Kivaghy:
Köszönjük Karinthy írótársunknak, h. bemutatta remek írásait.
1921 után 1931 következik,- úgy tudom ekkor fejezte be Huxley írótársunk a Szép új világ c. könyvét. Az utópia irodalom (sőt ez filozófia) egyik alapművét.
Mielőtt felkérném Huxley barátunkat, h. beszéljen az utópia egyik alapművéről, a Szép új világ c könyvről egy kis általános elmélkedésre invitálom az a kedves olvasót és az írótársakat. De még egy kicsit visszamennék oda, hogyha ez az egyik alapmű, - akkor melyik a másik? Kettő is van. Nyilván az első az eredeti Morus - Utópia c. műve. A másik, Szathmáry Sándor Kazohinia c. könyve, amiről e könyv után beszél az írója. De miért is alapművek ezek?
Bár egyik se terjedelmes mű, de tartalmilag hihetetlenül gazdagok. Mindegyik alapműbe egy sereg nagyon fontos emberi társadalmi probléma merül fel,- ha nem is kielemezve, megoldva, de elgondolkodtatóan.
A könyv bemutatása előtt nem árt végiggondolni néhány látszólag egyszerű, mégis elhanyagolt kérdést.
Az emberi élet (az emberiség életének) a legfőbb célja a boldogság. A boldogság elsősorban a jövőben rejtőzik. A múlttal már nem sokat tudunk kezdeni, persze a szép emlékek is számítanak, de azért a jövővel nem érnek fel. Pontosabban a célok a tervek az igazán fontosak. A jelenben alakítjuk a jövőt,céljainkkal, terveinkkel,- a jelen is fontos, de azért a jövő az amibe belekerülve, boldogok, vagy boldogtalanok leszünk. Az utópiák a jövőről szólnak.
De mi adhat boldogságot? Nyilán a boldogság nagysága az a kellemetlen szenvedős és kellemes örömpercek arányától függ.
A jelenlegi átlagembernek sok torz dolog okozhat boldogságot, örömöt.
Egy torz vágy egy torz cél elérése is. Maga a tulajdonlás érzése is. A tárgyak szépsége nagyszerűsége, főleg ha az miénk félig a miénk. A hatalom is okozhat ilyen érzést, a győzelem is.
De szerintem a normális értelmes ember számára, számomra is elsősorban a szerető, baráti emberi kapcsolatok okoznak örömet.
Tehát értéksorrendbe kell állítani az örömöket, bánatokat szenvedéseket, és ez nálam így kezdődik: a baráti emberi kapcsolatok mindennél fontosabbak.
Az egészség is felettébb fontos. Többek között fontosabbak, mint a tárgyak. Talán még azt is hozzátenném: a hatalom, a tulajdonlás öröme meglehetősen kicsike örömet okoznak a normális értelmes embernek. A többi öröm pedig arányfüggő. Ha pl. valaki a siker, a győzelem megszállottja lesz az már elveszti az eszét és a lelkét is.
Ez a kiindulópont, a jövő, a jövő társadalmának tervezésében. Tehát a technika, az építkezés, a csodálatos házak, a csodálatos gépek fontosak, de sokkal kevésbé, mint a barátságos békés igazságos viszonyok. Még konkrétabban, a nyihahák országa mely egyszerű vidéki házakból, és szekerekből állt, fejlettebb ország lehet, mint egy szuper felhőkarcolókból, és repülő autókból álló ország, ha az utóbbi országban egyébként olyan viszonyok vannak, h bennük élők sokat marakodnak, szenvednek. Tehát a közölt képek csak jelképezhetik a bennük élők életét (hangulatot adnak), de nem mutatják meg.
Akkor folytassuk a technikai okossággal.
A technikai állapot fontos, de ötször fontosabb, h ezt mire használják. Nyilván, ha csak jóra, jól használnák, akkor a fejlettség a boldogságot adó élet mércéje lenne. Például az egészségügyi technika egy nagyszerű dolog. De a technikát nemcsak jóra használják, méghozzá, a társadalmi okosság hiánya miatt. A technika legrosszabb felhasználása természetesen a háború, de nemcsak az. Ha jó célra, de aránytalanul, vagy rossz helyen, bután használják az is átfordulhat rossz hibás használatba, és ártásba.
Tehát kijelenhetjük: a társadalmi okosság más, mint a technikai okosság. Továbbá, a társadalmi okosság, vele a társadalmi állapot, fejlettség ötször fontosabb, mint technikai okosság, a technikai állapot, fejlettség.
Persze meg lehet kérdezni, hogyan lehet kétféle okosság, hiszen a logika, az logika akkor is, ha egy gépen gondolkodunk, akkor is ha pl. a társadalom szerkezetén gondolkodunk. Nos itt megint visszamehetünk az értelem-érzelem problémaköréhez. Ha technikáról gondolkodunk, ki tudjuk kapcsolni az érzelmeinket,- ha társadalomról, nem tudjuk. Főleg ezen okból általában jóval alacsonyabb a társadalmi okosságunk és vele a társadalmi fejlettségünk, mint a technikai. De az alacsony társadalmi okosság, a technikai rossz felhasználását okozza, vagyis a kettő erősen összefügg, de úgy hogy a társadalmi okosság a fontosabb. Egyéni szinten is gyakran láthatunk olyan embereket, akik kiváló szakemberek, de mint társadalmi emberek, csapnivalók.
Ez többek között egy állandó „gyerek kezébe éles kés” állapotot hoz létre. Talán egy sokkal nívósabb több-jobb társadalmi oktatással ezt valamennyire kompenzálni lehetne, - de ki hozza ezt létre, ha a társadalmi okosságunk, állapotunk alacsony szinten van. Ráadásul a mindenkori vezetők, uralkodók érdeke is az h alacsony szinten legyen a társadalmi ismeretek oktatása. Az okos, a vezetői hibákat sunyiságokat kiismerő nép nem túl kellemes a vezetők uralkodók számára. Kérem, h. mindig tartsák szem előtt: a szép, boldog jövő nem a technikától függ.
Még egy kis türelmet kérek, a képekre, illusztrációkra még szeretnék röviden kitérni. Négy csoportba osztottam a képeket: pozitív jelen, pozitív jövő, negatív jelen, negatív jövő. Elsősorban épületek, városok városrészek vannak a képeken, jelképezve a bennük zajló életet, a bennük levő társadalmi viszonyokat. Tehát nem az épületek technikai megoldása a lényeg, hanem a hangulata. Persze az élet elképzeléséhez egy kis fantázia is szükséges.
Az elemzett utópiák, disztópiak segítséget adnak a fantáziának.
Elnézegetve a pozitív képeket, én egy csendes békés szervezett nyugis, ugyanakkor baráti légkörű életet képzelnék el.
De magamnak is felteszem a kérdést: ha állandóan ilyen hangulatba légkörbe élnék, nem unnám meg? Nem vágynék egy kis kockázatra, kalandra, izgalomra, rosszalkodásra? De nemcsak kalandvágyról van szó, az embernek kell egy kis különlegesség, nem szeret egyhangú birka életet élni.
És versenyezni is szeret. De sajnos ezek az igények érzelmek gyakran átcsúsznak a határon, a versenyből harc lesz, az egyéniségből, kalandvágyból elkülönülés lesz, az elkülönülésből, önzésből, ugyancsak harc lesz. Ha ehhez hozzávesszük az emberi természetből eredő többi rossz érzelmet, tulajdonságot, a presztízsharcosságot és abból eredő konfliktus keresést, az irigységet, kapzsiságot és abból eredő önzést, harcot, - aztán a felületességet és abból eredő butaságot, és még sorolhatnám, akkor meglehetősen siralmas képet kapunk.
Ha mindezt meggondoljuk, akkor megállapíthatjuk:
Az emberek természetüknél fogva nem tudnak teljesen békés nyihahák, békés daloló gépek lenni. Nem tudnak ohiák lenni, nem tudnak hinek lenni, ez utóbbiról még szó lesz. Viszont természetükbe viselkedésükbe közelíthetnek ezekhez a békés nyugis lényekhez.
Ha nem is tud az ember teljes egészében pozitív jelent és pozitív jövőt kialakítani, azért a negatív jelent és a negatív jövőt elkerülhetné.
A negatív jelen képeit válogatva a „választékbőség” problémájával találkoztam. Először is vannak klímaválság (árvíz, erdőtűz, viharok, szárazság, természetpusztulás, stb.) képei. Aztán lennének a háború és annak következményei (táborok) képei. A nyomor és a túlnépesedés képei. Máshol pedig éppen az elnéptelenedés képei. A járványok képei. Ez azt jelenti h meglehetősen siralmas jövő várható. És végül is ott vannak a negatív jövő képei. Ezt általában sötét ködös lepusztuló városok képében képzelik el az alkotók. Nem biztos, mert lehet h a forró sivatagban vándorolnak majd az emberek. Vagy mindenki, - kivéve néhány föld alatti paradicsomban élő dúsgazdagot, - táborokban fog lakni. Vagy föld alatti pincékben. De a sötét ködős városok hangulata azért megjeleníti a negatív jövő hangulatát.
Akkor átadom a szót Huxley barátunknak
Huxley:
Akkor következzen a Szép új világ.
Szerintem is alapmű, az utópiák szintézise. Abból is kiderül, h az írás alap szerkezetét, egy sereg más, e könyv mintáján írott könyv átvette.
Ez az alapszerkezet, pedig nem más, mint: egy ilyen-olyan, kisebb-nagyobb világkatasztrófa után, a társadalmi stabilitásra hivatkozva, az új vezetők (a mindent tudó kevés, néha csak egy nagyfőnök) létrehoznak egy új világállamot, egy új világrendet. Vagy pragmatikusan: egy új politikai társadalmi rendszert.
Vagy, ahogy a könyvben gyakran szerepel: egy új társadalmi stabilitást.
Vagy, ahogy a cím mondja; a szép új világot.
Mint mondtam én magam sem akarom eldönteni, h. ez utópia (pozitív jövő) vagy disztópia (negatív jövő). Kétféleképpen lehet nézni. És lehet rajta vitatkozni.
De először is nézzük a könyv cselekményét, történetét
A könyv F. után 632-ben játszódik.
F. az Henry Fordot (egyben Freudot) jelenti, még pontosabban a Ford T autómodell indulását, az 1908 évet. Henry Ford egyébként a szép új világ fő ideológusa -„mindent a célszerűségnek, a gyakorlati hasznosságnak kell alávetni” - eszmei tanításával. Isten helyett egyféle szentként tisztelték.
Tehát a könyv 2540-ben játszódik, viszont a szép új világ, a 2060-s években alakult ki, (tehát nem a távoli jövőben), a 2049-2058 évig tartó 9 éves nagy világháború, világgazdasági összeomlás, világkatasztrófa után. Csak úgy, mint az 1930-as években, amikor a könyv íródott. A könyv arról is szól, h. én Angliában 1930-s években hogyan láttam a világ elkövetkező száz, százötven évét. Úgy láttam, h. összességében a háborúk a katasztrófák felé halad a világ, amely gödörből csak egészen új világ, egy új rendszer tudja kirángatni. És ez a negatív jövőkép, most 2022-ben (végignézve 1930-2022 közötti világtörténelmet és a jelent), sajnos nem is tűnik nagyon pesszimistának. Tehát azok a könyvelemzők, akik nem veszik figyelembe h. a „szép új világ manipulált racionális társadalmi stabilitását” egy világkatasztrófa után alakították ki, félreértik az egész könyvet.
Az új világ alapelve a racionalitás, ezért is Ford a T modell atyja, mint a racionalitás jelképe, egyben az új világ legnagyobb „szentje”.
Persze ebben az új világban nincs hagyományos értelembe vett isten, vallás, kultúra, család, szerelem, csak a testi anyagi jólét, és egyfajta lebutított elégedettség számít. Minden, ami instabillá teheti az egyént és a társadalmat, minden, ami komolyabb érzéseket, érzelmeket válthat ki (pl. család, szerelem, művészet) az káros, el kell tüntetni. Persze nem erőszakos módon, hanem manipulációs módszerekkel.
A rendszer (az új világ) alappillére a mesterséges megtermékenyítés útján való szaporodás, egyben születésszabályozás, egyben kasztrendszer létrehozása. Futószalagon „lombikban” születnek a gyerekek. Az elit kasztnak nem tesznek alkoholt a tápfolyadékba, ill. a vérébe, a második kasztnak csak keveset, a harmadiknak többet, a negyediknek még többet, az ötödiknek még többet. Ha jól emlékszem öt, (alfa béta, gamma, delta, epszilon) kaszt van. A legfelső kaszt, az irányító, tervező és „szabadon” élnek. És nem mellesleg, testileg, anyagilag jól élnek, mint a 21. század elején a gazdag legfelső tízezer, pontosabban, mint az arany ifjak. Fiatalosak, egészségesek, sokat sportolnak, szórakoznak és szeretkeznek, mégis elég sok szómát (egyféle tudatmódosító) kell szedniük, hogy eljussanak a kellemes elégedettség állapotába.
A második kaszt (egy kicsit rosszabbul él, kicsit csúnyább, butább) már csak végrehajtó, de nívós munkát végző. A harmadik már alantasabb, és negyedik még alantasabb, az ötödik kaszt pedig még alantasabb munkát végez.
Minden kasztot, az elit kasztot is, manipulálnak az alábbi eszközökkel:
Szóma (ez egyfajta egészségre ártalmatlan tudatmódosító szer). Ismétléses, főleg alvás közben tömeg-szuggesztió.
Illetve a gyerekkori kondicionálás (agymosás). Kasztok kialakítása (kondicionálása) a rögzült felfogások kialakítása (agymosás,) nemcsak a lombik bébi folyamat közben, de utána is, csecsemő és gyerekkorban különböző szerekkel, módszerekkel folytatódik.
Általában egy meglehetősen erős, a rendszert dicsérő világnézetet kialakító oktatás, tájékoztatás.
Megjelenik a fogyasztói társadalom agymosó hatása is.
Maga az intézményrendszer, vezető-kiválasztó rendszer.
A tervezett, szerkesztett lombik-bébi eljárás, mint a kasztrendszer alapja.
Illetve a kasztrendszer, a szerkesztett fogyatékosság is úgy van kialakítva, h. nemcsak szellemi gyengeség, de érzelmi gyengeség, egyfajta igénytelenség jöjjön létre. Egyfajta szófogadó békés szorgalmas, de elégedett emberekből állnak a kasztok. Minél alacsonyabb rendű egy kaszt annál igénytelenebbek tagja, így el tudják végezni a munkájukat, és elégedettek is. Vagyis az emberek igénye nem kíván magasabb szintű életet, mint amibe élnek. Tudom, h ezt biológiai tudományos orvosi szempontból szinte lehetetlen létrehozni, de én feltételeztem, h. sikerülhet, ha a rendszer (új világ) technológia kapacitását az ilyen problémák megoldására fokuszálja.
Azért nehéz ezt megoldani, mert az érzelemhiányos, szellemi hiányos emberek gyakran lesznek lázadók, deviáns emberkék, vagy éppen pszichopaták. De ez, ebben a világban (az új világban) ez ritkán fordul elő, és ha igen, akkor megoldják. Sokoldalú, tervezett magas szintű kondicionálás (agymosás) zajlik.
Amúgy, leszámítva a mesterséges megtermékenyítés technológiát, a szómát, a tömeg-szuggesztiót, kb. a 20. század végén levő technikával rendelkezik ez az új világ. A jövőbeli Észak-Amerikában, Európában a fejlett országokban ilyen rendszer ilyen társadalom (új világ) működik, de sok helyen a népek élik a saját életük. Az utóbbiakat amolyan rezervátumként kezelik.
Az új világban szabad szerelem van, házasság nincs már azért sem mert a gyerekgyártást, gyereknevelést államilag, központilag oldják meg, erre alkalmas intézetekben. Szinte gépesített állampolgárképzés folyik. De ahogy mondtam, a szómának, az ismétléses alvásos tömeg-szuggesztiónak és más módszereknek „köszönhetően” az emberek mégis elégedettek.
De azért a könyvem rámutat e világ (rendszer) problémáira is, méghozzá az egyéni sztorin keresztül.
Az egyéni szereplők története röviden: Van az elit kasztnak azért két fiatal tagja egy férfi és egy nő, akik azért kilógnak a többiek közül. Az elit kaszt szabadon gondolkodhatna, de a manipuláció őket is egységesíti. De ez a két fiatalember mégis kicsit másképp gondolkodik. Tanulmányútra mennek egy rezervátumban ahol összeismerkednek egy idősebb nővel és a fiatalember fiával, akik meglepően értelmesek, és sokat tudnak arról az új világról ahonnan jöttek. Nem véletlenül, mert az idősebb nő az új világ egyik vezetőjének a szerelme volt, amikor az fiatalon ott járt és a fiatalember a fia. Egyébként ezt a fiatalembert később „vadembernek” nevezik. Szóval a vadembert és anyját a két új világbeli, de különc fiatalember elviszi az új világba, és ilyen-olyan megfontolásokból be is engedik őket az új világba. A két vadember, anyja és fia, új világban zajló élete és kalandjai világítanak rá az új világ ellentmondásaira, és burkolt kegyetlenségeire. Tulajdonképpen ezek a vademberek a normál embereket jelképezik. Ha az átlagos olvasó bekerülne az új világba, hasonlóan járna, érezne, mint a vadember és anyja. A vadember és anyja egyre rosszabbul érzi magát, a fiú elsősorban ezért, mert szerelmes lesz, de ez a szerelem ebben az új világban lélek nélküli kalanddá silányul. Az új világ egyik baja tehát az érzelemhiányos gépies sablonos élet és viselkedés. A másik nagy baj, hogy kiderülnek a hazugságok álszenteskedések, vagyis kiderül: az ésszerű és igazságos új világ valójában álságos, kegyetlen és igazságtalan.
A könyv végén a vadember édesanyja meghal, a vadember pedig kvázi megőrül, végeredményben az új világban való csalódottsága kergeti az őrületbe.
Az egyéni sztori rámutat ugyan a szép új világ árnyoldalára, de még mindig nem jelenthető ki, h. ez egy rossz világ,- ez a könyv egy dísztópia. A kérdés – az új világ jó vagy rossz? – azért marad nyitott, mert ott van mellette a másik kérdés: a másik világ jobb lenne? Létezhet e egyáltalán olyan világ, ami ennél jobb lenne?
Az emberi természet egyáltalán létre tud e hozni egy valóban szép új világot?
A könyvem ezeket a kérdéseket teszi fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése