cigányság társadalmi műveltsége még a magyar nép átlagánál is alacsonyabb, pedig az sem magas.

Lényegében Mo. hanyatlásnak, a nép betegségének egyik jelentős oka, h magyar vezetések, főleg a Fidesz-Orbánvezetés ahelyett, hogy a cigányságot kulturálisan műveltségileg felemelte volna, inkább a magyar népet süllyesztette le.

Itt térek ki az uralkodó Orbán úr, meglehetősen butuska ország-fejlesztési elképzeléseire. A fő baj ezekkel a autoriter rendszerekkel, h az ország stratégiáját egy ember határozza meg, és a részleteket is kevés ember dönti el. Márpedig egy embernek nyilvánvalóan lehetnek jó, de lehetnek rossz elképzelései. Most a hatalom-erősítő szempontokat nem is nézem, csak azt, hogy minden ember téved. Orbán úr egyik nagy hibája, hogy mindent direktbe egyszerűen, pénzzel, erővel akar megoldani. Kivéve a diktatúra-építést, (demokrácia-leépítést) mert abban profi. De például a focit úgy akarta felemelni, h stadionokat építettet, pénzt pumpált a fociba, - de ez így nem működik.  Ugyanezt tette a népesedéssel, de az sem vált be. A cigányság pedig úgy jön ide, h van ez a közmunka, meg a munkaalapú társadalom. Szerintem ez sem oldja meg a cigányság problémáját, sem a fizikai munka becsületét.

A gazdaság számára pedig ez a fajta „bér-munkaalapú társadalom” ártalmas. Manapság a tudás, a kreativitás alapú gazdaság hasítana, és nem az eszetlen bérmunkára alapuló.

Ez a fajta (részekre osztva- direkt- pénzzel) ország vezetés egyébként szembeáll a helyessel, melynek alapja: az ország komplex egység és a legfőbb húzóerő a kreativitás, és a demokrácia.   

Visszatérve, a cigányság legfőbb problémája a cigányság szempontjából alkalmatlan gyenge oktatás. De ami a cigányság problémája, az az ország problémája is.

Nagyon röviden, egyszerűen: a cigányság egy rendkívül gyakorlatias nép. Nekik a tankönyvből való tanulás nem megy.  Ugyanakkor nyilvánvalóan szükség van elméleti tudásra is. Szóval számukra az lenne a megoldás, ha a gyakorlat után jönne az elmélet és nem fordítva. Mondjuk egy magyar asztalosnak tanuló nagy kínnal elolvassa az tankönyvet, majd később a műhelybe, gyakorlatba is találkozik a problémával, majd összerakja a kettőt. A cigány tanuló nem fogja elolvasni a tankönyvet. Öt le kell vinni a műhelybe, és aztán amit ott a gyakorlatban csinált, azt meg kell mutatni a tankönyvben. Ez egy speciális fordított oktatás, ezért szegregált  oktatás szükséges.  Ez esetben a szegregáció nem rossz, hanem jó.

A lényeg, h. sok ötlettel, újítással és az előítéletek levetkőzésével (pl. csakis a szegregáció a megoldás – előítélet elvetésével) sok mindent el lehet érni. 

Persze mindenekelőtt igazi népfelemelő akarat kell. Nem pedig az h. a nép legyen mindenekelőtt jó alattvaló (ne legyen túl okos, kritikus, bátor) aztán esetleg talán más is belefér.

De  a lényeg, hogy a cigány kultúra rosszabbik oldala nemcsak a cigányságot húzza le, de elterjedve a magyarságot is lehúzza. A cigány kultúra rosszabbik oldala, a magyar kultúra egy silány, mindent átszövő szála lett.

 

Már több helyen elmélkedtem erről a „ne izélj már no” vidéki „kultúráról”, de innen sem hiányozhat.

Persze a mindentől elzárkózó, önző, közösségi érzést nem ismerő városi „kultúra” sem jobb.

Visszatérve miről is szól ez a vidéki életstílus? Amely egyébként testvére a cigány „kultúrának”. Kocsmába járás, piálás, pálinkafőzés, mulatós zene, disznóölés, állandó munkásruhába járás, flexelés, és megint a krimó, mint szórakozás. Nem lenne ezzel semmi baj, a baj az h ezen kívül nincs más. Bezárkóznak ebbe a körbe és ez új gondolat, új élmény nélkül elbutít. A szókincsük lecsökken, a műveltségük, a társadalmi műveltségük kevesebb lesz, mint amennyi volt általános iskolába, viszont frázis-hívő és uraságtisztelő emberek lesznek.

A falusi magyarság valahogy egy időcsapdába rekedt.

Ami még nagyon fontos, az újító szellemiség szinte teljesen hiányzik ebből a „kultúrából”. Olyan fogalmak, mint ország-fejlődés,  ország- jövő, rendszerváltás, általános reform, teljesen hiányoznak a gondolatvilágukból.

 Orbán egyébként beleillik ebbe a kultúrába, legalábbis így adja elő magát.  Szerintem van ebben egy jó adag rájátszás.

Félig népszerűség-szerzésből (én vagyok a vidéki nép egyszerű fia, olyan vagyok, mint ti, még a potrohom is hasonló), részben viszont őszinte a suttyó stílus. Úgy is mondhatjuk, ha megjátszás is, nem esik nehezére. 

A lényeg, h ez a vidéki suttyó „kultúra” nemhogy csökkenne, de terjed, ez is magyar kultúra- szövet silány szála.

De a másik erősödő szál sem jobb: ez a közösségi kultúra hiánya. Talán még a család, félig-meddig, mint közösség megmaradt, de aztán semmi más. Itt még a szomszédi, kávéházi, sőt kocsmai közösség sincs. És munkahelyi sincs, lakóhelyi sincs. Talán még netes virtuális közösségek vannak. Kérdés, h ezek mennyire igazi és hasznos közösségek.

Akkor rá is térhetünk a magyar filmekből áradó romboló „kultúrára”.

Tulajdonképpen művészetekről kellene beszélnünk, csak manapság a „művészetek” fele film, legalábbis mennyiségileg. De azért említsük meg a többit, irodalom, színház, zene, tánc, képzőművészet szintén hat a társadalomra, csak kevésbé (kisebb volumene miatt is), mint a film, a filmszerű produkciók. A művészeteknek kettős szerepük van, egyrészt kicsit, vagy erősen kiparodizálva tükröt mutatnak a társadalomról. Ilyenkor a társadalom „irányítja” a művészetet. Ugyanakkor a művészet hat is a társadalomra, ilyenkor viszont a művészet „irányít”. Röviden; tükröző és nevelő funkció. A magyar filmek, sorozatok többsége, szélesedő tendenciával,- egzaltált, bolondos, logikátlan, iszákos, lusta, felületes alakoknak ábrázolják a magyarok többségét.  Röviden, hüléknek, és egyre inkább azoknak. Egyre kevesebb a pozitív megjelenítés. Az ötvenes hatvanas, hetvenes években, még a filmek többsége pozitívnak mutatta a magyarokat, aztán ritkultak ezek a filmek.  És szaporodtak azok, melyek hülének és egyre hülébbnek mutatták a népet. Manapság a filmek, sorozatok, tv filmek 90%-a ilyen.  Más országokban is vannak ilyen filmek. Persze kell a nevetés és a nevelés. Két különbség azért van, nálunk, ilyenből háromszor több van, mint máshol. A másik különbség, h. máshol nevelő célzattal „igen kicsit hülék vagyunk, de ezen változtatni kellene” üzenettel csinálnak ilyen filmeket, mi pedig büszkék vagyunk a hüleségre. Vagyis a filmjeink nem a hüleség ellen hanem a hüleségre nevelnek. Bármelyik funkcióját nézzük a művészeteknek (filmeknek) tükröző és nevelő ez a hüleség-fókusz, mindenképpen siralmas.  A nevelő funkció akkor is hat, ha az alkotó csak a tükörképet akar állítani. Ha pedig a film üzenete az h. hülék vagyunk, de egészen jól megvagyunk, tulajdonképpen ebben az országban minden jó és vidám, akkor a hüleségre való nevelés tökéletes, és összekapcsolódik Fidesz-Orbán propaganda egyik szálával.  Ilyen a filmek nagyobb része.  A tükröző funkció azt mutatja, h. hülék vagyunk, a nevelő pedig: nem baj legyünk még hülébbek, mert az olyan vicces.  Ez is a magyar kultúra egyik silány szála.

A magyar nép betegségének ez is az egyik összetevője. 

A magyar sportolók tulajdonságaiból is következtethetünk a magyar népkarakterre.

Megint egy tendenciáról van szó, melynek lényege, h. a magyar sportolók, ill magyar emberek, egyre inkább ideggyengék.  Egyre inkább a rakkolós sportágakban vagyunk jók (úszás, kajak-kenu, stb.) és gyengülünk azon sportágakban ahol vagányság, idegzet, kombináció koncentráció és összjáték (pl. labdajátékok) a meghatározók. Az is megfigyelhető, pl. egy futballmérkőzésen, h a magyar csapat hamar megzavarodik, vagy éppen gyorsan feladja, elgyengül, hitét veszti. Vagyis ezek az ideggyengeség jelei.

Ha ez jellemző a sportolóinkra, akkor egy kicsit a magyar népre is jellemző.  Ez az ideggyengeség, főleg a kiakadás, észvesztés, meg a gyors faladás, legyintés, amúgy is megfigyelhető, nemcsak a sportban.

Szerintem a társadalmi viszonyok teszik elsősorban a magyarokat ideggyengévé. Azért a sok gerinctelenséggel, a sok ostobasággal, a sok igazságtalansággal, a sok bizonytalansággal való találkozás nem múlhat el nyomtalanul. Talán az egyén észre sem veszi, de megtépázza az idegzetét.

