Hozzunk létre egy korszerű népszavazási, közvélemény-kutatási rendszert. Hozzuk létre a VAKITFED Demokratikus Néptársaságot. Elméleti rendszertényező.
Kezdjük egy ismétléssel.
A demokrácia egyszerűen, gyakorlatiasan. Elméleti rendszertényező.
A legfelső elv.
A demokrácia: a közösség (nemzet, nép, nemzetközi közösség, nemzeten belüli közösség) életét meghatározó döntésekben, a közösség lehető legtöbb tagjának döntése, amely békés, csalásmentes, egyéni önálló véleményeket tükröző szavazással valósul meg.
A demokráciát, mint népuralmat, ill. a demokráciaszintet ebből a pontos meghatározásból (alapvető jogelvből, jogszabályból) szükséges levezetni, mert, a pontatlan, fogalmi kiindulás (pl. népuralom) ellentmondásos értelmezésekhez és meghatározásokhoz vezethet. Tehát a viszonylag pontos meghatározásból kell kiindulni, azt kell kiszélesíteni: adott esetben, adott helyzetben, időszakban mennyire valósult meg a demokrácia.
Az indoklás egyszerűen annyi, hogy csak a békés csalásmentes befolyásolatlan egyénekre lebontott a lehető legszélesebb körű szavazás, ami képes a véleményeket, álláspontokat pontosan összesíteni. A forradalom, népfelkelés iránya talán kivehető, de ezen túl rendkívül zavaros pontatlan és sokféle cél jelenik meg. Ha a közösség vezetése dönt a közösség ügyeiről (közösség életét meghatározó döntésekben), akkor logikailag is levezethető, hogy az nagyobb valószínűséggel fogja a vezetés, mint a közösség egy szűk rétegének véleményét tükrözni, mint azon döntés, melyben sokan a közösség kisebb-nagyobb hányada is részt vesz. A szavazás, melynek több formája lehet, de lényegégében arról szól, hogy adott kérdésben, tárgykörben mindenki egyéni önálló véleményét számszerűen összesítik, amelyik gyakorlatilag bizonyíthatóan a legpontosabb közös döntést (népakaratot) tükrözi. Logikailag levezethető, hogy a népuralom, a demokrácia a fenti meghatározás realizálásából jön leginkább létre.
A demokrácia-tudomány egy bonyolult egzakt tudomány, legalábbis annak kellene lenni. A demokráciaszint mérése, és szintjének emelése.
A demokrácia alapproblémája, a következő két állítás ellentmondása.
Sok okból, minél szélesebb körű a döntés (minél többen részt vesznek benne), annál jobb.
Ha egy szakkérdésbe, a szakértelem nélküliek is beleszólnak akkor, abból rosszabb döntés születik, mintha csak a szakértők döntenének.
Az első állítás mellett szóló érvek.
2. Kérdés, hogy mi a szakkérdés. Talán szűkebb körről van itt szó, mint ahogy egyesek a szaktudást túlmisztifikálva, mindent szakkérdésnek tüntetnek fel.
3. Több szem többet lát. A kívülállónak, a szakértelem nélkülinek lehetnek olyan meglátásai, ötletei, amit a szakember nem vesz észre.
6. Minél kevesebben hoznak egy döntést annál nagyobb lesz a tévedés, ill. a visszaélés esélye. Annál nagyobb lesz annak az esélye, hogy a döntés csak kevesek érdekét, igényét, ízlését tükrözi.
Ugyanakkor, kétségtelenül, a második állításban is van igazság. (Ha egy szakkérdésbe, a szakértelem nélküliek is beleszólnak akkor, abból rosszabb döntés születik, mintha csak a szakértők döntenének.)
Ugyanakkor a szakértők is elég sokan lehetnek, az hogy a szakértők döntsenek a szakproblémákban, nem jelenti ezt: minél kevesebb a döntéshozó, annál jobb.
Ezért fel kell tételezni, hogy valakik viszonylag meghúznak egy bizonyos határt, és besorolják az ügyeket: ez általános ügy, általános probléma, ez pedig szakkérdés.
A szakkérdésre vonatkozó szabály: abban döntsön az optimális számú szakember.
Az általános ügyekre, problémákra vonatkozó szabály pedig: a döntés legyen minél szélesebb körű. A kettő közötti mezsgyében pedig a szabály: részben legyen minél szélesebb körű a döntés, de a kérdést részben, pl. 50%-ban az optimális számú szakemberek döntsék el.
Feltételezve, hogy a határvonal meg van húzva, a valódi szakkérdések megfelelő módón vannak kezelve, és abból kiindulva, hogy a jelenlegi határvonal, felettébb pontatlan (túl sok mindent minősítenek szakkérdésnek) ki kell jelenteni, a demokrácia alaptörvénye: a döntés legyen minél szélesebb körű, a döntésben érintettek közül vegyenek részt minél többen a döntésben, mert így jobb döntések születnek.
A minél szélesebb körű döntés, egyfelől azt jelenti, hogy népet, a lakosságot, másfelől az ügyfeleket, dolgozókat, tagokat, stb. be kell vonni a döntésbe. Másfelől azt jelenti, hogy a vezetői döntések is legyenek minél szélesebb körűek.
A demokrácia legfőbb törvénye: az érintettek (minél több érintett) hozzák meg a rájuk vonatkozó ügyekben a döntéseket. Ez a nemzeti ügyek, (pl. az alkotmány biztosan nemzeti ügy, de a médiatörvény is jelentősen nemzeti ügy) vonatkozásban ezt jelenti: az ország lakossága (minél többen) hozzák meg, legalábbis fogadják el e törvényeket.
Ezek után készítsünk el a demokrácia táblázatát.
Magas a demokráciaszint, ha érvényesül a legfőbb törvény, függetlenül attól, hogy a demokratikusan választott vezetés döntéshozása milyen demokratikus szinten van.
A nagy felosztás.
50%-os a nemzeti demokráciaszintet jelent, ha az országos népszavazások népválasztások teljesen rendben vannak.
25%-os demokráciaszintet jelent, ha az országos népszavazásokon, népválasztásokon kívüli közvetlen demokrácia (dolgozók ügyfelek, tagok, kisközösségi tagok) teljesen rendben van.
25%-os demokráciaszintet jelent, ha a vezetést demokratikusan választják és az demokratikusan működik.
Ha mind a három teljesen rendben van egy országban (nemzetben), akkor 100%-os a demokráciaszint.
Mikor vannak rendben az országos népszavazások népválasztások, avagy az 50% felosztása.
Mivel a döntéshozó emberek akkor vesznek részt igazán a döntéshozásban saját elfogulatlan véleményükkel, ha azt szabadon (semmitől sem determinálva) adhatják le, és ha azt objektív tájékoztatás előzi meg, ezért az 50%-ot osszuk fel így.
Elsődleges elemek, feltételek.
1. Annál nagyobb a demokráciaszint, ha minden népszavazásra, népválasztásra jogosult ügyben, népszavazás, népválasztás van. 0-tól 17%-ig határozza meg a demokráciaszintet.
Például, ha népszavazásra, népválasztásra jogosult ügyek háromnegyedében nincs népszavazás, népválasztás, akkor a demokráciaszint eleve 12%-ot esik.
Ha az objektív tájékoztatás csak 50%-ban objektív és egyben elegendő, akkor a demokráciaszint újabb 8%-ot esik.
Ha van némi determináció, pl. 12%-os akkor újabb 2%-kal esik a demokráciaszint.
Nagy jóindulattal, mondjuk azt, hogy a jelen államkapitalista rendszerben nagyjából ez helyzet, vagyis az 50%-os lehetséges demokráciaszintből eleve csak 28% marad.
Hozzá kell tenni, ha három pont közül bármelyik is 85%-ban vagy afelett sérül, (csak 15%-ban vagy azalatt érvényesül), akkor zéró demokráciaszintről beszélhetünk, legalábbis népszavazások népválasztások tekintetében. Tehát van egy minimális határ. Matematikailag inkább görbékről beszélhetünk, de nem akarom túlbonyolítani.
A másodlagos elemek, feltételek az országos népszavazások, népválasztások tekintetében.
4. Annál nagyobb a demokráciaszint, ha minél többen szavaznak az érintettek a szavazásra jogosultak, az állampolgárok közül. 0-tól, 10%-ig határozza meg a demokráciaszintet.
5. Annál nagyobb a demokráciaszint, ha a szavazás minél inkább reprezentatív. (A társadalom minden rétegéből, osztályából, csoportjából (kor, foglalkozás, lakóhely, nemzetiség, vallás, jövedelmi, vagyoni viszony, stb.) arányosan vesznek részt a szavazáson. 0-tól, 10%-ig határozza meg a demokráciaszintet.
6. Egy adott kérdés eldöntésének demokráciaszintje annál magasabb, minél nagyobb az egyetértők száma. Nagy jóindulattal, 0-tól, 10%-ig határozza meg a demokráciaszintet.
(Ez a pont szól a feles és kétharmados, ill. különböző arányú szavazásokról.)
Ezeket nevezem én a demokrácia leirt 6 pontjának.
Például, az előbb említett 28%-os demokráciaszint tovább esik 5%-ot ha az állampolgárok fele nem megy el szavazni. Újabb 5%-ot esik, ha reprezentativitás csak 50%-os. És pl. egy olyan szavazásnál, melynél csak 51%-kal győz a döntés újabb 5-10%-kot esik a demokráciaszint. Egy olyan szavazásnál, melynél 70%-kal győz a szavazás (a szavazók közül ennyin értenek egyet) a demokráciaszint 3-7%-ot esik. A két szavazás értéke között 2-3%-os különbség van.
Nagyjából átlagosan ez a helyzet a jelenlegi népszavazásoknál, népválasztásoknál, tehát a 28%-os demokráciaszint tovább csökken, és végül 10-15% körüli lesz, a lehetséges 50%-hoz képest. A jövő demokratikus rendszerében ez az érték legalább 30-35%-os lesz.
E pontoknál, másodlagos tényezőknél is vannak minimális „át nem léphető” határok.
Az itt leirt számok, százalékok természetesen nem pontos számok, de azért nagyságrendileg rendben vannak tehát a vázlathoz elegendők.
Itt elég hosszan illene tisztázni: mik a népszavazásra jogosult kérdések, ügyek, azok, amelyekben népszavazást, népválasztást érdemes szükséges tartani. Mi az objektív tájékoztatás. Mi a determináció. Mi a reprezentáció. Stb.. Egyelőre ezekre nem térek ki (e tanulmányban itt-ott azért kitértem ezekre), inkább folytatom.
25%-os demokráciaszintet jelent, ha a népszavazásokon kívüli közvetlen demokrácia (dolgozók ügyfelek, tagok, kisközösségi tagok) teljesen rendben van.
Nagyon röviden két elemből áll össze ez a nagyobb demokráciaegység.
Ha minél több tag, ügyfél, dolgozó, stb. minél több kérdésben vesz részt a helyi, kisközösségi, stb. ügyek döntésében, annál magasabb a népszavazáson, népválasztáson kívüli közvetlen demokráciaszint. A másik elem pedig, hogy nagyjából a felsorolt 6 pont alapján lehet a helyi, kisközösségi, stb. döntések demokráciaszintjét is mérni.
25%-os demokráciaszintet jelent, ha a vezetést demokratikusan választják és az demokratikusan működik.
5% demokráciaszint emelkedést jelent, ha az ország-vezetésen állami-vezetésen kívüli vezetőket demokratikusan választják és azok demokratikusan működnek.
20% demokráciaszintet jelent ha az ország-vezetést, állami-vezetést demokratikusan választják, és az demokratikusan működik.
1. Annál magasabb a demokráciaszint, ha minél több ország-vezetőt, állami vezetőt, (a legfelső 1000 vezetőig) demokratikusan választják. 0-tól 4%-ig határozza meg a demokráciaszintet. Természetesen ez minden vezetésre vonatkozik, a független, tudományos demokratikus testületekből álló vezetést, vezetőit is demokratikusan (minél többeknek) kell választani.
2. Annál magasabb a demokráciaszint, ha leirt 6 pont minél inkább érvényesül a vezetők kiválasztásában. 0-tól 4%-ig határozza meg a demokráciaszintet.
2/a Az állami középvezetők (1000 fő alatti) demokratikus kiválasztása 0-tól 2%-ig határozza meg a demokráciaszintet (szintén a mennyiség és a leírt 6 pont határozza meg), de ez már nem a népválasztások része, mivel azokat az ügyfelek, dolgozók, tagok, stb. választják. Tehát a népszavazáson, népválasztáson kívüli közvetlen demokráciához csatolható.
Ha népválasztások (a legfelső vezetés népválasztása) teljesen rendben vannak akkor az 50%-os népválasztás, népszavazás nagy demokráciaegység kb. negyedrészben (másképpen a nemzeti demokrácia 12%-ban) rendben van. A népszavazások ezek szerint háromszor fontosabbak a demokrácia szempontjából, mint a népválasztások.
3. Annál magasabb a demokráciaszint, ha sok, megfelelő számú független (mindentől független csak a népérdektől nem) tudományos, demokratikus testületre oszlik a vezetés. (Másképpen, ha a hatalommegosztás optimális. A parlament is elvileg egy független, tudományos, demokratikus testület.) 0-tól 12%-ig határozza meg a demokráciaszintet.
1. Annál nagyobb a demokráciaszint, ha minden népszavazásra, népválasztásra jogosult ügyben, népszavazás, népválasztás van. 0-tól 17%-ig határozza meg a demokráciaszintet.
Mikor valósul meg ez a 17%-os demokráciaszint?
Most egy egészen más szempontból közelítem meg a kérdést. A jövő demokratikus szavazási rendszerében egy átlagos állampolgár amennyiben akarja, képes évi 200 (4x50) vezetőt egyénileg is értékelni és kiválasztani, és 8 fontos közügyben (nemzeti ügyben) dönteni. De ez utóbbiakat több okból nem képes teljes részletességgel átgondolni. Évi 2 közügyet (nemzeti ügyet) képes önállóan eldönteni és a további 6 közügyet (nemzeti ügyet) a vezetéssel közösen képes csak eldönteni. Ez tehát kijelöli az optimális számokat.
Amennyiben egy állampolgárnak lehetősége lesz évi 200 legfelső vezető kiválasztásában (a népválasztás döntése legalább 50%-os), lehetősége lesz évi 6 a legfontosabb közügyben (nemzeti ügyben) dönteni (a népszavazás döntése átlagosan legalább 50%-os), és lehetősége lesz évi 2 nagyon fontos, a legfontosabb közügyben (nemzeti ügyben) dönteni (a népszavazás döntése 100%-os) akkor az 17% demokráciaszintet jelent.
(A többi fontos és kevésbé fontos közügyet, nemzeti ügyet a vezetésnek kell eldönteni. Tehát, nem kell aggódniuk, marad elég munkájuk.)
Ugyanakkor érdemes felsorolni milyen ügy-típusokban szükséges népszavazás, ill. széleskörű közvélemény-kutatás.
1. Negyedévente 50 legfelső vezető, egyéni induló (a pártlistás variáció megszűnne) kiválasztása.
2. Ez egyben a programokról, tervekről szóló szavazás is lenne. A kiválasztás végén (pl. az összesítésből) mindenképpen ki kell derülnie, hogy mely politikai, gazdasági, nemzeti fejlesztési terv, stb. irányba akarnak menni az emberek.
3. Évente a költségvetésről (költségvetési szavazólap).
4. Ciklus közepén 2 évente, ill. a 3. évben is, az aktuális vezetés értékelése, esetleges leváltása.
5. 5 évente az alkotmány-módósításról.
6. Évente a legfontosabb, de leginkább elhanyagolt problémák kiválasztása. Másképpen, a közvélemény szerint mely ügyekben kellene a legsürgősebben lépni.
7. Félévente, az állami hivatalok szervek, cégek ill. a magáncégek értékelése.
8. (Mellesleg az állampolgári panaszok, javaslatok, és azok összesítésnek fóruma. Mely összesítést akár felsoroltak szerint is el lehet végezni.)
(Az technikai kérdés, hogy a felsorolt témák folyamatosan vannak terítéken, vagy ciklikusan. Az összesítést, a szavazásértékelést viszont bizonyos ciklusonként lehet elvégezni.)
9. És végül, valaki, leginkább a vezetés által benyújtott törvényjavaslatok eldöntése, az aktuális fontos törvényekről szóló népszavazás.
Többek között akkor objektív a tájékoztatás, ha egy normális, optimális, értékelhető vita alakul ki. Egy bírósági tárgyalás sem más, mint normális, optimális, értékelhető vita.
Érdemes számba venni, hogy tulajdonképpen miben kell dönteni az embereknek. Milyen változatok lehetnek.
(A konkrétság miatt képzeljük el, hogy pl. a javasolt törvény egy új médiatörvény.)
2. Szükség van a változtatásra, és a b változat a legjobb, a többi változat nem jó.
3. Szükség van a változtatásra, és a c változat a legjobb, a többi változat nem jó.
4. Szükség van a változtatásra, és a d változat a legjobb, a többi változat nem jó.
(Olyan változat nem lehet, hogy változtatásra van szükség, de ez sem jó, meg az sem jó, semmi sem jó.)
Lényegében négy ügyvédre, négy összefogott (minden lényeges szempontot felsorakoztató), és tényekkel alátámasztott érvelésre van szükség.
Kik legyenek az ügyvédek, egyben a változat, ill. érvelés-kialakítók. Nyilván azok, akik törvényjavaslatot beadják, és köréjük csoportosuló politika erők.
1. Az aktuális vezetésnek kell az egyik „ügyvédnek”, az egyik változat, érvelés kialakítónak lenni.
2. Valószínűleg az ellenzék, vagy annak egy része lehet a másik ügyvéd, a másik változat, érvelés kialakítója.
3. Jó lenne, ha a független társadalomtudomány (politikai sajtóval együtt) is kialakítana egy változatot, érvelést.
4. És jó lenne, ha a népréteg (civil szféra) valamilyen úton-módón szintén kialakítana egy változatot, érvelést.
Akkor alakul ki objektív vita, ha az érvelést alátámasztják a tények, vagyis valós fontos statisztikai adatok. Tehát az érveléseknek tartalmazni kell a valós fontos statisztikai adatokat. De itt viszont szükséges a statisztikai adatokra felügyelő független testület, mely egyfelől ellenőrizné, hogy valósak az adatok, másfelől azért megállapítaná: hohó, ez is egy adat, csak sokkal lényegtelenebb, mint a másik adat.
De ami talán a legfontosabb, a változatok, érvelések nem össze-vissza, nem részletekben, nem zavarosan, nem elkapkodva, ahogy jelenleg, hanem egymás mellett, egymás után, teljes egészben, tehát összehasonlíthatóan értékelhetően jelenjenek meg.
Mivel a változatok tartalmazzák a javaslatot, és azok melletti érvelést az állampolgároknak, csak a pl. négy változatból meg kell jelölni azt amelyiket leginkább jónak tartja. Pl. így lehet egy viszonylag bonyolult problémát egyszerű kérdésre, kérdésekre lebontani. (A bírósági tárgyaláson is képes az esküdtszék egy viszonylag bonyolult ügyben ítéletet hozni.)
Mindez tehát a döntés előtti vitáról és egyben az objektív tájékoztatásról szólt.
3. Annál magasabb a demokráciaszint, ha sok, megfelelő számú független (mindentől független csak a népérdektől nem) tudományos, demokratikus testületre oszlik a vezetés. (Másképpen, ha a hatalommegosztás optimális. A parlament is elvileg egy független, tudományos, demokratikus testület.) 0-tól 12%-ig határozza meg a demokráciaszintet.
Mitől lesz független (elfogulatlan, objektív, csak népérdekű) egy vezetőtestület.
Azért azt fontos megjegyezni: a népérdektől semmiképpen nem kell függetlennek lenni a testületnek. Függetlennek kell, lenni az egyéni érdektől, a hatalmi érdektől, a vagyoni érdektől, a csoportérdektől, a pártérdektől.
Kitérés a függetlenségre és az önálló hatáskörre.
Az első gondolat ez: minél nagyobb egy testületnek az önálló hatásköre annál nagyobb az önállósága, azaz annál nagyobb a függetlensége. Csakhogy ez a függetlenség nem garantálja a népérdekűséget, az egyéni érdektől, csoportérdektől, vagyoni érdektől, hatalmi érdektől (rossz érdekektől) való függetlenséget. Sőt nagy önálló hatáskör, azt jelenti, hogy külső kontroll, szabályozás, ellenőrzés hiányában akadálytalanul érvényesítheti a felsorolt nem kívánatos érdekeit.
Csakhogy az sincs garantálva, hogy a külső kontroll, szabályozás, ellenőrzés, csakis népérdekű, nem egyéni, csoport hatalmi, vagyoni, stb. érdekű. Ezért ezt az egész felvetést el kell felejteni, és vissza kell térni a demokrácia alapvetéseihez.
1. Akkor lesz leginkább népérdekű (a rossz érdekektől független) egy testület, ha rá vonatkozó szabályozás (és ellenőrzés) részletes és ezt a szabályozást (és ellenőrzést) minél többen hozzák. Vagyis a szabályok kialakításban részt vesz a nép, részt vesznek az állampolgárok. (Kisebb közösségekben, a tagok, ügyfelek, dolgozók, stb.) Illetve ha a vezetés minél szélesebb köre vesz részt a szabályozásban, ellenőrzésben.
(Meg kell jegyezni, hogy vezetés széles köre, akkor valósul meg, ha a politikai ideológiai csoportok száma is sok. Mondhatjuk: ez a vezetés reprezentációja.)
Sajnos a badar gyerekeknek (egyes vezetőknek) ilyen szájbarágósan kell elmondani a nyilvánvalóságokat. Ezért az ellenkező oldalról is megfogalmazom: annál kevésbé lesz a vezetőtestület a rossz érdekektől független, minél kevesebb ember, minél szűkebb az a politikai erő, aki szabályozza, aki ellenőrzi, aki kinevezi, aki leválthatja.
2. Akkor lesz leginkább népérdekű (a rossz érdekektől független), ha minél többen vesznek részt a kiválasztásban és leváltásban. A nép az állampolgárok, és a vezetés minél szélesebb köre vesz részt a kiválasztásban és leváltásban.
Akkor lesz leginkább népérdekű (rossz érdekektől független), és tudományos, ha a testületbe kerülő vezetők egyéni megmérettetés alapján lesznek kiválasztva. A sportcsapatba is egyénileg kerülnek a sportolók, és utána alakul ki csapat.
3. Akkor lesz leginkább népérdekű (a rossz érdekektől független), ha a nép leválthatja. Ez pedig azt jelenti, hogy annál kevésbé lesz népérdekű, és kevésbé lesz a rossz érdekektől független, ha a vezetőtestület be van „betonozva” a hatalomba. Be van betonozva, vagyis a mandátuma hosszú ideig szól, és a nép, ill. a vezetés széles köre nem válthatja le. Ha be van betonozva, akkor azt tesz, amit akar. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a vezető, vezetőtestület mandátuma 4-5 évig tarthat, ezután újra meg kell méretnie magát, és ciklus közben le lehet váltani.
4. Akkor lesz független a testület, ha a testület belső döntéshozása a leirt 6 pont (országos népszavazás) alapján valósul meg.
5. Ezeken kívül pedig akkor lesz független, ha a közvetlen felettesétől, a közvetlen felettes hatalomtól bizonyos fokig független marad. Kihangsúlyozom, nem a néptől, nem a széleskörű vezetéstől kell bizonyos fokig függetlennek maradnia, hanem a közvetlen felettes hatalomtól. Ez egy nemzet esetében leginkább az uralkodó pártok vezetői, akik meghatározzák a döntéshozó frakciót, a kormányt. Jogilag a pártoktól, a legnagyobb döntéshozó frakcióktól és a kormánytól kell viszonylag függetlennek lenni a független vezető testületeknek.
Bizonyos fokig független, vagyis eme közvetlen hatalom, szigorú szabályok mellett válthat le, nevezhet ki, változtathat a jövedelmen (növelhet, csökkenthet), változtathat a szabályozáson, hatáskörön, stb.. De végül, ez a pont is arról szól, mivel valakiknek azért változtatnia kell, hogy minél többen, minél nagyobb reprezentációval vegyenek részt a döntéshozásban, azon döntésekben, azon törvényekben is, amelyek a vezetésre vonatkoznak.
Ha a vezetőtestületek eme függetlensége (a rossz érdekektől való függetlensége) biztosítva van, akkor e testületek tudományossága és demokratizmusa is biztosítva lesz, ha nem is teljesen, de jelentős részben biztosítva lesz.
Arra kell törekedni, hogy viszonylag sok, (valójában optimális számú) független tudományos demokratikus vezetőtestület jöjjön létre. Nem szabad összevonni, centralizálni e testületeket, ugyanakkor a fölöslegességet is el kell kerülni, vagyis a decentralizációnak is vannak határai.
Ha aktuális szűk körű legfelső vezetés (pl. uralkodó pártok, legnagyobb frakciók, kormány) fél a széleskörű vezetés galádságaitól, és valóban népérdekű, akkor támaszkodjon a népre, kérje ki a nép véleményét, vagyis tartson népszavazást.
Mindezek tükrében vizsgáljuk meg pl. a Fidesz, 2010-es ténykedéseit, és ténykedéseinek indoklását. De erre már egy másik fejezetben kerül sor.
Technikailag a jövő népszavazási rendszere, amelyet már most is meg lehetne valósítani, legalábbis ami a technikai állapotot illeti.
A vitaszakasz általában 3 hónapig, a szavazat-leadási szakasz általában 1,5 hónapig (6 hétig) tart. Pl. egy adott ügy népszavazása, és vitaszakasza április 1-től június 30-ig tart, a szavazat-leadási szakasza május 15-től június 30-ig tart.
Az objektív vitához szükséges négy összegzett javaslat-változatot és azokhoz tartozó érvelés mindenkihez eljuttatott nyomtatott kiadványban jelenik meg, ezen kívül megjelenik a közmédiákban, az interneten és magában SZSZR (számítógépes szavazatösszesítő rendszer) felhasználói képernyőjén. (A szavazatleadók képernyőjén)
Ugyanígy jelenik meg a vitához, ill. a döntéshez szükséges minden lényeges információ. Összeszedve, összesítve, egymás mellett, rendszerezve, mindenkihez eljuttatva, stb..
A szavazat-leadás gyakorlatilag 95%-ban elektronikusan számítógépes rendszerben működik. Az egyik eleme, az áruházak, hivatalok (pl. polgármesteri hivatalok, postahivatalok) előterében, őrzött köztereken felállított egyszemélyes aut. zárt szavazófülkék, ezekben is lehet szavazni. A másik eleme az otthoni számítógéphez csatolt szavazókészülékek. Vagy fülkében, vagy otthon lehet szavazni.
Ezeken kívül bizonyos hivatalokban le lehet adni hagyományosan is a szavazatot. Illetve telefonon, is lehet adni. Esetleg ajánlott levélben, de ezek kevésbé biztonságosak.
A biztonsági elemek, melyek azt hivatottak kivédeni, hogy egy ember egy szavazatot adjon le, ill. hogy a szavazás ne legyen lefizetett, kényszerített a következők:
Mindenkinek lenne egy személyes szavazószáma. És még egy szabadon választott jelszava. És szerintem a szavazat-leadó készülékbe be lehet építeni ujjlenyomat, vagy tenyérlenyomat azonosítót. (A név titkos, csak azt kell megállapítani, hogy adott szavazószámú valaki adja le a szavazatot. A név függetlenül és titkosan van kezelve.)
A mobiltelefonos azonosítás is működhet.
A kézlefedő záró-lap is egy biztonsági elem, illetve, hogy a képernyőn nem jelenik meg a leadott szavazat, csak az, hogy le lett adva. (Külső ember nem láthatja hogy mire szavazott az illető. A közterületű szavazófülkében nem szükséges, mert oda csak egy ember léphet be, és zárt, nem lehet belátni.)
Továbbá, biztonsági elem, hogy a szavazatlezárásig mindenki módosíthatja a szavazatát. Sőt a szavazat lezárása után két napig még visszavonhatja a szavazatát.
És persze a csalásokat, kényszerítéseket be is lehet jelenteni.
A kérdések, a pontos szavazással kapcsolatos információk, és a válaszok egy képernyőn jelennek meg. Technikailag hasonló dologról van szó, mint a jelenlegi internetes adatlap ill. szavazólap kitöltések.
Az igen, féligen, nem, továbblépés megjelenik, de a megjelölés nem jelenik meg, legalábbis az otthoni szavazókészülékek esetében.
Lesz fél-értétű, ½ értékű igen szavazat, amely jelentősen pontosítja a szavazást.
Egy igen mellett, le lehet adni több fél-értékű szavazatot, ill. le lehet adni csak fél-értékű szavazatokat. A fél-értékű szavazat jelentése: nem akarom határozottan, vannak fenntartásaim, de a nem utasítom el teljesen.
Ha valaki nem ad le szavazatot, akkor megjelennek azok a kérdések, hogy miért nem adott le szavazatokat. (információhiány, stb.) Ha erre válaszol, ez is egyfajta részvétel. Illetve le lehet vonni következtetéseket.
A reprezentációt, a SZSZR (számítógépes szavazatösszesítő rendszer) számolja ki. A reprezentációhoz szükségesek bizonyos adategyeztetések. A reprezentatív szavazatok 2 szavazatot érnek. A véletlenül kiválasztott nem reprezentatív szavazatok csak 1 szavazatot érnek. A név mindenképpen titkos marad.
A távolabbi jövőben megvalósul a többszörös szavazati jog (egy ember) szavazata nem egyet ér.
Az SZSZR még sok mindent kiszámolhat. Pl., hogy mikor van szavazategyenlőség, mikor van érvényes szavazás, milyen szavazóegységek (szakmai vezetés, nép, stb.) szükségesek, egy szavazatnak mekkora a befolyásoló értéke, stb., és minderről tájékoztatja a szavazót.
A szavazástechnika alapvető matematikai törvényei.
A jó, pontos szavazás: amely során kialakult döntés, leginkább tükrözi az adott közösség (lehet ez egy nemzet is) érdekét, igényét ízlését, világnézetét, véleményét, amely legkevésbé sérti a kisebbség érdekét. Mert ez a döntés valószínűleg jobban szolgálja a közösség fejlődését, tehát valószínűleg jobb, mintha közösség egy szűk csoportja döntene.
Vélemény ez esetben: vélemény, érdek, igény, ízlés, világnézet.
A szavazás alaptörvénye: minél többen, szavaznak, és a szavazatban minél inkább csak saját véleményük és csak közérdek jelenik meg (külső érdek nem jelenik meg és az önzés is korlátozott) annál pontosabb, jobb lesz a döntés. Átlagosan valószínűen annál jobb, pontosabb lesz.
A második alaptörvény: minél inkább reprezentatív a szavazás, a közösség minden csoportjának véleménye arányosan jelenik meg a szavazat, végeredményében annál pontosabb, jobb lesz a szavazás.
Figyelem, itt nem arról van szó, hogy mindenki szavazhat, de aztán egyes csoportok véleménye mégis elveszik. Gyakorlatilag van szó, hogy a szavazás szempontjából biztosan elvesző csoportok véleményét is különböző technikákkal bele kell szőni a szavazás végeredményébe. Erre még visszatérek.
Ha a vezetés (a „képviselők”) szavaznak, a reprezentáció törvénye arról szól, hogy annál pontosabb jobb lesz a szavazás, ha a társadalom minden csoportjának vezetései („képviselői”) szavazhatnak, pontosabban, ha szavazatuk arányosan beszámíthat a végeredménybe. Egyszerűbben, minél szélesebb, érdekében, világnézetében eltérő vezetés szavaz annál pontosabb, jobb lesz a szavazás. Másképpen: akkor lesz pontos, jó a vezetői szavazás, ha sok olyan vezető szavaz, aki a társadalom különböző csoportjaiból arányosan kerül ki, és olyan önálló véleményével szavaz, amely önálló véleményében szükségszerűen benne van ama csoport érdeke, melyből kikerül, mely őt támogatja, melynek a „képviselője”. Leegyszerűsítve: az önállóan induló vezetők demokratikusabb vezetést hozhatnak létre, mint a pártok által választott vezetők.
Ugyanakkor az első törvény szerint, a vezetők („képviselők”) szavazása, választása általános fontos kérdésekben átlagosan valószínűen pontatlanabb rosszabb, mint a népszavazás, népválasztás.
És még egy alaptörvény, a szavazás pontosabb, mint a nem szavazás útján adott véleményadás. Mert gyakori ez az érvelés: de hiszen mi kikértük a szakértők, az emberek, stb. véleményét. Igen kikérték, csak ez felettébb, hiányos pontatlan véleményadás, ill. az összesítése is teljesen szubjektív.
Ha az eldöntendő kérdés több alternatívában (3-4-5 alternatívában) jelenik meg, az pontosabb döntést jelent, mintha kettő (igen-nem) alternatívában jelenik meg. Hat alternatíva felett viszont a bonyolultság zavarosság miatt csökken a pontosság.
Pl. az eldöntendő kérdés megjelenése: akarja e ön B változatot, akarja e ön C változatot, akarja e ön D változatot, egyiket sem akarja. Ez tehát 4 alternatíva, szemben pl. ezzel : akarja e ön, B változatot. Értelemszerűen ebben benne van, hogy nem akarja ön B változatot, ez tehát kettő változat.
Az hogy pl. a 4 alternatíva jobb, mint a 2, sok mindenre kiterjed. Pl. arra, hogy a 4 párt szavazható megjelenése, jobb, mint a 2 párt, vagy 1 párt szavazható megjelenése.
De itt már jelentkezik a másik probléma: meg kell szüntetni az 1 alternatívás, pontosabban az alternatíva nélküli választásokat. Mert jelenleg vannak olyan szavazások, választások melyekben nincs benne az elutasítás lehetősége. Mert egy változat van, de azt gyakorlatilag nem lehet elutasítani.
Pontosabb a szavazás, ha szavazók számára nemcsak az igen, nem válasz áll rendelkezésre, hanem pl. egy ötös skálán, pontozhatnak.
Most itt a szavazással eldöntendő sportágak jutnak eszembe. Nem véletlenül pontoz a zsűri, mert így pontosabb végeredmény alakul ki. Szavazástechnikailag át lehet váltani, pl. a két véleményű szavazást (igen, nem) pl. az öt véleményű szavazásra (ötös skálán való pontozás). Vagy egyszerűbben létre lehet hozni: félértékű és negyedértékű szavazatokat.
Az érintettség törvényei. Az erősebben érintettek kapjanak nagyobb szavazati arányt, ha igényről, ízlésről, világnézetről, a saját életük rendezéséről van szó. Az erősebben érintettek kapjanak kisebb szavazati arányt, ha az ő megítélésükről van szó. Tehát a szavazás tárgya határozza meg, hogy a szavazás tárgya általi erősebb gyengébb érintettség mennyiben változtatja a szavazási arányt.
A szavazási arányok törvényei. Ki mekkora szavazati aránnyal rendelkezhet.
A többszörös szavazati arány két úton hozható létre. Az egyik: egyes egyének kapnak magasabb szavazati arányt (többszörös szavazati jogot), ez inkább a jövő útja. A másik, ha szavazókat olyan szavazó egységekre bontják, melyben az egyes szavazóegységekben levő tagok szavazati aránya magasabb mint a népszavazás 1 szavazati aránya.
Jelenleg pl. a társadalmi csoportok vezetőinek (pl. parlamenti képviselőknek) gyakorlatilag nem 1 a szavazati arányuk, hanem pl. 10 000. Nem egy (1) szavazattal rendelkeznek hanem pl. 10 000-rel. Pontosan nem lehet tudni, az biztos, hogy nagyon sokkal, nagyságrendileg (pl. 6 millió/300= 20 000).
Kik rendelkezhetnek magasabb szavazati aránnyal:
A társadalom egyes csoportjainak demokratikusan választott vezetői („képviselők”).
Társadalmi szempontból kiváló emberek.
Az adott szavazásra bocsátott kérdés szakismerői.
Az érintettség törvényei szerint, is változhat a szavazati arány.
A reprezentáció biztosítása is változtat a szavazati arányokon.
Ugyanakkor ez összefügg az alábbival.
A szinte biztosan kisebbségi véleményben maradó, kisebbségi csoportok nagyobb szavazati aránya.
Ez utóbbira egy-két példa.
Az unióban a tagországok szavazati aránya nem egészen a lakosság arányával azonos. A kisebb országoknak magasabb szavazati aránya van.
A másik példa legyen egy 1000 tagú közösség melyből 100 ember más nemzetiségű.
A harmadik példa legyen pl. egy 300 tagú parlament, amelyben a kormánypártok 200 mandátummal az ellenzék összesen 100 mandátummal rendelkezik. A probléma az, hogy ez a 100 tagú ellenzék mindig kisebbségben marad, kvázi mintha nem is lenne. Az egyik megoldás, ha az ellenzéki pártok szavazati arányát ebben az esetben felemelik pl. 50%-kal. (Vannak erre pontosabb matematikai képletek, ebbe most nem mennék bele.) Így ők pl. nem 100, de 150 mandátummal rendelkeznek. Igaz ez még mindig kisebbséget jelent, de adott vitatott kérdésben ez már megváltoztathatja a szavazást, főleg ha nem lenne frakciófegyelem. Ha nem lennének frakciók, ill. frakciófegyelem sokkal több lenne az olyan kérdés, melyben a döntés több oldalra billenhet el. Mi értelme az olyan vitának, mikor úgy is csak az egyik fél győzhet?
Visszatérve, a kérdés jellege is eldönti, hogy a különböző szavazóegységeket (kik mekkora szavazati arány-növekedést kapnak) hogy állítják össze. A különböző szavazóegységek optimális összeállítása a demokrácia-tudomány egy külön szakága, melyre itt nem térek ki.
A szavazási kérdés fontosságának problémája. Egyben a kétharmados döntések problémája.
Azzal kezdem, hogy a döntések alkalmával mindig lesznek olyan döntések melyekben kettő, vagy több közel egyenlő alternatíva áll szemben egymással. Ezek a dilemmák. Ugyanakkor ez esetekbe is csak egy alternatívát kell, lehet választani, ami azt jelenti, hogy hiába áll ez egyik alternatíva 51%-on a másik 49%-on mégis az 51%-ost kell elfogadni. Főleg ha sürgős a döntés. Ugyanakkor a dilemma nem válogat, ugyanúgy létrejöhet fontos kérdésekben, mint kevésbé fontos kérdésekben. Ugyanakkor a döntéseket nem lehet korlátlanul halogatni, tehát a döntés előbb-utóbb sürgős lesz. Ugyanakkor az is jogos felvetés, hogy a fontos döntések ne legyenek elkapkodva, ill. legyen bennük nagyobb egyetértés, főleg ha még nem sürgősek. Ez csak azt jelenti, hogy az aktuálisan nem sürgős, fontos döntéseket, egy ideig el lehet halasztani, hátha összejön egy nagyobb egyetértés. De csak egy ideig. Ez azt jelenti, hogy az un. kétharmados döntéseket, melyek fontos döntések, ha nem sürgősek pl. 3-5 évre el lehet halasztani (hátha összejön a nagyobb egyetértés), de nem tovább. Ezután akkor is dönteni kell, ha csak 51%-os az egyetértés. Vagyis a jelenlegi kétharmados törvénykezési szabály rossz. De akkor mit lehet tenni a fontos kérdések vonatkozásban? Azt, hogyha fontos kérdésben nem jön össze a kétharmados egyetértés, és az már nem halogatható (3-5éven túl, vagy másik ciklusban sem) akkor népszavazással kell eldönteni a kérdést, legalábbis a népszavazás eredményét is be kell számítani a döntésbe.
A kétharmados győzelem problémája.
Kezdjük az otthon maradók (nem szavazók) problémájával. Bár lennének, olyan technikák melyekkel meg lehetne ismerni, a nem szavazók indokait, de jelenleg nincs ilyen felmérés. Azért logikusan ki lehet következtetni.
Kétségtelenül vannak olyan emberek, akik azért nem mennek el, mert azt mondják, minek menjek el úgyis az általam akart párt győz, kvázi az otthon maradásukkal egyetértenek a népszavazás eredményével, csakhogy ezek igen kevesen vannak. Azok is kevesen vannak, akik két jó párt közül nem tudnak választani. Akik leginkább elmennek, azok, akik határozottan egyetértenek valamely párt politikájával. Elvileg azok is elmennének, akik valamely pártot utálják, (nehogy ők nyerjenek, ezért a másikra szavazok), de csak akkor, ha van válaszható alternatíva. Vagyis a másik pártot szignifikánsan kevésbé utálják.
Ezért az otthon maradók döntően a következőkből állnak össze: akik az egész politikából kiábrándultak, akik az összes pártot, beleértve a győztes pártot utálják, bojkottálják. Ők teszik ki az otthon maradók kb. 60%-át. És akiket más okból nem érdekel a szavazás, nem tartják fontosnak, nincs ilyen irányú ismeretük, akik talán azt sem tudják, hogy választás van. Ők teszik ki az otthon maradók 20%-át. Erre a kettő rétegre semmiképpen nem lehet azt mondani, hogy a győztes párttal szimpatizálnának. Az otthon maradók 60%-a kifejezetten utálja a győztes pártot, és ebből még az sem von le, hogy a többi pártot is utálja.
A győztes párt szempontjából jóindulatúan állapítsuk meg a törvényt: az otthon maradók (nem szavazók) háromnegyede (75%) nem ért egyet a győztes párt programjával, politikájával, nem ismeri el azt jó vezetésnek, nem választja azt „képviselőnek”.
Nézzük meg azt az esetet, amikor a szavazó állampolgárok 54%-a megy el szavazni, és abból 37%, tehát több mint kétharmada szavaz a győztes pártra. Ekkor az összes szavazópolgár 37+11,5= 48,5%-a szavaz valójában a győztes pártra. Ez nem kétharmad, sőt 50% alatt van.
A kétharmados győzelem felmagasztalása egyfelől ezért hiba. Másfelől azért hiba, mert a kétharmados törvénykezés, amely a kétharmados győzelemmel összefügg, rossz. Harmadsorban azért hiba, mert ez önmagában alig emeli a demokráciaszintet, ugyanis ez csak egy népválasztás, a lehetséges többi népi döntés közül. Negyedsorban azért hiba, mert a parlament sem az itt leirt törvények szerint működik tehát egy alacsony demokráciájú testület kétharmadáról van szó.
Mi hát demokrácia fejlesztésének feladata? Mindaz, amit leírtam, (lényegében, valami hasonlót) meg kell valósítani. És ha mindennek a lényegében való megvalósítása, a döntéshozó mechanizmus fejlesztésének alapvető feladata.
Sokat elmélkedtem a demokrácián, a közvetlen demokrácián, és arra a következtetésre jutottam, hogy az első legfontosabb teendő mégis egy korszerű népszavazási rendszer létrehozása. E nélkül eléggé kilátástalan a továbblépés.
Mert mi az, hogy népvélemény, ha nincs ilyen rendszer. Mert még népvélemény sem lehetséges ilyen rendszer nélkül, és akkor még hol van az, hogy a vezetés ezt a véleményt figyelembe vegye.
Úgy is fogalmazhatok, ha nem lehetséges egy ilyen korszerű közvélemény-kutatási népszavazási rendszer létrehozása, akkor a közvetlen demokráciáról szóló elmélkedésem semmire sem jó, sőt hamis elmélkedés. Ezért is írtam meg ezt a fejezetet. Másfelől lehetséges, hogy nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is, sőt alulról kezdeményezetten létrejöhet egy ilyen rendszer.
És arra a gondolatra jutottam, hogyha a vezetés nem is hajlandó egy ilyen rendszert létrehozni, azért a mai állapotok mellett (elsősorban az internetre gondolok) nem lehetetlen egy ilyen rendszert szépen fokozatosan alulról felépíteni. Illetve akkor lehetséges, ha vezetés nem akadályozza ezt. A modern népszavazási rendszer első lépései, a kezdeti változat létrehozása.
Az alábbi rendszer szerintem megfelelő neve: korszerű, közvélemény-kutatató, népszavazó, rendszer, ill. annak az első változata. Rövidítve: kknr
Ugyanakkor szükséges egy konkrétabb közösség, melynek neve javaslatom szerint: VAKITFED (vélemények, ajánlások a közügyekről, az igazságosság, tudomány, fejlődés, elfogulatlanság, demokrácia szellemében) Demokratikus Néptársaság.
A korszerű népszavazási (közvélemény-kutatási) rendszer első változatának általános céljai.
Tulajdonképpen ezt az első változatot hivatalosan, jogilag nem lehet népszavazásoknak nevezni, ezek egyfajta közvélemény-kutatások.
Az első és általános cél természetesen egy korszerű népszavazási rendszer létrehozása. Ezzel egyrészt meg lehetne mutatni a politikai vezetésnek, hogy a politikai vezetés is létre tudna hozni egy ehhez hasonlót, egy olyan rendszert, amelynek a véleményét önként és dalolva venné figyelembe. Egyszerűbben, megmutatása annak, hogy hivatalosan és rendszertényezőként is ki lehet építeni egy korszerű népszavazási rendszert.
De azért ne vessük el annak a lehetőségét, hogy ez a közvélemény-kutatási (népszavazási) rendszer már a jelen viszonyai között is képes lesz érdemben beleszólni a törvények kialakításába. És természetesen képes lesz a közvéleményt, az emberek tudatát jelentősen befolyásolni méghozzá a hozzáértés, az aktivitás, a társadalmi érdek irányába.
Mindebből az következik, hogy az általános cél, hogy egyre többen, idővel igen sokan csatlakozzanak ehhez a rendszerhez, ráadásul olyanok csatlakozzanak, akik komolyan veszik ezt a rendszert. A távlati cél az, hogy kialakuljon egy komoly jelentékeny (és korszerű) népi mozgalom, amit a vezetés is komolyan vesz, illetve kénytelen komolyan venni.
Egyéb fontosságok.
Mindenek előtt le kell szögezni: egy véleménynyilvánítási, ill. szavazási ciklus negyedévig (3 hónapig) tartana, amint ez letelik, egy újabb ciklus kezdődik. Természetesen az nem irható elő, hogy az új ciklusba csak új témák jelenjenek meg. Akár a régi témákkal, problémákkal akár újakkal foglalkozik az új ciklus, az mégis egy különálló új ciklus lenne. Ez szükséges, e nélkül káosz alakulna ki.
Mindenki, bárki beléphet a Vakitfed demokratikus néptársaságba, ill. a kknr rendszerbe. Mindenki, bárki, minden rovatot negyedévente egyszer használhat. Negyedévente egyszer írhat véleményt, egyszer javasolhat, egyszer szavazhat, de minden témában.
Az egyéni email cím és jelszó (regisztráció) biztosíthatná, hogy egy hozzászóló, szavazó, egy témában, egy szavazásban egyszer tudjon részt venni.
Érdemes azon is elgondolkodni, hogy azok is hozzászólhassanak (nyilván kisebb hangsúllyal és külön rovatban), akik nem akarják magukat regisztrálni.
A konkrétabb a célok témák, rovatok.
Az aktuális nemzetvezetés (parlament, kormány) aktuális intézkedéseinek, törvényeinek, értékelése, megszavazása vagy elvetése, a módosító javaslatok meghozatala. Illetve, ezzel foglalkozó rovat.
Az aktuális legfontosabb társadalmi, gazdasági problémák (elsősorban azok amelyek vonatkozásában az aktuális vezetésnek intézkednie kellene, törvényt kellene hozni, de nem teszi) megfogalmazása. Egyszerűbben: a fontos, ill. fontos és sürgős, de elhanyagolt, rosszul kezelt társadalmi gazdasági problémák rovata. Ez egyben az aktuális (a negyedév) legfontosabb (eddig megoldatlan és jelenleg leginkább megoldandó) problémái.
(Egyben ez lenne a vakitfed demokratikus néptársaság levelének rovata.)
Nem biztos, hogy a legfontosabb probléma a közelmúltban merült fel. Az is lehetséges, hogy éppen azért válik fontossá és sürgőssé, mert már régóta el van hanyagolva. Az aktuálisan leglényegesebb probléma kiválasztásáról van szó, amely nélkül nem lehet a gazdasági, társadalmi hanyatlást megállítni illetve e nélkül nem lehet fejlődés.
De természetesen lehet ez egy aktuálisan felmerülő viszonylag új probléma is. Ez a rovat negyedévente 2-5 javaslatot (kvázi követelést) választhat ki. Ezekből 1-2 az aktuális nemzetvezetés (parlament, kormány) aktuális intézkedéseinek, törvényeinek, értékelése, megszavazása vagy elvetése, a módosító javaslatok meghozatala rovatból is bekerülhet. Nyilván az elvetés, a módosítás követelése lehet javaslat (követelés). A dicséret nem lehet követelés.
A lényeg az, hogy ez a rovat éppen azokkal a problémákkal foglalkozna, melyeket a nemzetvezetés rosszul kezel, vagy melyekkel nem foglalkozik kellő figyelemmel. Ugyanakkor itt konkrét (lehetőleg következő 1-5 évre vonatkozó) javaslatokat (kvázi követeléseket, programokat) kell megfogalmazni, így ezen hozzászólások elválaszthatók az általános gazdasági társadalmi elmélkedésektől.
A konkrét célok.
Ezért szükséges egy alkotmánybírósági beadvány rovat.
Lehetőleg negyedévente, de félévente „kötelezően” egy legalább öt, legfeljebb húsz oldalas levél megfogalmazása, amely elsősorban az aktuális nemzetvezetésnek szól, de a nyílt változata természetesen mindenkinek szól. Ebben a levélben többek között meg kell konkrétan, tisztán fogalmazni: a társaság (a szavazók társasága) milyen intézkedéseket, törvényeket, vagy éppen visszavonásokat, módosításokat vár el a vezetéstől. Meg kell fogalmazni egyfajta „követelést” mondjuk 2-5 pontban.
Időközben a vezetés szinte lehetetlenné tette, hogy az állampolgárok, alkotmánybírósági döntést kérjenek, ebből is látszik, milyen ingatag a jelenlegi demokrácia, ill. hogy a népnek magas fokú szervezettségben kell működnie, amennyiben a saját akaratát érvényesíteni akarja.
Ez lenne a Vakitfed demokratikus néptársaság levelének rovata.
(Egyben ez lenne a fontos, ill. fontos és sürgős, de elhanyagolt, rosszul kezelt társadalmi gazdasági problémák rovata.)
Lennének általános célok is, de ezek megtárgyalása előtt kitérek a megvalósításra. Mert a megvalósítás adhat választ arra is, hogyan lehet megvalósítani a konkrét célokat.
A felsorolt fő rovatokat (és általában minden rovatot) a következő alrovatokra érdemes felosztani.
Hozzászólások a fő témához. Ez tulajdonképpen a demokrácia szabályai szerint az objektív tájékoztatás rovata.
Ebben jelenik meg a javaslatok, valamint szavazatok indoklása, magyarázata.
A fő témához (a fő rovathoz) kapcsolódó konkrét javaslatok rovata. (Itt csak a pár mondatos, lehetőleg érthető és javaslatként értékelhető lényeg jelenhet meg.)
A javaslat-kiválasztás, a javaslatokról való szavazás rovata.(A lényeg az, hogy minél többen szavazzanak. Akkor is válasszanak egy javaslatot, ha ez nem az ő javaslatuk, akkor is, ha azzal nem értenek teljesen egyet, de viszonylag leginkább elfogadhatónak tartják.)
Természetesen szükség van a szavazások összesítésére, ill. ilyen rovatra is. Azt a szabályt szükséges meghozni, hogy egy javaslat csak akkor kerülhet kiválasztásra amennyiben a legtöbb szavazatot kapta és a szavazók legalább 10%-a azt megszavazza. Ezért az összesítés rovatba érdemes azon öt javaslatot felsorolni, amely addig a legtöbb szavazatot kapta. Ugyanakkor felmerül, a „ki van ellene” problémája. Mert az rendben van, hogy 10% elfogadja, de lehet hogy 60% nem fogadja el, kifejezetten ellenzi. A demokrácia szabályai szerint több elfogadónak kell lenni, mint ellenzőnek. Ugyanakkor az is igaz, hogy könnyebb valamit ellenezni, szétrombolni, magakadályozni, mint létrehozni. Vagyis létrejöhet az, hogy nem kerül kiválasztásra egy javaslat sem. Márpedig döntés nélkül nincs értelme ennek az egésznek.
És az is igaz, hogy ebben a rendszerben (bárki javasolhat, sok javaslat jelenik meg), ha valakinek nem tetszik egy javaslat, akkor annak érvényesülését úgy is magakadályozhatja, hogy ő maga jobb javaslatot tesz. Illetve úgy, hogy a témához kapcsolódó hozzászólások rovatban leírja a véleményét, ezzel befolyásolva az elfogadók számát.
Mindent összevetve a következő szabály tűnik jónak. A kifejezetten ellenzők szavazatát is mérni kell, de csak részben, félig kell figyelembe venni. Vagyis, ha a kifejezetten ellenzők kétszer annyian vannak, mint az elfogadók, csak akkor akadályozhatják meg a javaslat elfogadását.
Tehát az a javaslat kerül kiválasztásra, amely a legtöbb szavazatot kapja, de csak akkor, ha legalább 10% szavazatot kap, illetve, ha azt nem ellenezik kétszer annyian, mennyien elfogadják.
(A jelen szavazások alkalmával egy-két javaslat jelenik meg, és ebből létre lehet hozni pl. 51%-os elfogadást. Csakhogy ezen esetekben általában már megjelenik valamilyen előzetes javaslatszelekció, amely javaslatszelekció viszont már nem teljesen demokratikus. Ebben a rendszerben nagy tömegek szavaznak és nincs előzetes javaslatszelekció. Megjelenhet 20-50-100 javaslat is, így az egy javaslatra jutó elfogadás nyilván megoszlik. Ezért szükséges a demokrácia szabályait módosítani, de a többség akaratának érvényesülése azért nem sérül.)
De még e vázolt népszavazási rendszerben sem mindig jó ez a szavazás-összesítés.
Mert vannak lassan változtatható döntések, ilyenek az alapszabályok, az alkotmány. És ilyenek azon döntések, melyek egyesek, vagy sokak kifezezett érdeksérelmét okozzák. Ezen esetekben az csak akkor kerülhet elfogadásra a javaslat, döntés, ha az ellenzők (a nemmel szavazók) száma kevesebb, mint az elfogadók (az igennel szavazók) száma.
Hogyan jön létre a konkrét célok teljesítése?
Azon népszavazási kezdeményezés lesz beadva (pl. egy negyedévben), amelynek a javaslata nyer, amely a szavazók által ki lesz választva.
Azon alkotmánybírósági beadvány lesz beadva (pl. egy negyedévben), amelynek javaslat nyer, amelyik a szavazók által ki lesz választva.
A Vakitfed demokratikus néptársaság levele, nyilvánvalóan a fontos, ill. fontos és sürgős, de elhanyagolt társadalmi gazdasági problémák rovatához kötődik. Tehát ebbe a rovatba beérkeznek azon kvázi javaslatok (egyben követelések) amelyek vázolják, hogy ki mit tart aktuálisan (ez lehet egy elhanyagolt régi ügy is) legfontosabb, legsürgetőbb társadalmi gazdasági problémáknak. És ezek közül választják ki a szavazók a szerintük legfontosabb 2-5 javaslatot (kvázi követelést).
És ezek (az ezekhez tartozó indoklással) kerülnének a levélbe.
A fő témához kapcsolódó hozzászólások rovatának, és a fő témához (a fő rovathoz) kapcsolódó konkrét javaslatok rovatának összefüggése.
A javaslattevők nagyobb része remélhetőleg meg is indokolja, magyarázza a javaslatát. Az indoklás, magyarázat legfeljebb 3 apró-betűs oldal lehet. Ha ennél hosszabb, akkor csak az első 3 oldalt lehet megjeleníteni. Ebben lehet egy legfeljebb 10 mondatos 150 szavas kiemelés. Az ennél hosszabban tartó kiemelés végét szintén le kell vágni az adott határig. Plusz, az indoklás végén lehet egy jelszó szerinti utalás (ráklikkelve előhívás) a konkrét javaslatra, amely a fő témához (a fő rovathoz) kapcsolódó konkrét javaslatok rovatában jelenik meg. Illetve a konkrét javaslat után lehet egy jelszó szerinti utalás (ráklikkelve előhívás) az indoklásra, amely a fő témához kapcsolódó hozzászólások rovatában jelenik meg. Ezzel meg lehet oldani az indoklást, a magyarázat, ill. egyben az objektív tájékoztatást.
A fő témához kapcsolódó hozzászólásokban nemcsak a javaslatok indoklása magyarázata jelenik meg, hanem a szavazatok indoklása magyarázata is. Pl. én azért szavaztam igennel, mert… Én azért ellenezem, szavaztam nemmel, mert… Én azért tartozódtam nem szavaztam, mert… A szavazatok lehetnek névtelenek is, de aki azt szeretné hogy jelszava vagy akár a teljes neve is nyilvánosság elé kerüljön, szerintem ennek sem lehet akadálya.
A népszavazás kezdeményezés rovata, ill. amennyiben a vezetés lehetetlenné teszi (pl. a törvényeivel, népszavazás-korlátozással, stb.) a halasztott érvényű (elvi) népszavazás rovata.
A legfontosabb legégetőbb, legtöbb embert érintő, legaktuálisabb problémák kapcsán érdemes, szükséges népszavazást tartani. Függetlenül attól, hogy az alkotmány lehetővé teszi, vagy sem, a népszavazást. Persze, ha nem teszi lehetővé, vagy a vezetés egyéb trükkel akadályozza, akkor jöhet szóba a halasztott érvényű népszavazás. Ha pl. 200 ezer ember kezdeményez (ez eme népszavazási rendszer keretében kknr is létrejöhet, az aláírásokat külön össze lehet gyűjteni) népszavazást, akkor népszavazást kell tartani. Amennyiben a költségvetést, alkotmányt, stb. érinti a kérdés, akkor 400 ezer embernek kell kezdeményezni a népszavazást. A népszavazás kezdeményezési rovat, abból áll, hogy eme rendszerbe felmerülő, minden probléma (külön kiemelve „az aktuális (a negyedév) legfontosabb (eddig megoldatlan és jelenleg leginkább megoldandó) problémáit”) bekerülne a népszavazás-kezdeményezés témái rovatba. Tovább e rovatba bárki javasolhat, kérdéseket, témákat. Tehát e rovatba lehetőleg fontossági sorrendben lenne 100 javasolt téma, ill. kérdés. A szavatok arra irányulnak első körben, hogy az egyes népszavazási javaslatokhoz, kezdeményezésekhez mennyien csatlakoznak. 100 ezres (esetleg 50 ezres) csatlakozásnál már érdemes a kérdést, témát kiemelni, és külön szavaztatni. 200, ill. 300, ill. 400 ezres csatlakozásnál (ekkor már aláírást is kell gyűjteni) pedig be kell adni a vezetésnek, az aktuális hivataloknak a népszavazás-kezdeményezést. Ha népszavazást a vezetés ilyen-olyan ürüggyel megakadályozza, akkor e népszavazási rendszer keretében lenne a népszavazás megtartva, amely természetesen csak részben szabályos népszavazás, de arra elég, hogy egy jövőbeli demokratikusabb rendszerben igazi szabályos népszavazás jöjjön létre a kérdés kapcsán. Illetve arra is jó, hogy a nép véleménye kiderüljön. És, hogy kiderüljön, a vezetés nagy ívben lenézi a nép véleményét.
Pl., valaki azt javasolta volna, 2011. januárban, hogy tartsanak népszavazást e kérdésben: Ön szerint az alkotmányt el lehet fogadni népszavazás nélkül. Az alkotmány csak népszavazási elfogadás (ha a szavazók 50%+1 fő elfogadja) után léphet hatályba. Ha ehhez a kezdeményezéshez 300 ezren csatlakoznak, akkor a demokrácia szellemében és e rendszer szellemében népszavazást kell tartani e kérdésben. Ha vezetés ezt nem teszi lehetővé, akkor kerül be a kérdés, a halasztott hatályú (elvi) népszavazások rovatába.
Ezek után, tulajdonképpen kettő népszavazási kérdés rajzolódik ki, a kettőt egyszerre is le lehet bonyolítani. (Gyakran, sajnos csak a kknr keretében lehet, szükséges szavazni.) Első kérdés: Ön szerint az új alkotmány csak akkor kerülhet hatályba, ha többség elfogadja, vagyis népszavazást kell az elfogadásról tartani? (igen - nem)
Ön a jelenlegi alkotmányt (alkotmánytervezetet) összességében elfogadja? (igen - nem)
A másik egyszerűbb megoldás: ötös skálán (elégtelen, gyenge, közepes, jó, kiváló) értékelje, pl. az új alkotmányt. Ebből ugyanúgy megtudható, hogy mi az emberek véleménye, azonban az elvi népszavazás komolyabbá teszi a véleményezést.
Az általános rovatok:
Mielőtt továbbmennék néhány problémát, azért vázolok.
A jelen politikai csatározásaiba való beleszólás és a választási harcba való beleszólás, az ilyen irányú értékelés nem lehet cél, ugyanis a korszerű népszavazási rendszernek éppen az a célja, hogy egy olyan népi véleménynyilvánítást (döntéshozást) alakítson ki, amilyen jelenleg nincs.
De mivel a demokrácia szabályai szerint minden hozzászólást meg kell jeleníteni, ezért az ilyen hozzászólásoknak véleményeknek egy külön rovatot kell biztosítani. De az a rovat nem lehet a rendszer szorosabb része.
A szelekció problémája.
Abból kell kiindulni, hogy ebben a rendszerben minden hozzászólásnak meg kell jelennie. Mert kerülni kell az elvető szelekciót. Ugyanis azon szelektáló ember, aki meghatározza, hogy ez, vagy az a vélemény nem kerülhet be a rendszerbe szükségszerűen óriási hatalommal rendelkezik, ez pedig ellenkezik a közvetlen demokráciával. Viszont azon szelekciót nem lehet elkerülni, hogy valaki, valakik a megfelelő rovatba sorolják be a hozzászólásokat. A hozzászóló ugyan egy adott rovatba írja le véleményét javaslatát, de lehet hogy rossz helyre. És az is lehet hogy a hozzászólása, javaslata egy rovatba sem illik be. Ezért lehetőleg olyan rovatokat kell létrehozni, amelyekbe minden hozzászólás javaslat besorolható, és ráadásul még hasznosítható is legyen.
De ezzel együtt is szükséges, hogy valaki, valakik a megfelelő rovatokba tegyék a rossz helyre tett hozzászólásokat, véleményeket, de erre még visszatérek.
Egyébként e szelekció tévedése könnyen, hamar kiderül, mert nyilvánvalóvá válik, ha egy értékes konkrét hozzászólást, pl. az értékelhetetlen rovatba tesz a szelektáló.
Az időrendűség problémája szerintem, nagyjából meg van oldva azzal, hogy egy szavazási ciklus negyedévig tarthat.
Hogy lehet megoldani a hosszúság, érthetőség problémáját?
Ugyanis érkezhetnek akár 10-20-30 oldalas, sőt még hosszabb hozzászólások, és minden hozzászólásnak meg kell jelennie. Szerintem a legjobb megoldás, ha minden hozzászólás első 3 oldala, de annak apró-betűs változata jelenik meg, amely normál betűmérettel kb. 8 oldal. És ebből, ami kiemelten megjelenhet, legfeljebb, az 10 mondat, és 150 szó. A jó hozzászólás tömörít és lényegesít. Ez a szabály minden rovatra érvényes. Természetesen az általános hozzászólások, az indoklások, magyarázatok alrovatokban merülhetnek fel ilyen hosszúsági problémák.
A konkrét javaslat hosszúsága pedig, szintén legfeljebb 10 mondat és 150 szó lehet. Ezt is be kell határolni, hiszen áttekinthetetlenséget okoz, ha hosszú zavaros javaslatok jelennek meg a javaslatok alrovatban.
Minden rovat több a l- rovatra tagolódik
Elsődleges, vélemények, javaslatok. Csatlakozás valamely véleményhez, javaslathoz. Szavazás a legnépszerűbb véleményekről, javaslatokról. Stb..
A reprezentatív szavazás (közvélemény-kutatás) problémája
Mint arról már beszéltem a jól működő népszavazás (közéleny-kutatás) másik lába reprezentatív szavazás: minden társadalmi réteg arányosan és lehetőleg nagy számban (több ezres számban) képviselve legyen a szavazásban. Ugyanis előfordulhat, hogy az önkéntes szavazók aránytalanul képviselik a társadalmat. A reprezentatív szavazás lebonyolításhoz már különböző hivatalos jogosítványokra van szükség. De hogyan lehet megoldani a problémát ebben a rendszerben. Ha elég sok résztvevő, szavazó vállalná a nevét, foglalkozását, lakhelyét (megye város kerület, a pontos cím nem számít) vagyoni, társadalmi állapotát, iskolázottságát, családi állapotát, egyéb adatait, akkor ezekből ki lehetne választani a reprezentatív szavazókat. A pontos név, lakhely csak ahhoz szükséges, hogy a megadott adatok helyességét le lehessen ellenőrizni, ennek nem kell a nyilvánosság elé jutni. Remélhetőleg rá lehet beszélni a szavazók jelentős részét, hogy lépjenek be a reprezentatív szavazók táborába vállalják, merjék vállalni a pontosabb adataikat is.
De itt felvetődik az ellenőrzés problémája, amely ez esetben és még egy esetben szükséges. Ez a másik eset pedig: a független tudományos vezetés nép általi kiválasztása.
A korszerű népszavazási rendszer vezetésének problémája.
Két részre lehet osztani a vezetést. Egy elvi, elméleti vezetésre. Pl. olyan emberekre, akik gyakran és okosakat szólnak hozzá, akik javaslatai többször kerülnek kiválasztásra. A legegyszerűbb, ha eme emberek kétszeres, vagy a későbbiekben akár ötszörös szavazati jogot kapnak. Illetve el lehet azon gondolkodni, hogy eme emberek hozzászólásai, javaslatai külön alrovatba kerüljenek. Illetve, hogy e vezetést össze lehet kapcsolni, a független, tudományos vezetés nép általi kiválasztása, rovattal.
A vezetés másik része pedig az operatív vezetés. Akik a konkrét tennivalókat megteszik. Mert azért valakinek ezt a rendszert működtetni szükséges. Bizonyos szelekcióra is szükség van. Bizonyos ellenőrzésre is szükség lehet.
Az elvi vezetés azon részét, amely önkéntesen hajlandó konkrétan ténykedni össze lehet kapcsolni az operatív vezetéssel. Illetve, akik önkéntes és jó munkát vállalnak azok bizonyos szempontból kiváló emberek.
A rendszer bonyolultsága és a fokozatos kiépítés problémája.
Ezt a bonyolult rendszert nyilvánvalóan csak fokozatosan lehet kiépíteni. Azért szükséges felvázolni a teljes bonyolult rendszert, hogy a résztvevők lássák, nagyjából hová kell eljutni, és hogy a fokozatos és következetes kiépítés szándéka nem törjön meg. Minden évben előre kell lépni új rovatot, rovatokat kell létrehozni, és javítani kell e meglevő rendszeren. Milyen rovatok szükségesek az induláskor, ez egy külön problémakör. Egyelőre az egyszerűség miatt csak annyit mondok, hogy az itt vázolt rendszer felének, harmadának mindenképpen benne kell lenni az induló rendszerbe. A cél pedig az, hogy az indulástól számított öt éven belül az itt vázolt teljes rendszer, legalábbis annak módosított, de nem csökkentett változata működjön.
És azt se felejtsük el, hogy ezt az egész vázolt rendszert még tovább lehet és érdemes fejleszteni. Ez csak az első lépés, ill. szakasz. Tehát ez nemcsak egy ötéves terv, hanem sok-sok éves, talán évszázados terv is lehet. Hiszen a közvetlen demokrácia fejlesztésén gondolkodva, hatalmas perspektíva jelenik meg a gondolkodó előtt.
Mindez gyakorlatiasan:
Ha Ön nem vállalja hogy regisztrált, jelszóval ellátott szavazó legyen, akkor szavazata csak 1 pontot ér. Sorozat-szavazásra utaló esetekben még ez 1 pont is megvonható. Ha Ön vállalja, hogy regisztrált jelszóval ellátott (aki 60 napon keresztül egy kérdésben csak 1 szavazatot adhat le), szavazó legyen, akkor a szavazata 100 pontot ér. Ha Ön vállalja hogy regisztrált szavazó legyen, és a résszeletesebben is megadja az adatait (lakóhely nagyjából, lakáskörülmény, jövedelem, családi viszonyok, életkor, foglalkozás, stb.), így bekerüljön valamely társadalmi osztály, réteg rovatba, azaz reprezentált tag lesz, akkor az Ön szavazata 125 pontot ér. Természetesen a név megadása nem kötelező, tehát a szavazás titkossága biztosított. Ha Ön vállalja hogy nevét is megadja, lehetővé teszi adatainak ellenőrzését, akkor a szavazata 200 pontot ér. Lehetősége van arra is, hogy belépjen: a véleményét nyíltan vállalók csoportjába. Ha ettől elzárkózik, akkor a szerkesztőség vállalja a megadott adatok titkos kezelését.
A szerkesztőség fenntartja azon jogát, hogy a trágár, értelmetlen véleményeket, javaslatokat, ill. a személyes ügyeket, a trágár, értelmetlen, ill. személyes ügyek (nem közügyek) vélemények, javaslatok rovatába tegye be. E rovatok akár rövidítve is megjelenhetnek.
Milyen általános rovatok szükségesek még.
Az aktuális nemzetvezetés (parlament, kormány) aktuális intézkedéseinek, törvényeinek, törvényjavaslatainak értékelése, megszavazása vagy elvetése, a módosító javaslatok meghozatala. Illetve, ezzel foglalkozó rovat.
Ez a rovat, túl azon hogy részben megjelenhet egy másik rovatban, tulajdonképpen értékelné az aktuális vezetést. Ezen értékkést persze még ki kell dolgozni. A hosszúságra való tekintettel itt erre nem térek ki bővebben.
De azért azt látni kell, hogy ez is általános rovat, a kezdeti változatban nincs további célja. Itt tehát nem politikai ellenfelek, barátok értékelik az aktuális vezetést, hanem a nép.
Konkrétan ez ebből a rovatból állhat: milyennek tartja (kiváló jó, közepes, gyenge, elégtelen) az ország-vezetés legutolsó x-y intézkedését, törvényjavaslatát, törvényét, ill. programját. És itt annyi alrovat lenne, ahány aktuális negyedévben megjelenő) fontosabb intézkedés, törvényjavaslat, törvény program megjelenik. A fő témához kapcsolódó indoklások magyarázatok rovatba jelenik meg annak indoklása, magyarázata, hogy ki miért adott olyan értékelést, amit adott.
Ugyanakkor szükséges még egy „al” rovat: az aktuális intézkedésekhez, törvényjavaslatokhoz, törvényekhez, a nép kiegészítő, módosító javaslatai.
A fő témához kapcsolódó indoklások magyarázatok rovatba jelenik meg a módosítások kiegészítések indoklása.
Ugyanakkor megjelenhet egy másik rovat is: a kimaradt intézkedések, törvényjavaslatok, törvények, programpontok rovata. De ez már összefügg a fejezet elején említett rovattokkal. Ebből (ebből is) állna össze a nép levele, a népszavazási kezdeményezés, az alkotmánybírósági beadvány.
Mindebből viszont összeállhat: a nép összesített értékelése, illetve a nép leváltási igénye rovat. A szabály itt az lehet, hogy amely vezetés, vezetés-rész gyenge, vagy elégtelen összesített osztályzatot kap, mondjuk egy éven keresztül azzal elégedetlen a nép, azt a nép szerint le kell váltani. A leváltási igényről külön nem szükséges szavazni, mert aki hosszasan gyenge, elégtelen értékelést kap, az automatikusan leváltódik. Ennek részleteit azért még ki kell dolgozni. (Pl. a kiváló, jó közepes az elfogadott igen szavazat, a gyenge, elégtelen a nem szavazat. De van más kidolgozásra váró részlet is.)
Innen kezdve azon rovatok következnek, amelyek eredete: minden véleménynek meg kell jelennie, de a káosz elkerülése miatt, különböző rovatban kell megjelennie. De a rovatok, pontosabban azokban megjelenő népvélemények, népszavazások, nemcsak szükségesek, de hasznosak is.
Ugyanakkor szükséges: a meglevő, hatályba levő törvényekkel kapcsolatos állampolgári (és szakértői) panaszok, javaslatok rovata.
Azaz, a rossz törvények rovata.
A részletesebb elemzésre itt és most nem vállalkozom. Mindenesetre szükség van arra, hogy kiderüljön melyek a leginkább rossz törvények, amelyeket természetesen a közvélemény szerint sürgősen meg kell változtatni.
Az alábbi jogelv értelmében szükséges e rovat.
A törvények (beleértve az alkotmányt is) egy része szükségszerűen rossz, (végső soron, hosszú távon minden törvény), időnkénti módosításra szorulnak. Mely módosítás egyik módja a törvény eltörlése és új törvény alkotása. Szükségszerűen azért rosszak, mert lehet, hogy a megalkotott törvény eredendően hibás rossz, vagy ha jó is, a szükségszerű társadalmi körülmények változásával elavul. A törvények szinte egyetlen jó módosítási lehetősége, ha a törvénnyel kapcsolatos állampolgári és szakértői panaszokat (a hibák feltárása) és esetleges megoldási javaslatokat, állandóan gyűjtik, rendszeresen összegzik, és ennek alapján rendszeres törvénymódosításokat hajtanak végre.
És egy idetartozó fontos megjegyzés.
Az emberek, a törvények (rendeletek, szabályzatok), a rendszer alapvető viszonya.
Hiába lennének az emberek erkölcsösek, becsületesek, önzetlenek egymást szeretők, ha a törvények hibásak, rosszak. Ráadásul az emberek legalább egy százaléka bizonyosan nem erkölcsös, önzetlen, és ez már elég ahhoz, hogy pontos részletes törvényeket szükséges készíteni. De ha egy ezrelék lenne, akkor is szükséges lenne. De ha mindenki erkölcsös becsületes, önzetlen (senki, de senki nem lenne rossz ember) akkor is igazságtalan és sokak számára életet megkeserítő körülmények közé zárják az embereket a rossz, hibás törvények. Mert pl. X ember, közösség hivatal, cég, a rossz törvény értelmében igazságtanul árt Y embernek, közösségnek. És a rossz törvény értelmében kénytelen ártani, hiszen a törvényt be kell tartani. És az igazságszolgáltatásnak, a jogorvoslatnak is be kell tartani. Ezért a legfontosabb, hogy ne legyenek rossz, hibás törvények, de ehhez a törvényalkotás szellemét a vezérlő elveket és a törvényalkotás és törvénymódosítás rendszerét (az erre vonatkozó törvényeket is) meg kell változtatni. És ez már nem más mint rendszerváltás, ill. rendszerváltozat-váltás.
Újra említem az aktuális pártharcok, politikai küzdelmek, hatalmi vetélkedések rovatát. Mint mondtam ez csak egy mellékes rovat, az egész közélet ezzel foglalkozik, nincs szükség egy újabb fórúmra, ahol ezzel foglalkoznak. Ez a rovat csak azért szükség, hogy az ilyen irányú hozzászólásokat legyen hol elhelyezni.
Mindig abból kell kiindulni, hogy nem lehet olyan szelekció, mely szerint bizonyos hozzászólások, javaslatok nem jelennek meg, vagyis a demokrácia szabályai szerint minden hozzászólásnak, javaslatnak meg kell jelennie. Csak olyan szelekció lehet, amely elhelyezi a hozzászólásokat, javaslatokat a megfelelő rovatba. Egyébként e szelekció tévedése könnyen, hamar kiderül, mert nyilvánvalóvá válik, ha egy értékes konkrét hozzászólást, pl. az értékelhetetlen rovatba tesz a szelektáló.
Ezzel együtt talán szükséges egy ilyen rovat is: a hibás szelekció felvetésének rovata.
És megemlítem a másik szelekciót, ez pedig a hosszúsági szelekció.
Visszatérve, mivel minden hozzászólásnak meg kell jelennie, ezért külön rovatot kell biztosítani az értékelhetetlen, esetleg trágár hozzászólásoknak. A trágár, értelmetlen, ill. személyes ügyek (nem közügyek) vélemények, javaslatok rovata. Egyébként ezek is tanulságosak, ezeket is szükséges értékelni. E rovatot is szükséges összesíteni. Az ilyen hozzászólások arányából és ennek alakulásból az alábbiakra lehet következtetni. A társadalom társadalomtudományos tudására érettségére. Ezzel kapcsolatosan arra, hogy a jelen rendszer, a jelen társadalom, rendszer, vezetés milyen embereket „nevel”. Illetve következtetni lehet a társadalmi elégedettségre.
Innen kezdve a kifejezetten hasznos, elengedhetetlen rovatok következnek.
A további rovatok egyike ez is kihagyhatatlan rovat: az általános népi, panasz, javaslati, rovat. Ide kerülnének azok panaszok, javaslatok, amelyek bármilyen állami szervvel ill. magáncéggel kapcsolatosak. Ezért ezt a rovatot is ketté lehet osztani állami, önkormányzati szervekkel, intézményekkel kapcsolatos panaszok, javaslatok. És magáncégekkel kapcsolatos panaszok, javaslatok. Természetesen e rovatokat sokoldalúan lehet fejleszteni. Külön fejezetet igényelne, hogy ezt a rovatot, hogy lehetne jól elkészíteni. Milyen alrovatok szükségesek. Milyen további lépések (pl. jogi tanácsadás, hatóságokhoz írt panaszok, jogorvoslati kérelmek, javaslati levelek, stb.) követnék az első lépést, azt hogy nyilvánosság előtt is megjelenik a konkrét panasz, javaslat. És természetesen e rovatot is szükséges összesíteni, amely összesítés már kapcsolódik a következő rovathoz.
Az állami szervek, intézmények, hivatalok, vállalatok értékelése, osztályozása. Illetve a magáncégek értékelése, osztályozása - rovat
A lényege ezeknek, hogy ezek a szervek, intézmények, vállalatok, cégek jól működnek, mások jól-rosszul. Megint más a szervek, intézmények vállalatok, cégek rosszul, átverősen (népérdek ellen) működnek, mindezt nyilvánosságra kell hozni. Pl. ezért: vigyázat ez egy rosszul működő cég, érdemes elkerülni. Vagy ezért: ez egy rosszul működő állami, önkormányzati intézmény nem szabad hinni neki, ill. meg kell változtatni.
Az értékeléssel már több helyen foglalkoztam, pl. beszéltem az elutasított, teljesítetlen panaszok, kérelmek, javaslatok arányáról. A pontos értékelés elég bonyolult lenne, de itt és most nem folytatom.
És szükség van: általános társadalmi, gazdasági elmélkedések rovatra.
Itt tárnék vissza, arra hogy mi legyen az egyik témában se igazán illő, de amúgy komoly gondolatokat tartalmazó hozzászólásokkal. Mi legyen a túl hosszú hozzászólásokkal. Mivel minden hozzászólásnak meg kell jelennie. Ezen hozzászólások kerülnének ide. Pl. e tanulmány részei is kerülhetnének e rovatba.
A modern népszavazási rendszer (e rendszer) továbbfejlesztésnek, módosításának rovata. E népszavazási (közvélemény-kutatási) rendszernek függetlennek kell lenni, azt csak saját szavazói alakíthatják. Ugyanakkor e rendszernek is fejlődnie kell. Tehát szükséges egy ilyen rovat és hozzátartozó alrovatok. Úgy, mint javaslatok. Szavazás a javaslatokról. Szavazások összesítése. A témához tartozó hozzászólások, a javaslatok, ill. szavazatok indoklása.
Az egyéb közvélemény-kutatások rovat. Sokféle közvélemény-kutatásra lenne szükség korunkban, társadalmunkban. Pontosan milyenekre, arra itt nem térek ki. Talán egyet javasolhatok. A költségvetési szavazólapon megjelenő szavazást (közvélemény-kutatás) bele lehet tenni e népszavazási rendszerbe. Tulajdonképpen egy külön rovat lenne szükséges, melynek neve: milyen közvélemény-kutatások legyenek? Ez a rovat természetesen annyi alrovatra osztódik, amennyi közvélemény-kutatás létrejön, plusz egy az említett (milyen közvélemény-kutatások legyenek) rovatra.
És végül de nem utolsó sorban elérkeztem a rovathoz melynek neve: a nép által kiválasztott lehetséges független tudományos vezetés. Másképpen: független, tudományos vezetés nép általi kiválasztása. Ez szükségszerűen egyben: a jelenlegi vezetés értékelésének, leváltásának véleményezése.
Miért is szükséges ez? Vezetésre a jövőben is szükség lesz.
Nagy valószínűséggel a független tudományos vezetés, lehet kiváló vezetés.
Független tudományos vezetést, semmilyen vezetés nem képes kiválasztani, (esetleg csak véletlenszerűen képes).
Tehát a független tudományos vezetést csak a nép (amely kiválasztásban jelentősen részt vesz a nép) képes kiválasztani.
Induljunk ki abból a felvetésből (szerintem valótlan felvetésből), hogy a jelen rendszer arról szól, hogy nép kiválasztja a kvázi független, tudományos testületet (vezetést) ez a parlament, és ez választja a további független tudományos vezetést. Most abba ne menjünk bele, hogy jelenleg a parlament miért nem független, tudományos vezetés. Pártrendszer, választási harc, stb..
Inkább induljunk ki abból, hogy rendben van, nagyjából ki van választva egy viszonylag független, tudományos vezetés, de amikor már ez választ egy újabb vezetést, akkor az már nem lehet elfogulatlan választás. Még akkor sem tudja magát semlegesíteni a vezető a személyes, és az elvi szimpátiájától ill. ellenszenvétől, ha kifejezetten arra törekedne. Ráadásul ott van a hatalmi szimpátia ill. ellenszenv, ez nem szüntethető meg egészen, csak csökkenthető. De ha ez utóbbi nem lenne, tehát nem lenne hatalmi, vagyoni érdekeltség, akkor még mindig ott van az első probléma: még akkor sem tudja magát semlegesíteni a vezető a személyes, és az elvi szimpátiájától ill. ellenszenvétől, ha kifejezetten arra törekedne. Tehát ez a rendszer nem igazán jó: a nép kiválaszt egy független tudományos vezetést és azután minden további vezetést ez a vezetés választ ki. Mert a további vezetések már kevésbé nem lesznek függetlenek, tudományosak. Ezért minél több vezetés-kiválasztásba részt kell venni a népnek. De ezen kívül vannak más feltételek is.
A jelen rendszerben (akár jelentős a hatalmi ellensúly, akár jelentéktelen), nem lehet független tudományos vezetést kiválasztani. Gondolhatunk akár magyarországi Köztársasági elnök, az MNB, az ÁSZ, az Alkotmánybíróság, stb. megválasztására. De nézhetünk nemzetközi példákat is. Hogy választják ki pl. az EU elnökét? Először is nem lehet teljes hatalmi ellensúly, mindig van dominancia. Ha van jelentős hatalmi ellensúly, akkor valószínűleg az erősebben domináló erő választ, az alkuk következtében inkább középszerű embert. Tehát eme ember sem lesz teljesen független és még kevésbé tudományos, a valószínűség-számítás értelmében. Ha nincs jelentős ellensúly, akkor pedig nyilvánvalóan a hatalmi erő bővíti a sorait, vagyis akkor valószínűleg kevés esély van a függetlenségre. (A nincs kizárva, az előfordulhat, az más dolog, mint a valószínűség.)
Az alábbi rendszer tehát nem képes a legfüggetlenebb, legokosabb, a leginkább népérdekű embert kiválasztani, de sokkal inkább képes, mintha a vezetés választana.
(A jelen cél, hogy már most legyenek ilyen független tudományos (jelentős nemzeti döntéseket hozó) testületek. A további cél, hogy ezek száma, és befolyása, jelentősége növekedjen. Hogyan miként növekedjen, az egy másik tanulmányt érdemel. De e fejezet kapcsán legalább még három testületet meg kell említeni: a statisztikai adatokat felügyelő (a valós helyzetet értékelő) testületet. A közvetlen demokráciát, fejlesztő testületet. A független tudományos vezetés-kiválasztó testületet (amely nem önmagában csak a népi kiválasztással együtt választana).
A konkrét megoldás.
Tehát maradjunk abban, hogy kezdetben nyolc alrovat lenne. Köztársasági elnök, az MNB, az ÁSZ, az Alkotmánybíróság. Valamint a statisztikai adatokat felügyelő (a valós helyzetet értékelő) testületet. A közvetlen demokráciát, fejlesztő testületet. A független tudományos vezetés-kiválasztó testületet (amely nem önmagában csak a népi kiválasztással együtt választana).
És a nyolcadik: a nemzeti fejlesztési testület.
(És talán még ezen alrovat is elképzelhető: független parlamenti képviselők kiválasztása. És talán ezen alrovat is elképzelhető: nemzeti független tudományos igazságszolgáltatási testület kiválasztása.)
Mind a nyolc, (vagy tíz) testületbe egy tíztagú (kezdetben öttagú) vezető testületet kell kiválasztani, e rendszer szabályai szerint. A tíztagú (kezdetben öttagú) testület közös állásfoglalása a tíz tag (öt tag) demokratikus szavazásával jöhet létre.
Tehát ezek mind a nép által kiválasztott független, tudományos testületek lennének. Nyilván kezdetben ezek kvázi árnyék-testületek lennének. Az megint egy másik probléma, hogy lehetne e testületeket jelentőssé tenni.
A korszerű népszavazási rendszer második szakaszában lehet olyan problémákat megoldani, mint a független tudományos testületek fejlődése, számának, jelentőségének növelése, a korszerű népszavazási rendszer további belső fejlődése, ill. a korszerű népszavazási rendszer jelentőségének, befolyásának növelése, úgy hogy illeszkedjen a rendszer más tényezőihez. A távlati cél az, hogy a korszerű népszavazási rendszer és a független, tudományos testületek valahogy, valamennyire belépjenek a jogalkotás folyamatába.
A független, tudományos vezetés nép általi kiválasztásának rovata, ill. ennek javaslati alrovata az alábbiakra osztódna.
(Mindenki önmagát javasolhatná, viszont lehetnek ajánlások.)
Hová és miért jelentkezik a vezetőaspiráns.
A neve és egyéb adatai. Lakhelye, vagyoni állapota, iskolázottsága, családi állapota, stb.
Előélete és eddigi munkássága (kvázi életrajza).
Az ajánlók felsorolása és rövid ismertetése (ki miért ajánlja).
Egyfajta ajánlat, ha a népszavazási rendszerben aktívan és jól szerepel.
(Egyébként is mérni szükséges, hogy e vázolt rendszerben ki mennyire aktív és hoz jó döntéseket.)
Konkrét kérdésekre válaszolva, az igazi világnézete. (A világnézet tanulmányrészben foglalkoztam ezzel a problémával. Pl. mekkora különbségeket tart elfogadhatónak ember és ember között.)
Konkrét kérdésekre válaszolva a valóságos politikai törésvonalakra adott válaszai. (pl. nagytőke-ajnározás, vagy korlátozás, az állam nagysága szerepe, stb.)
Annak bizonyítása, hogy ő miért független, miért tudományos, miért népérdekű.
A jelentkező önálló programja (jövőbeli tennivalók) de ez is előre tematizálva.
(És lehetőleg frázisok nélkül, mert azok inkább leminősítik a jelentkezőt)
Itt jön a probléma, hogy a jelentkező állításainak valóságosságát le kellene ellenőrizni. Ami kezdetben nyilvánvalóan nehézkes.
És nem ártana egy személyes elbeszélgetés és egy kvázi pszichológiai teszt sem.
Most itt lépne be a rendszerbe, hogy létrejöhet a vezetés-kiválasztó független tudományos testület, melynek éppen ez lenne a feladata. Az ellenőrzés, és a közvetlen beszélgetés alapján egy véleményezést és egy minősítést (kiváló, jó, közepes gyenge elégtelen) állapíthatna meg e testület. Kérdés, hogy kezdetben ez a testület kikből álljon össze, mert a kiválasztó testület, kiválasztó testülete nem létezik. Pl., a népszavazási rendszer elvi és operatív vezetőiből állhat össze vezető-kiválasztó független tudományos testület kiválasztó testülete. A munka értékelését ez esetben is a tagok szavazata adná meg.
Tehát javaslatok és a kiválasztó testület értékelése alapján a szavaznának szavazók, és választanák ki a független tudományos vezetést.
És szükség van még egy rovatara: a nép által választott független tudományos vezetés folyamatos (negyedéves) értékelése. Vagyis ha gyengén, elégtelenül működik a választott vezető (pl. egy éven keresztül), akkor automatikusan leváltódik, és ekkor új vezetőt kell választani. Na most ez az értékelés megint egy nehéz ügy, amíg nincs konkrét feladata a testületnek.
Amíg nincs feladata a testületeknek, addig kétévente új testületeket kell választani. Persze, ha van elég jelentkező.
Lehet, hogy ez az egész vezetés-kiválasztás csak játéknak tűnhet. Ugye itt arról van szó, hogy elvileg és gyakorlatilag létre lehet hozni egy olyan rendszert, amelyben a nép képes kiválasztani a független tudományos vezetést. És ez az egész működőképes lenne, ha a jelen nemzetvezetése ezt az egészet felkarolná. Vagyis hogy létrehozás lehetséges, a többi már vezetésen múlik. Senki nem mondhatja: minek ezzel foglalkozni, úgysem lehetséges létrehozni.
Visszatérek az egész, a teljes rendszerre. Ha ezt az egész népszavazási rendszert a nemzetvezetés felkarolná, pontosítaná a szavazást, kizárná csalásokat, propagálná a rendszert, a szavazatok eredményét figyelembe venné, a kiválasztott embereknek funkciót adna, akkor már létre is jönne egy modern népszavazási és közvélemény-kutatási rendszer. És kialakulna a demokratikus, fejlettebb rendszer alapja.
Viszont arra is vigyázni kell, hogy a tényleges politikai vezetés ne szóljon bele a rendszerbe (a felkarolás nem jár feltétlenül beleszólással) annak alapvető alakulása alulról, ill. belülről jöjjön. Ugyanis ha beleszól, akkor már saját céljaira saját arcára formálja.
Valószínűleg a politikai vezetés egy ilyen modern népszavazási, közvélemény-kutatási rendszert a közeljövőben nem fog felkarolni. Ez esetben is, több okból is érdemes létrehozni, feltéve, ha vezetés nem akadályozza. (Ha akadályozza, akkor nem lehet létrehozni, viszont lelepleződne a vezetés.) Több okból érdemes, egyrészt megmutatná, hogy lehetséges ilyent létrehozni. Másrészt, ha sokan csatlakoznának a rendszerhez, az nyomásgyakorlás lenne a vezetésre. Tisztelt vezetés, a javasoltakat, a nép levelét, a népszavazási kezdeményezést, az alkotmánybírósági beadványt, tessék már komolyan venni, mert sokak (esetleg milliók) véleményét tükrözi. Tisztelt vezetés, tessék már ezt a népszavazási, közvélemény-kutatási rendszert felkarolni, támogatni, mert sokak a résztvevők (esetleg milliók) ezt fontosnak tartják.
Tehát, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mi egyszerű emberek hozzunk létre egy ilyen, ehhez hasonló rendszert.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt honfitársaim hozzuk létre a kknr-t (korszerű közvélemény-kutató, népszavazó rendszert).
Hozzuk létre a VAKITFED (vélemények, ajánlások a közügyekről, az igazságosság, tudomány, fejlődés, elfogulatlanság, demokrácia szellemében) Demokratikus Néptársaságot. Ez egy eszmei közösség lenne. A közösség elvi szabályzatát a demokratikus alapelvek tartalmazzák. A közösség nevében benne van, hogy a közösség mit vár el a tagjaitól.
A közösség gyakorlati működése egy internetes (vakitfed nevű) fórumon keresztül történne, e fejezet, vázlat (a kknr) alapján.
Újabb kitérés a jövő, panasz javaslati, jogorvoslati rendszerére, mivel erről már több helyen szó volt. Egyfelől meg szervezni a leadás oldalát, hogyan kik, mikor, kiknek tehetnek panaszt, javaslatot. Egyfelől van ennek egy szavazással megoldható oldala. Másfelől viszont meg kell szervezni a fogadó oldalt. Mert annak semmi értelme, ha a kutya se figyel oda. Szerintem már jelenleg is sok lelkes amatőr és szakértő ad a „kormánynak vagy valamilyen hivatalos valakinek” hosszabb rövidebb tanácsot, javaslatot, egyebet. De a kutya se figyel oda. Igaz még az sincs tisztázva, hogy kiknek kellene odafigyelni. Többek között azért sem figyelnek oda, mert ez az egész nincs beépítve a rendszerbe. A rendszer arra épül, nem túl demokratikusan, hogy egyesek rendeletet hoznak, irányítanak, betartatják a rendeleteket, a jónép pedig szó nélkül betartja a rendeleteket, végrehajtja az utasításokat. A jövő alapvetése, e témában: kötelezően figyelembe kell venni a panaszokat, javaslatokat. De nyilván ez önmagában nem elég, remélhetőleg ennél sokkal pontosabb rendszer lesz a jövőben kialakítva: hol, mit, és kiknek, hogyan kell figyelembe venni, és mi a szankció, ha nem. Néhány szabályocska már most is él, pl. egy hónapon belül válaszolni, kell. De ezen túl már nincs semmi, még talán az sincs szankcionálva (ami lehet kártérítés is) hogy mi van, ha nem válaszolnak. A mai álláspont még ez: bár ez a deklarált elv és szabály, ez jár a népnek, neked is, de csak akkor kaphatod meg, talán, ha kitartóan kujtorogsz utána. Vagy pedig próbálkozzál perrel, hátha sikerül. Szóval jelenleg még nagyon messze vagyunk a demokráciától. Jelenleg még „van is, meg nincs is” rendszer van, ill. „adok is, meg nem is adok” rendszer van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése