SZÉP ÚJ VILÁG
Kivaghy:
Köszönjük
Karinthy írótársunknak, h. bemutatta remek írásait.
1921
után 1931 következik,- úgy tudom ekkor fejezte be Huxley írótársunk a Szép új
világ c. könyvét. Az utópia irodalom
(sőt ez filozófia) egyik alapművét.
Mielőtt
felkérném Huxley barátunkat, h. beszéljen az utópia egyik alapművéről, a Szép
új világ c könyvről egy kis általános elmélkedésre invitálom az a kedves
olvasót és az írótársakat. De még egy kicsit visszamennék oda, hogyha ez az egyik alapmű, - akkor
melyik a másik? Kettő is van. Nyilván az
első az eredeti Morus - Utópia c. műve. A másik, Szathmáry Sándor Kazohinia c.
könyve, amiről e könyv után beszél az írója. De miért is alapművek ezek?
Bár
egyik se terjedelmes mű, de tartalmilag hihetetlenül gazdagok. Mindegyik
alapműbe egy sereg nagyon fontos emberi társadalmi probléma merül fel,- ha nem
is kielemezve, megoldva, de elgondolkodtatóan.
A
könyv bemutatása előtt nem árt végiggondolni néhány látszólag egyszerű, mégis
elhanyagolt kérdést.
Az
emberi élet (az emberiség életének) a legfőbb célja a boldogság. A boldogság
elsősorban a jövőben rejtőzik. A múlttal már nem sokat tudunk kezdeni, persze a
szép emlékek is számítanak, de azért a jövővel nem érnek fel. Pontosabban a
célok a tervek az igazán fontosak. A jelenben alakítjuk a jövőt,céljainkkal,
terveinkkel,- a jelen is fontos, de
azért a jövő az amibe belekerülve, boldogok, vagy boldogtalanok leszünk. Az
utópiák a jövőről szólnak.
De
mi adhat boldogságot? Nyilán a boldogság nagysága az a kellemetlen szenvedős és
kellemes örömpercek arányától függ.
A
jelenlegi átlagembernek sok torz dolog okozhat boldogságot, örömöt.
Egy
torz vágy egy torz cél elérése is. Maga a tulajdonlás érzése is. A tárgyak
szépsége nagyszerűsége, főleg ha az miénk félig a miénk. A hatalom is okozhat ilyen érzést, a győzelem
is.
De
szerintem a normális értelmes ember számára, számomra is elsősorban a szerető,
baráti emberi kapcsolatok okoznak örömet.
Tehát
értéksorrendbe kell állítani az örömöket, bánatokat szenvedéseket, és ez nálam
így kezdődik: a baráti emberi kapcsolatok mindennél fontosabbak.
Az
egészség is felettébb fontos. Többek között fontosabbak, mint a tárgyak. Talán
még azt is hozzátenném: a hatalom, a tulajdonlás öröme meglehetősen kicsike örömet
okoznak a normális értelmes embernek. A többi öröm pedig arányfüggő. Ha pl.
valaki a siker, a győzelem megszállottja lesz az már elveszti az eszét és a
lelkét is.
Ez
a kiindulópont, a jövő, a jövő társadalmának tervezésében. Tehát a technika, az
építkezés, a csodálatos házak, a csodálatos gépek fontosak, de sokkal kevésbé,
mint a barátságos békés igazságos viszonyok. Még konkrétabban, a nyihahák
országa mely egyszerű vidéki házakból, és szekerekből állt, fejlettebb ország lehet, mint egy szuper
felhőkarcolókból, és repülő autókból álló ország, ha az utóbbi országban
egyébként olyan viszonyok vannak, h bennük élők sokat marakodnak, szenvednek.
Tehát a közölt képek csak jelképezhetik a bennük élők életét (hangulatot
adnak), de nem mutatják meg.
Akkor
folytassuk a technikai okossággal.
A
technikai állapot fontos, de ötször fontosabb, h ezt mire használják. Nyilván,
ha csak jóra, jól használnák, akkor a fejlettség a boldogságot adó élet mércéje
lenne. Például az egészségügyi technika egy nagyszerű dolog. De a technikát nemcsak
jóra használják, méghozzá, a társadalmi okosság hiánya miatt. A technika
legrosszabb felhasználása természetesen a háború, de nemcsak az. Ha jó célra,
de aránytalanul, vagy rossz helyen, bután használják az is átfordulhat rossz
hibás használatba, és ártásba.
Tehát
kijelenhetjük: a társadalmi okosság más, mint a technikai okosság. Továbbá, a
társadalmi okosság, vele a társadalmi állapot, fejlettség ötször fontosabb,
mint technikai okosság, a technikai állapot, fejlettség.
Persze
meg lehet kérdezni, hogyan lehet kétféle okosság, hiszen a logika, az logika
akkor is, ha egy gépen gondolkodunk, akkor is ha pl. a társadalom szerkezetén
gondolkodunk. Nos itt megint visszamehetünk az értelem-érzelem problémaköréhez.
Ha technikáról gondolkodunk, ki tudjuk kapcsolni az érzelmeinket,- ha
társadalomról, nem tudjuk. Főleg ezen okból általában jóval alacsonyabb a
társadalmi okosságunk és vele a társadalmi fejlettségünk, mint a technikai. De
az alacsony társadalmi okosság, a technikai rossz felhasználását okozza, vagyis
a kettő erősen összefügg, de úgy hogy a társadalmi okosság a fontosabb. Egyéni
szinten is gyakran láthatunk olyan embereket, akik kiváló szakemberek, de mint
társadalmi emberek, csapnivalók.
Ez
többek között egy állandó „gyerek kezébe éles kés” állapotot hoz létre. Talán
egy sokkal nívósabb több-jobb társadalmi oktatással ezt valamennyire
kompenzálni lehetne, - de ki hozza ezt létre, ha a társadalmi okosságunk,
állapotunk alacsony szinten van. Ráadásul a mindenkori vezetők, uralkodók
érdeke is az h alacsony szinten legyen a társadalmi ismeretek oktatása. Az
okos, a vezetői hibákat sunyiságokat kiismerő nép nem túl kellemes a vezetők
uralkodók számára. Kérem, h. mindig
tartsák szem előtt: a szép, boldog jövő nem a technikától függ.
Még
egy kis türelmet kérek, a képekre, illusztrációkra még szeretnék röviden kitérni.
Négy csoportba osztottam a képeket: pozitív jelen, pozitív jövő, negatív jelen,
negatív jövő. Elsősorban épületek, városok városrészek vannak a képeken,
jelképezve a bennük zajló életet, a bennük levő társadalmi viszonyokat. Tehát
nem az épületek technikai megoldása a lényeg, hanem a hangulata. Persze az élet
elképzeléséhez egy kis fantázia is szükséges.