 

A kulturális szövet silányság taglalását befejezem.

Talán a legzavarosabb dologban „miért lelki-betegség, miért nem butaság” nem árt rendet tenni.

Sok mindenről szó volt. Sok okot és sok kategóriát fel lehet állítani az elmondottak alapján. Pl. mitől lettek a magyarok az európai átlag felett (alatt) lelki betegek, hülék.  Ezek közül miket okozta a vezetés, a kormányzat. Mik ennek a jelei és következményei. És még lehet sorolni a kategóriákat. Csak egyet taglalnák ezek közül.

Szóval: miért beszélek állandóan a nép lelki betegségéről és miért beszélek ritkábban, egyszerűen butaságról?

Mi is a primer butaság?

Az, ha valaki megpróbálkozik a tudás megszerzésével, de az agyi problémái miatt nem sikerül neki.

A buták egy jelentős része azért nem tanul, tájékozódik, mert azt gondolja, h. az aktuális problémát, akkor, amikor szükséges, a rettentő nagy eszével majd megoldja. Persze nem tudja megoldani, mert tudatlan, sokszor viszont a megoldatlanságra sem ébred rá. Ez tehát beképzeltségből eredő butaság, tehát inkább pszichés probléma.

A lustaságból eredő tanulatlanságot sem nevezném butaságnak, sem azt amikor pl. a dafke-érzés, egyéb szélsőséges érzés miatt gondolkodik helytelenül. Ezek is inkább pszichés problémák.

Az iskolai oktatás hibái, a motiválatlanság, a rossz tananyag, stb. persze butaságot okoz. De hozzá kell tenni, Manapság akiben van egy kis érdeklődés az több helyről, több módon tudna tájékozódni. Tehát nemcsak az iskola a hibás. Az iskolán kívüli tájékozódás hiánya, sokszor pszichés zavarból ered.

Csak a buták kisebb része tudja magáról, h. buta, a nagyobb része nagyon is okosnak tartja magát. De nem az, mert hiányos, téves tudással rendelkezik. A téves tudás okai megint csak sokfélék lehetnek, de többnyire pszichés problémák. 

Vannak pl. az önhazudozók. Akiknek az igazság lelkiismereti problémákkal járna, de ennek elkerülése miatt téves igazságot hazudnak maguknak és másoknak.

Vannak a tévesen kombinálók, ezekről már beszéltem, akik a beképzelt „született okosságuk” miatt nem tanulnak, tájékozódnak, aztán tévesen kombinálnak.

Nyilvánvalóan „buta” aki a hónap végi éhezése ellenére a regnáló vezetésre szavaz. Lehet h. valóban butaságból képtelen összekapcsolni a rossz életét, a vezetés rosszaságával, ill. annak leváltásával. Nyilvánvalóan „buta” aki elhiszi, h az ellenzék háborúba vinné az országot. Nem képes nagyon egyszerű következtetésekre. A manipuláció, elbutítja az embereket. De azért ilyen egyszerű következtetésekre bármilyen manipuláció mellett is képesnek kellene lenni. Vannak, akik valóban nem képesek az egyszerű következtetésekre, ők valóban buták.. De a többség, valamilyen téves felfogás téves meggondolás, vagy  hibás, káros érzés miatt lesz „buta”.  Ők sem primer módon buták. Azért beszélek hibás érzésről (mert vannak jó, hasznos érzések), viszont amelyik butaságot okoz, az nem lehet jó, hasznos érzés. Jó-jó, de miért alakult ki bennük a téves elgondolás, vagy a hibás, káros érzés, mint pl. a túlzott tekintélytisztelet, a túlzott félelem, a gyűlölködés, stb.?  Na, itt jönnek elő okként a hétköznapi kultúra szálai.  De ezt sem lehet primer butaságnak nevezni.

Talán ez a magyarázott kategorizálás egy kis rendet tesz a fogalmak kavargásában. Azt mindenképp meg indokolja, h. miért helyesebb lelki-betegségről, esetleg hüleségről beszélni, mintsem butaságról. 20% a primer butaság, 80% lelki betegség, kb. ilyen arányokról beszélhetünk.

A fő kérdés, hogy mire jó ez az egész elemzés. Egyébként lenne, ami elvileg használható lenne, mert ha pl. belátjuk, h. a magyar filmek hüleségre nevelnek, akkor az ilyen fajtákból kevesebbet kellene készíteni. Lehet, h a más fajta filmek népszerűbbek lennének. Más, az elemzésből következő tennivalók akkor sem a valósulnának meg, ha az ellenzék teljes aktivitással képviselné azokat. Ahogy mondtam, már beteg a magyar nép, már le van darálva. Talán ha egyszer mégis kimászunk ebből a gödörből, akkor jó tanulság lesz: mire kell vigyázni.