Az
elemzett utópiák, disztópiak segítséget adnak a fantáziának.
Elnézegetve
a pozitív képeket, én egy csendes békés szervezett nyugis, ugyanakkor baráti
légkörű életet képzelnék el.
De
magamnak is felteszem a kérdést: ha állandóan ilyen hangulatba légkörbe élnék,
nem unnám meg? Nem vágynék egy kis kockázatra, kalandra, izgalomra,
rosszalkodásra? De nemcsak kalandvágyról van szó, az embernek kell egy kis
különlegesség, nem szeret egyhangú birka életet élni.
És
versenyezni is szeret. De sajnos ezek az igények érzelmek gyakran átcsúsznak a
határon, a versenyből harc lesz, az egyéniségből, kalandvágyból elkülönülés
lesz, az elkülönülésből, önzésből, ugyancsak harc lesz. Ha ehhez hozzávesszük
az emberi természetből eredő többi rossz érzelmet, tulajdonságot, a
presztízsharcosságot és abból eredő konfliktus keresést, az irigységet,
kapzsiságot és abból eredő önzést, harcot, - aztán a felületességet és abból
eredő butaságot, és még sorolhatnám, akkor meglehetősen siralmas képet kapunk.
Ha
mindezt meggondoljuk, akkor megállapíthatjuk:
Az
emberek természetüknél fogva nem tudnak teljesen békés nyihahák, békés daloló
gépek lenni. Nem tudnak ohiák lenni, nem tudnak hinek lenni, ez utóbbiról még
szó lesz. Viszont természetükbe viselkedésükbe közelíthetnek ezekhez a békés
nyugis lényekhez.
Ha
nem is tud az ember teljes egészében pozitív jelent és pozitív jövőt
kialakítani, azért a negatív jelent és a negatív jövőt elkerülhetné.
A
negatív jelen képeit válogatva a „választékbőség” problémájával találkoztam.
Először is vannak klímaválság (árvíz, erdőtűz, viharok, szárazság,
természetpusztulás, stb.) képei. Aztán lennének a háború és annak
következményei (táborok) képei. A nyomor és a túlnépesedés képei. Máshol pedig
éppen az elnéptelenedés képei. A járványok képei. Ez azt jelenti h meglehetősen
siralmas jövő várható. És végül is ott vannak a negatív jövő képei. Ezt
általában sötét ködös lepusztuló városok képében képzelik el az alkotók. Nem
biztos, mert lehet h a forró sivatagban vándorolnak majd az emberek. Vagy
mindenki, - kivéve néhány föld alatti
paradicsomban élő dúsgazdagot, -
táborokban fog lakni. Vagy föld alatti pincékben. De a sötét ködős városok
hangulata azért megjeleníti a negatív jövő hangulatát.
Akkor átadom a szót Huxley barátunknak
Huxley:
Akkor
következzen a Szép új világ.
Szerintem
is alapmű, az utópiák szintézise. Abból is kiderül, h az írás alap szerkezetét,
egy sereg más, e könyv mintáján írott könyv átvette.
Ez
az alapszerkezet, pedig nem más, mint: egy ilyen-olyan, kisebb-nagyobb
világkatasztrófa után, a társadalmi stabilitásra hivatkozva, az új vezetők (a
mindent tudó kevés, néha csak egy nagyfőnök) létrehoznak egy új világállamot,
egy új világrendet. Vagy pragmatikusan: egy új politikai társadalmi rendszert.
Vagy,
ahogy a könyvben gyakran szerepel: egy új társadalmi stabilitást.
Vagy,
ahogy a cím mondja; a szép új világot.
Mint
mondtam én magam sem akarom eldönteni, h. ez utópia (pozitív jövő) vagy
disztópia (negatív jövő). Két féleképpen lehet nézni. És lehet rajta
vitatkozni.
De
először is nézzük a könyv cselekményét, történetét
A
könyv F. után 632-ben játszódik.
F.
az Henry Fordot (egyben Freudot) jelenti, még pontosabban a Ford T autómodell
indulását, az 1908 évet. Henry Ford egyébként a szép új világ fő ideológusa
-„mindent a célszerűségnek, a gyakorlati hasznosságnak kell alávetni” - eszmei
tanításával. Isten helyett egyféle szentként tisztelték.
Tehát
a könyv 2540-ben játszódik, viszont a szép új világ, a 2060-s években alakult
ki, (tehát nem a távoli jövőben), a 2049-2058 évig tartó 9 éves nagy
világháború, világgazdasági összeomlás, világkatasztrófa után. Csak úgy, mint az 1930-as években, amikor a
könyv íródott. A könyv arról is szól, h. én Angliában 1930-s években hogyan
láttam a világ elkövetkező száz, százötven évét. Úgy láttam, h. összességében a
háborúk a katasztrófák felé halad a
világ, amely gödörből csak egészen új világ, egy új rendszer tudja kirángatni.
És ez a negatív jövőkép, most 2022-ben (végignézve 1930-2022 közötti
világtörténelmet és a jelent), sajnos nem is tűnik nagyon pesszimistának. Tehát
azok a könyvelemzők, akik nem veszik figyelembe h. a „szép új világ manipulált
racionális társadalmi stabilitását” egy világkatasztrófa után alakították ki,
félreértik az egész könyvet.
Az
új világ alapelve a racionalitás, ezért is Ford a T modell atyja, mint a racionalitás jelképe, egyben az
új világ legnagyobb „szentje”.
Persze
ebben az új világban nincs hagyományos értelembe vett isten, vallás, kultúra,
család, szerelem, csak a testi anyagi jólét,
és egyfajta lebutított elégedettség számít. Minden, ami instabillá teheti az
egyént és a társadalmat, minden, ami komolyabb érzéseket, érzelmeket válthat ki
(pl. család, szerelem, művészet) az káros, el kell tüntetni. Persze nem
erőszakos módon, hanem manipulációs módszerekkel.
A
rendszer (az új világ) alappillére a
mesterséges megtermékenyítés útján való szaporodás, egyben születésszabályozás,
egyben kasztrendszer létrehozása. Futószalagon „lombikban” születnek a gyerekek.
Az elit kasztnak nem tesznek alkoholt a tápfolyadékba, ill. a vérébe, a második
kasztnak csak keveset, a harmadiknak többet, a negyediknek még többet, az
ötödiknek még többet. Ha jól emlékszem öt, (alfa béta, gamma, delta, epszilon) kaszt
van. A legfelső kaszt, az irányító, tervező és „szabadon” élnek. És nem
mellesleg, testileg, anyagilag jól élnek, mint a 21. század elején a gazdag
legfelső tízezer, pontosabban, mint az arany ifjak. Fiatalosak, egészségesek,
sokat sportolnak, szórakoznak és szeretkeznek, mégis elég sok szómát (egyféle
tudatmódosító) kell szedniük, hogy
eljussanak a kellemes elégedettség állapotába.
A
második kaszt (egy kicsit rosszabbul él, kicsit csúnyább, butább) már csak végrehajtó,
de nívós munkát végző. A harmadik már alantasabb, és negyedik még alantasabb,
az ötödik kaszt pedig még alantasabb munkát végez.
Minden
kasztot, az elit kasztot is, manipulálnak az alábbi eszközökkel:
Szóma
(ez egyfajta egészségre ártalmatlan tudatmódosító szer). Ismétléses, főleg
alvás közben tömeg-szuggesztió.
Illetve
a gyerekkori kondicionálás (agymosás). Kasztok kialakítása (kondicionálása) a
rögzült felfogások kialakítása (agymosás,) nemcsak a lombik bébi folyamat
közben, de utána is, csecsemő és gyerekkorban különböző szerekkel, módszerekkel
folytatódik.
Általában
egy meglehetősen erős, a rendszert dicsérő világnézetet kialakító oktatás,
tájékoztatás.
Megjelenik
a fogyasztói társadalom agymosó hatása is.
Maga
az intézményrendszer, vezető-kiválasztó rendszer.
A
tervezett, szerkesztett lombik-bébi eljárás, mint a kasztrendszer alapja.
Illetve
a kasztrendszer, a szerkesztett fogyatékosság is úgy van kialakítva, h. nemcsak
szellemi gyengeség, de érzelmi gyengeség, egyfajta igénytelenség jöjjön létre.
Egyfajta szófogadó békés szorgalmas, de elégedett emberekből állnak a kasztok.
Minél alacsonyabb rendű egy kaszt annál igénytelenebbek tagja, így el tudják
végezni a munkájukat, és elégedettek is. Vagyis az emberek igénye nem kíván magasabb
szintű életet, mint amibe élnek. Tudom, h ezt biológiai tudományos orvosi
szempontból szinte lehetetlen létrehozni, de én feltételeztem, h. sikerülhet,
ha a rendszer (új világ) technológia kapacitását az ilyen problémák megoldására
fokuszálja.
Azért
nehéz ezt megoldani, mert az érzelemhiányos, szellemi hiányos emberek gyakran
lesznek lázadók, deviáns emberkék, vagy éppen pszichopaták. De ez, ebben a
világban (az új világban) ez ritkán fordul elő, és ha igen, akkor megoldják.
Sokoldalú, tervezett magas szintű kondicionálás (agymosás) zajlik.
Amúgy,
leszámítva a mesterséges megtermékenyítés technológiát, a szómát, a
tömeg-szuggesztiót, kb. a 20. század végén levő technikával rendelkezik
ez az új világ. A jövőbeli Észak-Amerikában, Európában a fejlett országokban
ilyen rendszer ilyen társadalom (új világ) működik, de sok helyen a népek élik
a saját életük. Az utóbbiakat amolyan rezervátumként kezelik.
Az
új világban szabad szerelem van, házasság nincs már azért sem mert a
gyerekgyártást, gyereknevelést államilag, központilag oldják meg, erre alkalmas
intézetekben. Szinte gépesített állampolgárképzés folyik. De ahogy mondtam, a
szómának, az ismétléses alvásos tömeg-szuggesztiónak és más módszereknek „köszönhetően” az emberek
mégis elégedettek.
De
azért a könyvem rámutat e világ (rendszer) problémáira is, méghozzá az egyéni sztorin keresztül.
Az
egyéni szereplők története röviden: Van az elit kasztnak azért két fiatal tagja
egy férfi és egy nő, akik azért kilógnak a többiek közül. Az elit kaszt szabadon gondolkodhatna, de a
manipuláció őket is egységesíti. De ez a két fiatalember mégis kicsit másképp
gondolkodik. Tanulmányútra mennek egy rezervátumban ahol összeismerkednek egy
idősebb nővel és a fiatalember fiával, akik meglepően értelmesek, és sokat
tudnak arról az új világról ahonnan jöttek. Nem véletlenül, mert az idősebb nő
az új világ egyik vezetőjének a szerelme volt, amikor az fiatalon ott járt és a
fiatalember a fia. Egyébként ezt a fiatalembert később „vadembernek” nevezik.
Szóval a vadembert és anyját a két új
világbeli, de különc fiatalember elviszi az új világba, és ilyen-olyan megfontolásokból be is engedik
őket az új világba. A két vadember, anyja és fia, új világban zajló élete és
kalandjai világítanak rá az új világ ellentmondásaira, és burkolt
kegyetlenségeire. Tulajdonképpen ezek a
vademberek a normál embereket jelképezik. Ha az átlagos olvasó bekerülne az új
világba, hasonlóan járna, érezne, mint a vadember és anyja. A vadember és anyja
egyre rosszabbul érzi magát, a fiú elsősorban ezért, mert szerelmes lesz, de ez
a szerelem ebben az új világban lélek nélküli kalanddá silányul. Az új világ
egyik baja tehát az érzelemhiányos gépies sablonos élet és viselkedés. A másik
nagy baj, hogy kiderülnek a hazugságok álszenteskedések, vagyis kiderül: az
ésszerű és igazságos új világ valójában álságos, kegyetlen és igazságtalan.
A
könyv végén a vadember édesanyja meghal, a vadember pedig kvázi megőrül, végeredményben
az új világban való csalódottsága kergeti az őrületbe.
Az
egyéni sztori rámutat ugyan a szép új világ árnyoldalára, de még mindig nem
jelenthető ki, h. ez egy rossz világ,- ez a könyv egy dísztópia. A kérdés – az új világ jó vagy rossz? – azért marad
nyitott, mert ott van mellette a másik kérdés: a másik világ jobb lenne?
Létezhet e egyáltalán olyan világ, ami ennél jobb lenne?
Az
emberi természet egyáltalán létre tud e hozni egy valóban szép új világot?
A
könyvem ezeket a kérdéseket teszi fel.
Ez
a lényeg de azért menjünk bele néhány más fontos társadalmi problémába amit a
könyv felvett.
Megjelenik
a könyvben:
A
társdali stabilitás problémája
A
mesterséges szaporodás problémája
A tudatmódosítók
problémája
A
tömeg-szuggesztió, a verbális manipuláció problémája
A fogyasztói
illetve a pragmatikus társadalom problémája
Általában
az érzelemhiányosság problémája
Az
elégedettség boldogság, a manipuláció problémája
És
végül visszatérek „ez most utópia vagy
disztópia” kérdésre.
De
én most nem úgy beszélek ezekről a problémákról, ahogy a könyvben megjelennek. Úgy beszélek róluk, mint általános emberi
problémákról, többek között a valóságos 20. századi és 21 századi társadalmak problémája. Milyen tendenciák várhatók a 21
század elején és eljuthatnak e problémák a könyvben megjelenő állapotig.
A
társadalmi stabilitás, ez egy jól hangzó cél, és valóban szükség van rá, az anarchia
rossz, káros, csakhogy:
Alapvetően
kétféle módon lehet elérni a társadalmi stabilitást, demokratikusan és
diktatórikusan. Sőt az előző, bár felületesen nézve kevésbé stabil, de hosszabb
távon mégis tartósabb, mint az utóbbi. Manapság még kevesen értik a demokrácia
lényegét. A demokráciának is van szabályrendszere, méghozzá meglehetősen
szigorú precíz szabályrendszere. Az igazi többségi döntés biztosítása, nem is
olyan egyszerű. Olyannyira nem az h. magas szintű demokrácia eddig még a
világon nem jött létre. De azért vannak demokratikusabb és diktatórikusabb
országok, vezetések. A többségi döntés
rendszere, egyrészt a jó döntéseken, törvényeken keresztül biztosítja a
társadalmi stabilitást, másrész az önrendelkezés szükségletének kielégítésével,
ami egyfajta nép-elégedettséget hoz létre.
A
történelem során azonban eddig szinte mindig diktatórikusan akarták létrehozni
a társadalmi stabilitást. Ami rövidebb távon áldozatok árán sikerülhet is, de
mint mondtam nem nagyon tartós dolog. Egyébként a könyvemben az új világban
sincs demokrácia, de erre még visszatérek. Szóval ez a diktatórikusan
létrehozott társadalmi stabilitás egy nagy átverés. Az alapcél még csak-csak
létezik; engedelmes legyen a nép, ehhez ezért kell egy kevés elégedettség,
belenyugvás, de mindez nem a nép érdekében történik. Azért történik, h. az
uralkodók nyugodtan tudjanak uralkodni. Ezt a népi engedelmességet létre lehet
hozni erőszakosan és átveréssel (manipulációval) és kettő kombinációjával.
Korábbi történelmi korokban inkább az erőszakot alkalmazta az uralkodó osztály,
mostanában már a manipulációt részesítik előnybe.
A
mindenkori vezetők deklarált célja: egy elégedett boldog, konfliktus-mentes,
rendezett élet.
A
nem reklámozott, de valódi cél: olyan eszközök, módszerek, melyek engedelmes
békés egyénekké teszik a polgárokat, az alattvalókat, természetesen elsősorban
az uralkodók zavartalan hatalomgyakorlása miatt.
A
háttérbe pedig ott húzódik a történelem, azon állandó folyamata, ami
hatalomharcról a hatalom megtartásáról, megerősítéséről szól.
A
bekussoltatott engedelmes népet, a nagyobb balhék nélkül működő társadalmat,
akár „társadalmi stabilitásnak” is nevezhetjük. De ez az elnevezés inkább
hamis, mint igaz, mert a nép boldogsága nem hagyható ki ebből az egyenletből.
Szóval
az új világban a társadalmi stabilitást manipulációval érik el, - ez
semmiképpen sem demokratikus, tehát diktatórikus annak ellenére, h nincs
erőszak.
Ha
jobban megnézzük, az új világban sincs népi döntés. Eleve az alsóbb kasztok
teljesen önrendelkezés nélküli helyzetben vannak. De az elit kaszt döntésit is
inkább vezető egyének, kvázi uralkodók (igazgatók, ellenőrök főellenőr, stb.) hozzák.
Bár nem részletezem a döntéshozó rendszert, sem a vezetés-kiválasztó rendszert,
de a cselekményből egy szűk körű korlátlan hatalmú vezetésre lehet következtetni.
Mely vezetés azért a Ford (racionális szerkesztett társadalom) elvek mentén
működik, vagyis elv-vezérelt és nem személyvezérelt társadalomról van szó. A vezetés-kiválasztás nem választásos módon
történik, hanem amolyan felülről vezérelten, vagyis diktatórikus módon. A
kritizálók, a rendszerből kilógók kevésbé érvényesülnek, mint a rendszer hívei.
Sőt akár száműzhetik is őket.
A
társadalmi stabilitást pedig nyíltan bevallottan manipulációs módszerekkel,
eszközökkel hozzák létre. A valóságos, jelenlegi
(2020-s évek) rendszerekben szintén zömében manipulációs módszerekkel hozzák
létre a társadalmi stabilitást, propagandával, egyéb módszerekkel. Köztük
olyasmik is vannak, mint az új világban.
Egy nagy különbség azonban van, az új világban ezt nyíltan teszik, sőt
dicsekedve, hiszen ez bevallottan a rendszerűk alapja. A jelen valóságos
rendszerekben a manipulációt tagadják, rejtetten csinálják, - bár egyre inkább
kilóg a lóláb. Mintha lenne is egy ilyen tendencia: mi is nyíltan manipulálunk,
nyugodjatok bele. De egyelőre még többnyire sunyin csinálják. Itt felvetődik az
érdekes kérdés: melyik rosszabb, diktatórikusabb, ha rejtetten csinálják, vagy
ha nyíltan csinálják? Mert az nem vitás, a manipulációs módszerrel való „népi
elégedettség, belenyugvás”elérése, önmagában is alapvetően diktatórikus. Ugyanis
általános manipuláció áradatban a népi döntés, és önrendelkezés csak látszólag
önálló, valójában diktált, vezérelt. Az elégedettség sem őszinte.
Orwell:
Csak
egy nagyon rövid beleszólás, csakhogy az olvasók fejébe ne alakuljon ki káosz.
Ez
a könyv a Szép új világ, tehát egy manipulációra épülő viszonylag szelíd
diktatúrát ír le. A diktatúra fokát az is puhítja, h nem önmagért a hatalomért,
nem a hatalom kéje miatt uralkodnak a vezetők, hanem ők maguk is hisznek
bizonyos elvekben, és hisznek abban h. a nép érdekében tevékenykednek. De azért
ez, ha nem is kemény diktatúra, de diktatúra.
Morus
könyve demokratikus kommunisztikus társadalmat ír le.
A nyihahák országa, a zenélő gépek (faremidó)
és a hinek országa (ez később következik) inkább demokratikus társadalmak. Inkább,
de vannak antidemokratikus jelenségek. A behinek országa amolyan anarchikus
diktatórikus társadalom. Capillaria egyrészt demokratikus, másrészt
diktatórikus társadalmat ír le, mivel az ohiák a bullokat rendesen elnyomják,
kizsákmányolják. Eszük ágába sincs felemelni az alantas népséget. A
demokrácia-diktatúra fokát az is meghatározza, h a rendszer miként viszonyul a
külföldi, az elmaradottabb népekhez.
Az
én könyvem az 1984 viszont egy kemény diktatúrát ábrázol, még akkor is ha abban
a rendszerben is jelentős szerepe van a manipulációnak. De az egy másfajta manipuláció.
Huxley:
Köszönöm
Orwell barátom, egykori diákom, de most folytatnám, ha lehet.
Szóval
melyik a jobb, demokratikusabb manipuláció: a sunyi, vagy a nyílt? Szerintem
egy fél fokkal a jobb, demokratikusabb a nyílt. Különösen, ha belegondolok azokba
a szinte naponta elhangzó bugyuta átlátszó hazugságokra, félrevezetések
ezreire, amivel jelen korban a hatalom pofátlanul mossa az emberek agyát. Főleg
egyes országokban, köztük magyar honban is. Óvódásoknak nézi őket, és sajnos az
emberek többsége el is hiszi, tehát már lesüllyedt az óvódás szintre. Az
emberek kisebb része pedig nem hiszi el, de tenni nem tud, csak emészti magát. Pontosabban
csak kevesen emésztik magukat. Sok értelmiségi felismeri a manipulációt, de
természetes szokásos politizálásnak gondolja. Azt hiszik, mivel őket nem lehet
átverni, a manipuláció az uralkodók és a műveletlen alsó rétegek társasjátéka,
amit ők távolról, okosan, lemosolyogva szemlélnek. Nagy tévedés; valójában a
manipuláció tönkreteszi az igazságot, tönkreteszi a társadalmi berendezkedést,
tönkretesz minden embert. Nem
természetes, hanem borzalmas dolog. Nos ennél a jelenlegi 21 század elején
kialakult, bugyuta, lenéző félig nyílt, félig sunyi manipulációnál szinte
minden jobb, még az új világ nyílt, szervezett manipulációja is.
Tehát
a könyvem új világa, ebből a szempontból egy fél fokkal jobb, demokratikusabb,
mint a jelenlegi valóságos világ. A náci ill. sztálini diktatúránál pedig
sokkal demokratikusabb és jobb.
Térjünk
rá a mesterséges szaporodás problémájára.
A
könyvemben ez már magas szinten áll, ennek ellenére, mint a kasztrendszer kialakításának
legfontosabb eleme, valamint a szerkesztett művilág legfontosabb eleme, egy
negatív dolog. Pontosabban annyira negatív mint az új világ. Az elemzés végén
újra el kell gondolkodni: az általam leírt szép új világ mennyire negatív.
Kivaghy:
Elnézést,
de itt kénytelen vagyok félbeszakítani írótársam, ugyanis a mesterséges
megtermékenyítés valóságos, jelenlegi 21. század elején történő alkalmazása
kész borzalom. Én tehát nem a könyvről,
hanem a jelenről beszélek, a mesterséges gyerekcsinálásról és így mégis
kapcsolódóm a könyvhöz. Ebbe nagyon is érintett vagyok, hiszen a közvetlen
családom érintett. Szóval egyrészt jelenleg van egy téves felfogások
sokaságától szenvedő társadalom. A gyerekvállalással gyerekneveléssel
kapcsolatban több téves felfogás van. Az egyik az h. az emberek a
fiatalembereknek nincs ezzel kapcsolatban társadalmi kötelességük. Ehhez
kapcsolódik a másik téves felfogás, miszerint a gyerekvállaló akkor és úgy
vállalhat gyereket, ahogy akar, szóval ez szülő szabad döntése, sem a gyerek,
sem a társadalom igényeit, kvázi jogait nem kell figyelembe venni. Pl. nem kell
figyelembe venni, h a születendő gyerek, ne legyen genetikailag sérült.
Normális társadalomban vigyáznának arra, hogy a születendő gyerekek
egészségesek legyenek, és a szülők is alkalmasak legyenek a gyereknevelésre. A
jelen 2020-s évek társadalomban erre a
csak nagyon hiányosan, satnyán, rosszul vigyáznak, főleg a szülők jogaira
hivatkozva. Na de ha megszületik a gyerek, (gyakran már a sérült gyerek) akkor
átfordul az egész, mert akkor már a gyereket valamiféle porcelánbabának kezeli
a közfelfogás. Tehát nemhogy a popsijára ütni tilos, de már a hangosabb
rászólás is elvetendő, sőt megvetendő. de térjünk vissza a jelenlegi
születésszabályozáshoz, konkrétabban, a lombik bébi szaporodáshoz. Nagyon
röviden: egy kidolgozatlan részben feltárt tudományos eljárás felelőtlen
felhasználásáról van szó, mely során minimum 15%-ban születnek genetikusan
sérült (nem egészséges) gyerekek, plusz 15%-ban. Ugyanis eleve 15%-s sérült
gyerekek aránya erre jön rá, a lombik bébi eljárásból következő 15%. Ez
szerintem súrolja a jogi bűn határát, erkölcsi szempontból mindenképp
gazemberség.
Tehát
az „éles kés gyerek kezében” ártalmas helyzet jön létre. mert megint egy olyan technológia, amit még
nem tud az emberiség felelősen használni. Vagyis hanyagul rosszul károsan,
harácsoló célúan használja, ill. rossz célra használja.
Huxley:
Tehát
a 21. század elején e témában egy rossz megoldás, egy rossz irányú tendencia
van kibontakozóban. És ha összehasonlítjuk a jelen mesterséges megtermékenyítés
tendenciájának jövőbeli állapotát az új világ állapotával, nos akkor
kiderülhet: lehet h az új világ tényleg szép
A
tudatmódosítók problémája – megint egy ősi, jelen korban 21. század elején is létező
probléma. Az alkohol szinte az egész világon gond, és bár sokan ezt szeretik
ellegyintgetni, de ez egy gond. És persze vannak más kábítószerek drogok is.
Legújabban pl. a marihuánát legalizálják sok helyen. A könyvben szereplő szóma
egyébként leginkább a marihuánához hasonlít. De éppen a könyvem világít rá, az
engedélyezett kábítószerek (tudatmódosító szerek) bizony manipulációs eszközök.
Szóval nemcsak egészségi, függőségi problémákat okoznak, de a szabd akaratot,
az önálló vélemény is korlátozzák. És hosszabb távon inkább beszűkült érzelmű,
egysíkú emberkék alakulnak ki. De amikor
a tiltásról gondolkodunk a szokásos morgás hagyhatja el a szánkat: hát sajnos
ilyen gyarló az ember. Ilyen gyarló, h. egy jelentős része stabilan igényli a
tudatmódosító szereket, és amúgy is hajlamos a mániákra. A gyarló érzelmei
miatt, káros függőségi csapdákba esik. És ha összehasonlítjuk a jelen
tudatmódosító szerek használatának tendenciáját, az új világ szóma
használatával, akkor megint nem lehetünk biztosak, h melyik a csúnyább világ.
Egyébként én is használtam bizonyos kábítószereket a tudatmódosító
szereket, de egyértelműen mégsem ítéltem el a tudatmódosító szerek használatát.
Ambivalens a megítélésem.
Hiszen Orwellnek például ezt írtam 1949-ben: George Orwellnek, az 1984 szerzőjének írt levelében elismerését fejezem ki Orwell
akkor megjelent könyvéről: „milyen kitűnő és milyen rendkívül fontos könyv”.
Ugyancsak ebben a levelében fogalmaztam meg a könyv kapcsán gondolataim: „Azt hiszem, a következő generációban a
világ vezetői fel fogják ismerni, hogy a csecsemőkori kondicionálás és a
narkohipnózis sokkal hatékonyabb eszközei a kormányzásnak, mint a különféle
társaságok és börtönök és hogy a hatalom iránti vágyuk ugyanúgy teljesen
kielégíthető, ha az emberekbe beleszuggerálják rabszolgaságuk szeretetét,
mintha erőszakos eszközökkel kényszerítenék őket engedelmességre”.
Egyébként Orwell (polgári nevén Eric Blair)
tanítványom volt, francia nyelvet tanult nálam az Etonban, amikor rövid ideig
ott tanítottam.
Ebből a válaszból az derül ki, mint az egész könyvemből: a
rossz megoldások között válogathatunk. Bizonyos fokig a manipulációs módszerek
(narkohipnózis, stb.) hatékonyabbak, és kellemesebbek, mint az erőszak.
Rögtön
rátérek az ismétléses tömegszuggesztió általi manipuláció problémájára. A
könyvemben az történik, h csecsemőkorban gyerekkorban, felnőttkorban, hol alvás
közben, hol narkotikus állapotban hogy csak úgy, szóval mindig, ismételgetnek
bizonyos mondatokat, frázisokat. A gyerekek alszanak de közben néhány szöveg
duruzsol a hangszórókból. De az egyszerű beszélgetés közben, oktatás közben is,
mint mondások, közmondások, mint alaptézisek elhangoznak ezek a bizonyos mondatok.
Az
állandó rendszeres ismétlés által, az ismételt gondolat, frázis, szinte beleég
az agyba.
Az
új világ ismételt frázisai nagyjából:
Jól érzem, magam minden rendben van.
A vásárlás jó.
Mindenki mindenkihez tartozik.
Mindenkinek megvan a maga szerepe.
A
harmadik, negyedik frázis nagyon hasonlít, a náci ill. a kommunista
jelszavakhoz. (Nem véletlenül én akkor éltem, írtam.)
Jelenleg
2020-s évek is van még rasszizmus, nacionalizmus, „közösség számít, nem az
egyén” típusú propaganda. De már a másik szélsőség is erősen dívik: „valósítsd
meg magad” – ez a közösség felaprítását reklámozza. Persze fel lehet tenni a
kérdést: akkor minden manipuláció? Igen, sokféle manipuláció van; minden
hazugság, torzítás, csúsztatás, ami a nép félrevezetését okozza. A manipulációk
döntő többségének végső célja: az engedelmes nép, ill. a korlátlan nyugodt
hatalomgyakorlás kialakítása.
Tulajdonképpen
ezek a frázisok, elégedettséget sugallják, a szép új világ nagyszerűségét
sugallják.
Jelen
korban is van egy ilyen vonulata az agymosásnak, de van egy másik vonulat is:
Féljél jön az ellenség (bizonyos emberek, népek, betegségek, stb., de mi
vezetők megvédünk, de nem szabad ugrálnod. A végső cél ugyanaz.
Az
új világban nem nagyon van ellenségképre épített manipuláció, leginkább a rendszer-dicséretre épített manipulációt nyomják. De bármi is legyen a
manipuláció tartalma, az alaptechnika, az ismétlés.
Mint
mondtam: addig ismétlik, amíg ezek a frázisok bele nem égnek a gondolkodásba, a
felfogásba. Ha belegondolunk megint régi, jelenleg is 2020-s években is gyakran
használt manipulációs eszközről van szó. Az ismétlés a lényeg, és nem az hogy egy
mondott szöveg, vagy írott szöveg, vagy kép, vagy film, vagy akármi. Szóval az
egyszerűség, frázisszerűség és az ismétlés. Nem is kell pontosan ismételni, de
tartalmilag legyen nagyon hasonló. Ezt a manipulációt használja a reklámipar,
és persze előszeretettel a politikai propaganda. Ugyanazt tudom elmondani, a
jelenleg félig sunyi (mi nem akarunk agyat mosni) módszer és tendencia semmivel
sem biztatóbb, mint a könyvemben leírt. Illetve a jelenlegi tendencia is a
könyvemben leírt módszer irányába halad. Egyébként nagyon sok manipulációs
trükk, eszköz módszer létezik és egyre több lesz. A manipuláció tudománya
„fejlődik”. Sok módon lehet az eszközöket, módszereket kategorizálni. De ha már
a sokféle manipulációs trükkről van szó, ki kell jelenteni, jelenleg a 21.
század elején már sokkal több eszköz módszer van, mint én a könyvemben
bemutatok. Megvannak a bemutatott módszerek is, legalábbis azok alapja, de
vannak mások is. Pl. ellenségkép hihetetlen sokrétűen jelenik meg, erről Orwell
is sokat tudna mesélni. Sok finom, alig észrevehető és sok durva trükköt
dolgozott ki az ember, sajnos erre van esze.
Mindjárt
rátérek a következőre: a fogyasztói ill., a pragmatikus társadalom problémája.
A szép új világ lényegében egyfajta fogyasztói társadalom. A testi anyagi termékekre
kiélezett fogyasztói társadalom, akárcsak a 2000-s évek társadalma.
A
fogyasztói társadalom egyrészt egyfajta értékrendet sugall: a testi anyagi
javak a pénz a fogyasztás a fontos. Másrészt elveszi az időt, energiát
értékesebb ténykedések elől, pl. gondolkodás a társadalom jobbításán, építő
kritika, közösségépítés, barátkozás, természetvédelem, stb.. De megint egy
meglevő, és ráadásul „fejlődő” dologról van szó.
Ez a könyv részben a társadalmi stabilitás
ürügyén végzett hatalmi praktikákról, manipulációról többé-kevésbe cseles
eszközökről, módszerekről szól. A szóma,
az ismétléses tömegpszichózis, és a többi módszer is, mind ugyanarról szól: az
emberek engedelmes békés, az adott rendszert, rendet elfogadó polgárokká
váljanak.
Persze
mint azt már említettem a „érzelmesség vagy ésszerűség” problémája ebben a
könyvben is alaptéma. A könyvben többek között végig téma, az érzelemmentes az
örömökre kiélezett szabad szex, ill. az érzelem dús, romantikus szerelem
hiánya. Ez is ősi állandó emberi probléma, nemcsak az új világé. Megint arról
van szó, h. a érzelemmentes szabd szex, egy állandó nyugis felületes
kellemességet ad, a második pedig óriási örömökkel és bánatokkal jár. Melyik a
jobb? Én, ezt a kérdést sem akarom megválaszolni, talán nem is tudom, de
felvetem a problémát. Egyáltalán lehet a szerelmi életet irányítani? Talán egy
kicsit. Ha mégis okoskodni szeretnék, azt mondanám, legyen a szex, a nemi élet
őszintébb, kevésbé hazug kevésbé álszenteskedő, folytatódjon az örömszerzés
fejlődése, de azért a szerelem is valahogy maradjon meg.
A
könyvben van még egy vonatkozás, ami szintén egyes utópiák, társadalomregények
egyik alaptémája: civilizációba keveredő vadember problematikája. Amelynek
során természetesen kiderül, h. a civilizáció nem is annyira civilizált, és a
vadember sem annyira vad, mint ahogy a köztudat elképzeli. Sokszor a vadember
civilizáltabb mint a magát civilizáltnak tartó társadalom. Az én könyvemben is
éppen a vadember képviseli a kultúrát, a művészeteket, az érzelmességet,- igaz
a vadember a legkevésbé boldog.
A
szexualitás mellett a másik visszatérő alap-problémakör, az emberi érzelmek
problémaköre.
Higgadt
átgondolt, ha nem is érzelemmentes, de szenvedélymentes viselkedés az üdvözítő?
Vagy legyenek, érzések érzelmek úgy hogy a negatív hisztis stressz érzelmeket
valahogy kikapcsoljuk, tehát a pozitív érzelmek maradnak?
De
az érzelemhiányosság ide vezethet:
Bugyuta
felszínes vidám világ, érzelem és komoly gondolatok nélküli, ami viszont tovább
satnyulva, elvezethet az kegyetlenséghez, érzéketlenséghez, önzéshez.
Ráadásul
elveszhetnek olyan pozitív érzelmek, mint sajnálat empátia gyengédség szerelem
önfeláldozás hála és még lehetne sorolni. De talán mind közül a „szabadság”
érzése ami a leginkább rejtélyes.
Sőt
ráadásul, nem jöhetne létre az ember, sőt talán az élet sem, ha nem lennének
érzések, érzelmek.
Mihez
kezdjen az ember az érzelmeivel? Mert
nem nagyon tudunk arra válaszolni, hogy a szeszélyes szenvedélyes jelenlegi
ember, élet a jobb, vagy az átgondolt, különböző módszerekkel megfékezett,
felületesen érző, de elégedett ember, élet a jobb?
De
azért van itt egy valóságos vita, tehát az érem mind két oldala elég ésszerű.
Az egyik alapkérdés pedig ez: melyiket válasszuk, a belemenős, beleállós
életet, mélyebb katartikus érzelmeket, melyek között vannak nagy örömök, de
nagy tragédiák, vagy pedig egy könnyedebb derűsebb, de felületesebb életet
éljünk. Hol van az ideális határ? Melyik élet a boldogabb? És hosszabb távon
melyik hasznosabb az emberiség számára?
És
akkora boldogság problémájára is kitérek.
Az
új világ egy vezetője kioktatja a többieket:
„A mi Fordunk maga is sokat tett azért, hogy a
hangsúlyt az igazságról és szépségről áthelyezzék a kényelemre és a
boldogságra. A tömegtermelés megkövetelte ezt a hangsúly-eltolódást. Az
egyetemes közboldogság állandóan forgásban tartja a gépezet kerekeit, míg az
igazság és szépség erre nem alkalmas. És persze valahányszor a tömegek
megragadták a politikai hatalmat, akkor inkább a boldogság számított, nem pedig
az igazság és a szépség. Mégis, mindennek ellenére még mindig megengedték a
korlátlan tudományos kutatásokat. Az emberek továbbra is úgy beszéltek az
igazságról és a szépségről, mintha ők lennének a legfőbb istenségek. Egészen a
Kilencéves Háború időszakáig. Attól aztán szépen megváltozott a hangvételük.
Mert mi haszna van az igazságnak, a szépségnek vagy a tudásnak, amikor
anthrax-bombák potyognak az ember körül? Ekkor történt, hogy a tudományt
először vonták ellenőrzés alá a Kilencéves Háború után. Az emberek akkor már
arra is hajlandók lettek, hogy akár az étvágyukat is korlátozzák. Bármit, csak
nyugodtan élhessenek. Azóta is folytatjuk az ellenőrzést. Természetesen ez nem
volt valami nagyon jó dolog az igazság szemszögéből nézve. De nagyon jó volt a
boldogság szempontjából. Az ember semmit sem kaphat ingyen. A boldogságnak is
megvan az ára.”
Ehhez
még hozzáteszem: A háttérben itt is ott van az ésszerűség, „vagy” érzelem
problémája. De az előtérben az igazság, igazságosság szépség és a kényelem,
boldogság ellenmondása is. A normális ember szerint ezek a célok az igazság,
igazságosság, szépség kényelem boldogság nincs ellenmondásba sőt inkább egymás
testvérei. A vezető (főellenőr) akkor miért is mondhatta ezt? Azért mert az
emberek az igazságra, igazságosságra, szépségre és nemes jellemre, nemes
cselekvésekre hivatkozva, óriási baromságokat agyaltak ki, és egymás torkának
estek. Tehát a vezető, kvázi uralkodó szerint és ez a gyakorlatban is bevált,
ha csak kényelem, a primer boldogság marad akkor nincs olyan ürügy, amire
hivatkozva az ember baromságokat találjon ki. Ugyanakkor a könyvem arról is szól,
h. a vezetőnek, uralkodónak csak félig van igaza, mert az új világ békés,
stabil, de nem boldog. Sokan nem boldogok, és akik boldogok azok is sekélyesen
felületesen boldogok. Éppen azért, mert
az igazság igazságosság szépség nélkül csak sekélyes boldogság lehet. Ahogy
érzelmek nélkül is. Tehát a vezető (felügyelő) utolsó mondat így hangzana
pontosan: a kényelmes stabil békés életnek is megvan az ára. A sekélyes
érzelmek a sekélyes boldogság, az igazság, a szépség öröméről való lemondás az
ára.
Valahogy
össze kellene foglalni, mert már sokat téptem a szám, talán már unalmas.
Tipikus
utópia abban az értelemben h a jövővel foglalkozik, méghozzá társadalmi
vonatkozásban. Pontosabban a könyvnek van egy emberi, egyéni sztori, sőt
szerelmi sztori vonatkozása is, de szerintem a társadalmi vonatkozás az alap,
egyben a keret, tehát a lényeg.
Ugyanakkor
egy meglehetősen ellentmondásos utópiát olvashatunk, amiről azt sem lehet eldönteni,
h. utópia, vagy disztópia, vagyis, h. pozitív vagy negatív jövőkép.
Meglepődve olvastam a Wikipédiában, h.
egyértelműen disztópiának minősítik:
„Nincsenek többé háborúk és szegénység, mindenki folyamatosan boldog. Azonban azzal, hogy
mindezeket elüldözték az emberek életéből, egyben számos dolgot elveszítettek:
a családot, a kulturális sokszínűséget, a művészeteket, irodalmat, tudományt,
vallást és filozófiát. Ez a társadalom hedonisztikus: a korlátlan szexualitásból és drogokból nyert örömre koncentrál.”
Kissé ellentmondásos ez a megjegyzés, mert ha igaz az első
mondat, akkor pont a könyvbeli vezetőnek van igaza: a boldogság béke jólét
fontosabb, ezért fel kell áldozni egy sereg jó, nemes dolgot.
Én
magam, mint a könyv írója sem tudom pontosan. Én elsősorban felvetem a
problémákat, de nem oldom meg azokat.
Én
is azon gondolkodók közé tartozom, akik kételkednek az emberi boldogságban, a
tökéletes életben, társadalomban, de egy folyamatos viszonylagos fejlődést
lehetségesnek tartanak. Szerintem az emberiségre
vagy borzalmas, vagy kevésbé borzalmas (elviselhető) jövő vár, de a teljes boldogságot,
az ideális életet, társadalmat képtelen elérni. Hozzáteszem: de törekedni kell
rá, mert ha a törekvés is hiányzik, akkor biztosan a borzalmas és nem a kevésbé
borzalmas opció valósul meg.
Ha
ezeket nézzük, akkor utópia (pozitív jövő): az emberek döntő többsége elégedett
(egyfajta boldogság). Valóban társadalmi stabilitás van, nyugis békés élet van,
nincs harc, ellenségeskedés, háború.
Ha
ezeket nézzük disztópia:
Kasztrendszer,
társadalmi egyenlőtlenség. Az alapjog „mindenki egyenlőnek szabadnak születik”
teljes hiánya. Fogyatékos emberek milliói. Manipuláció, az önállóakarat az
önrendelkezés, a demokrácia hiánya. A nemes, jó dolgok, mint általános
tudomány, művészet, igazságosság, elhanyagolása. Általában egy érzelemmentes
gépies, szinte birka élet, - legkevésbé a legfelső kasztba, de még ott is.
Viszont
mindezek ellenére mégis egy nagyfokú elégedettség jellemzi a társadalmat.
Aminek oka, egyrészt a több elemből álló
manipuláció. Másrészt, h az emberek igénye nem haladja meg az
életkörülményeiket.
Tehát
szinte lehetetlen eldönteni ez egy jó, vagy egy rossz társadalom.
Talán
azzal fejezném be, hogy mikor is éltem, írtam? 1894-1963 között a sötét korban
éltem, aztán jött a fellendülés a Hippi korszak, ennek közepén haltam meg.
Viszont a könyvet 1931-ben írtam 37 évesen, „végignéztem” az első világháborút
a nagy gazdasági válságot, és már ott lógott a második világháború a levegőben.
Azért tettem a végignéztem szót idézőjelbe, mert életem végigkísérte egy súlyos
szembetegség.
Ahogy
ezt már pedzegettem, ebben a könyvben nem akartam sem pozitív, sem negatív
jövőképet felállítani egyszerűen leírtam azon új világot, mely persze negatív,
de ez az egyetlen melyben életben
maradhat az ember, emberiség és még egy látszólagos elégedettség, békesség is
megvalósul. Még egyszerűbben: nem jó, de nincs jobb.
Na
ez eztán kacifántos fogalom: „a szép új világ manipulált racionális társadalmi
stabilitása”. Ezt illik megmagyarázni.
Tulajdonképpen
a szép új világ egy manipulált művilág. Egyben racionális, mert testi anyagi
tárgyi szükségelteket értékeli, az érzelmeket a romantikát, a lelki, szellemi
örömöket elveti, megveti.
Itt
azért meg kell jegyezni: a szép új világ vezetői, szerkesztői nem véletlenül
próbálják csakis a racionális kényelmes egyszerű boldogságot adó dolgokat
favorizálni, és eltüntetni, a bonyolult érzéseket, a magasztos eszméket, a művészetet,
az általános tudományt, a hitet, a szellemi, a lelki igényeket. Ugyanis a
történelem valóban azt mutatja, h. az utóbbi dolgokra hivatkozva talál ki az
ember mindenféle önpusztító baromságot.
A
könyvemben az új világ vezetőinek igazolódik azon elgondolása h. az az
egyszerű, csakis a kényelemre, kellemességre, fogyasztásra törekvő felfogás nem
talál ki önpusztító agyament elveket. Úgy is fogalmazhatunk: hogy a kellemesség,
kényelem, egészség egy stabil egyszerű mérce, amely mellett egy egyszerű stabil
életet, társadalmat lehet építeni.
Viszont a felsoroltak; bonyolult érzések, magasztos eszmék, stb., ezek zavaros változékony mércék, a velük épített
élet, társadalom is zavaros, ingatag lesz.
Az
új világ, művi, egyben „extra racionális”- ez ugyebár ellentmondás. Azért magyarázható: éppen abból adódik a
műsége, h. az emberi szükségletek felét, a lelki szükségleteket, a racionalitás
jegyében megtagadja. Megtagadja annak ellenére, h. azok valós szükségletek.
„Nemcsak kenyérrel él az ember”. Így
lesz ez a világ egyszerre racionális (racionálisnak látszó) és művi. És mivel művi, mondhatjuk h. manipulált,
hiszen a műséget, a valótlanságot el kell hitetni. Nem biztos, h. sikerül. Nem
biztos, h. az embereket le lehet szoktatni, az érzelmekről, magasztos
eszmékről, művészetekről és a többi irracionális dologról. És talán nem is
érdemes, mert többet veszíthetnek az egyik oldalon, mint amit nyerhetnek a
másik oldalon. Szóval kétséges h. létre lehet hozni az általam leírt szép új
világot.
Persze
itt meg kell jegyezni a jelen 21. század elejei világ szintén manipulált világ,
részleteiben eltérő, de összességében semmivel sem jobb, ráadásul a tendencia
még borzalmasabb irányba mutat. Visszatérve, a szép új világ, mindennek ellenére
működik, nincsenek nagy válságok, válság-láncreakciók világégések, kataklizmák.
És az emberek többsége általában elégedett, elvan. Persze jó lenne, ha ennél
jobb, szebb új világot csinálna az ember, de egyelőre ennek semmi jele.
Kivaghy:
Köszönjük,
és akkor következzen a másik magyar Szathmáry Sándor és Kazohinia című könyve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése