Szerény véleményünk szerint nem árt felülről, átfogóan nézni a problémákat, ebben segíthet a vakitfed (a vakitfed google sites, ill. társadalomfejlődés-vakitfed, ill. vakitfed oldalak alatt megjelenő „társadalomfejlődés, társadalomkritika, társadalomismeret” c. tanulmány). http://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms https://sites.google.com/site/vakitfed/ tanulmánya.
A demokrácia összefoglalása. Részlet a jövő általános iskoláinak, társadalomismeret a hetedik osztályosoknak, tankönyvéből.
A modelltörténet, a példázat.
Egy 30 tanulóból álló hetedikes osztály egyhetes kirándulást tervez. Három lehetséges helyszín merül fel, a Mátra, a Pilis, és a Balaton. A kirándulás helyszínét kell eldönteni.
A következő döntéshozási lehetőséges vannak.
A demokratikus döntés: a 30 diák, minden diáknak a szülei (de ez egy döntés, ők azért érintettek, mert pl. ők adják a pénzt) az osztály osztályfőnöke szavazással dönt, ez 61 szavazat, ill. e szavazás összesítéséből jön ki a döntés. A legtöbb szavazatot kapó helyszínre utaznak. Egyenlőség esetén, két helyszín között kell szavazni, az előző résztvevőknek, az érintetteknek. A szavazás történhet közgyűlés keretei között és írásban.
A szavazás előtt az objektív tájékoztatás és vita lehetősége biztosítva van, mindenki elmondhatja, egyenlő arányban, és világosan, hogy miért, melyik helyszínt javasolja.
Demokratikus döntés, mert sok ember, az összes érintett, a relatív, vagy abszolút többség akarata érvényesül.
Ha nagyon gyors, vagy nagyon szakmai döntést kell hozni, akkor vitatható a jósága, egyébként nem, de erre még visszatérünk.
A szavazóegységes döntés: pl. három szavazóegység, jön létre. Pl. az osztályfőnök szavazata 25%-ot jelent, a 30 diák szavazata 49%-ot jelent, a 30 szülő szavazata 26%-ot jelent. Ha az osztályfőnök és a szülök egy helyszínre szavaznak, és az eltér a diákok helyszínétől, akkor ez a helyszín nyer, minden más esetben a diákok szavazása által kijelölt helyszín nyer.
Ennek egy másik változata, az egyenlőtlen arányú szavazás: minden résztvevő szavazata (60) 1,5%-ot jelent, az osztályfőnök szavazata 10%-ot jelent. Ha két helyszín közel egyforma tetszésnek örvend, akkor végeredményben az osztályfőnök szavazata dönt.
A „képviseleti” döntés: a diákok kijelölnek, megválasztanak egy vagy pl. öt diákot, hozzák meg helyettük a döntést. A képviseleti döntés lényegében diktatórikus (csak részben demokratikus, a rossz döntés után a leváltás „fenyegeti” a képviselőt) mert egy, vagy kevés ember akarata érvényesül, és nem sok ember, a relatív, vagy abszolút többség akarata érvényesül.
A diktatórikus döntés: a leválthatatlan osztályfőnök dönt. Ennek egy enyhített változata, a részben diktatórikus döntés, ha egy öttagú tanári testület dönt, pl. szavazással.
Annak bizonyítása, hogy általában a demokratikus döntés a legjobb, a szavazóegységes döntés, ill. az egyenlőtlen arányú szavazás még jó lehet. A „képviseleti” döntés általában már inkább az átlagnál rosszabb, a részben diktatórikus döntés (pl. öttagú tanári testület) általában rossz, a diktatórikus döntés (csak az osztályfőnök dönt) a legrosszabb.
A felsorolás nagyjából a különböző demokráciaszintekről szólt. Jelenleg a képviseleti döntés és a vezetőtestületi döntés szintjén áll a rendszer.
Az egyszerűség kedvéért hasonlítsuk össze a két szélsőséget, a demokratikus és a diktatórikus döntést. És az osztályfőnök, ill. az öttagú tanári testület jelképezze a vezetőt, vezetést.
Egy lehetséges demokratikus döntés: 22-en Balatonra mennének, 18-an Mátrába, 15-en pilisbe, 5-en tartózkodnak. Természetesen így a Balaton győz a többség, a relatív többség akarata érvényesül. Nem tudjuk, hogy a szavazók mennyire okos, kiváló emberek de a többség akarata érvényesül. Legalább 22 ember a relatív többség elégedett lesz, kívánsága teljesül, a kirándulás közben viszonylag rendesen fog viselkedni.
Diktatórikus döntés, csak a vezető (pl. az osztályfőnök) dönt.
(Az alapvita a következő: sokak szerint a kiváló emberekből álló vezetés jobb döntést tud hozni, mint a kevésbé kiváló nép.)
Ez nem szakmai kérdés (hová menjünk kirándulni), hanem ízlésbeli kérdés, tehát a „kiválóság” nem számít. Nagyon sok társadalmi kérdés, ízlésbeli, vagy jelentős részben, ízlésbeli kérdés.
(De vegyünk ennél szakmaibb kérdést.) Mi a bizonyíték arra, hogy a vezető kiválóbb, bölcsebb, mint a többség, azaz kiválóbb, mint az átlag? Esetleg, ha lenne egy jó vezetéskiválasztó, leváltó mechanizmus. Esetleg. Viszont minden vezető vonatkozásában megjelennek a „vezetők szükségszerű negatívumai”. Ez kb. olyan 20 negatív determináció, mely a legjobb, leginkább népérdekű döntés ellen hat. Pl. hogy a vezető szerint: a nép érdekében, (vagy a saját érdekében) fenn kell tartani hatalmat, és innen a hatalommegtartás, a nép érdekénél fontosabb szempont lesz, még akkor is, ha egyébként a vezető népérdekű. És még lehetne sorolni a szükségszerű negatívumokat.
De ha ezek a negatívumok nem is jelentkeznek, akkor is a vezető pl. a három lehetőség közül egyformán, választhat, és ugyanannyi eséllyel választhatja a legrosszabb, a nép számára legkevésbé jó variációt, mint a legjobbat. Pl. az osztályfőnök egyáltalán nem biztos, hogy a Balatont választja, lehet hogy a Pilist (a legkevésbé jót) választja. (Nagyközösségekben a vezető képtelen több tízezer ember véleményét végighallgatni. Ha pedig végighallgatja és megfogadja, akkor az már demokratikus döntés, azaz népszavazás.)
Lényegileg, bár a demokratikus döntésben mindenféle jó és rossz döntés benne lehet, ezek is egyéni érdekekről szólnak, de ezek összesítése, mégsem adhat ki népellenes döntést, azaz mégis a relatív többség, a többség érdekének leginkább megfelelő döntés születik. A diktatórikus döntésben, ha a vezetés szükségszerű negatívumaival nem is számolunk, jelentős esélye van annak is, hogy rossz, népérdekkel szembeni döntés jön létre. Egy pár ember akarata érvényesül, és nem biztos, hogy ezen akarat a nép érdekével, akaratával azonos. Sőt gyakran, (pl. profitszerzési esetekben), valószínűleg a nép akaratától, érdekétől eltérő a kevesek érdeke, akarata. (Ha én, mint versenyző, határozom meg a versenyszabályokat, akkor nyilván olyan versenyszabályokat hozok, melyek leginkább nekem kedveznek. Ennek ellenkezője, nekem kedvezőtlen versenyszabályok hozása, ostobaság lenne a részemről.)
Minél több tag, érintett vesz részt a döntésben, azon döntés általában annál demokratikusabb és jobb, és ez minden közösségi döntésre igaz. Általában, tehát lehetnek kivételek, de azok csak kivételek.
Kiinduló alapvetések.
1. Minden társadalmi elemzés kiindulása, hogy legalább százezer törvény, rendelet, paragrafus irányítja az emberek életét és ezen kívül is számtalan egyéb döntés van. És akkor még csak az országos törvényekről, döntésekről beszéltünk. A törvények jelentős része több okból, nem tökéletes, nem lehet tökéletes, ill. lehetne jobb. Soroljatok fel néhány okot.
2. Jó törvény, jó döntés, amelyik a legmagasabb szélesen értelmezett életszínvonalat biztosítja a legtöbb ember számára. Egyszerűbben a jó, törvény a jó döntés, népérdekű.
Lehetnek, vannak hiányzó törvények is. Azért kell általános elveket, célokat, igényeket, követeléseket megfogalmazni, mert azokból kiderülnek a hiányzó törvények. Ezért az általános nagy elveket, célokat, igényeket, követeléseket is be kell sorolni a döntések közé.
A demokrácia mértéke attól függ, hogy a törvények, döntések megfogalmazásában, megalkotásban, elfogadásában milyen mértékben és mennyi ember vett részt.
Másképpen mennyi törvénnyel, döntéssel mennyi ember ért egyet, de ez is csak úgy derülhet ki, ha erről szavaznak az emberek. A demokráciaszintet nem lehet feltételezésekre alapulva (ez a törvény szerintünk, jó népérdekű, ezt elfogadná a nép, stb.) mérni.
Nyilvánvalóan a törvények, döntések kialakítói egyet is értenek a törvényekkel. Ezért gyakorlatilag is egyszerűbb a demokráciát úgy biztosítani, hogy a törvények, döntések kialakítási fázisában biztosítják a részvételt (a javaslattevést és az elfogadást.)
Tehát egy törvény, döntés esetében, a létrehozás, egyetértés lehet, pl. az osztályzás ötös skálája szerint: elégtelen gyenge közepes, (eddig nem értek egyet, meg kell változtatni, innen egyetértek) jó, és kiváló. Mindez az összes törvény esetében hogy alakul.
A másik, lényegesebb része, a demokráciamérésnek, hogy mennyi ember, mondja egy-egy törvényre, döntésre: nem értek egyet, meg kell változtatni, avagy egyetértek. Elfogadott, egyben demokratikus egy törvény, döntés, ha az érintett emberek relatív többsége, vagy abszolút többsége egyetért, elfogadja, (avagy jelentősen részt vett a kialakításban), ellenkező esetekében az ellenkezőjéről lehet beszélni. És mindezt az összes törvény, döntés vonatkozásában kell nézni.
Mindez egyszerűen: a demokráciaszint attól függ, hogy az összes döntés törvény, kialakításának vonatkozásában (összesítésre van szükség) az emberek relatív többsége sem vesz részt (csak a szűk vezetés vesz részt), legalább a relatív többség vesz részt, vagy az abszolút többség, vesz részt.
A konkrét demokráciamérésnek több fajtája lehet. A pontos mérés 100-as skálán levő demokráciaszinteket mér.
Csak a vezetés vesz részt a döntéshozásban, ezen mechanizmus is külön osztályozható, viszonylagos demokráciaszintről lehet beszélni.
Ha a többség önként (szavazással), a döntéshozást, törvényalkotást átengedi a vezetésnek, akkor ott megmarad az emberek önrendelkezése, de a demokráciaszint lesüllyed.
A demokrácia bizonyos elemei, pl. a képviseleti demokrácia, ill. az elem, elemei, pl. a többpártrendszer, a választási rendszer, nem azonosak a demokráciával. A felsoroltak csak bizonyos szintű, alacsony, közepes szintű demokráciát tudnak biztosítani.
A képviseleti rendszerben, a törvényeket, döntéseket egy szűk vezetés hozza, (nem a többség), amely szűk vezetés részben népérdekűségre van motiválva (és nem kötelezve).
Ez a fejlődés pedig haladjon az alapelvek meghatározásából, törvénybe iktatásából.
Jézus tanításának lényege: szeresd felebarátod (minden embert, idegen embereket is) úgy, mint önmagad. Egyébként pedig a szegényeket védte, a gazdagokat, és a fejeseket (írástudókat) kritizálta.
Lényegében erről szól: az ember (minden ember) szabadon és egyenlő jogokkal születik, és ilyen marad. – az alapvető emberi jogok, melyek Jézus után több mint ezerhatszáz évvel, több forradalom után fogalmazódtak meg, több helyen, de ez már jogalkotás volt. Ill. minden embernek joga van a biztonsághoz, a tulajdonhoz, az önkénnyel szembeni ellenálláshoz. Ill. kicsit később, a lelkiismereti szabadság, véleménynyilvánítási szabadság, sajtószabadság joga is deklarálva lett. A következőket lehet megállapítani:
- A jézusi alapelv és az alapvető emberi jogok lényegében ugyanarról szólnak: az embereknek, a születési adottságaiktól függetlenül, és az adott erősségüktől függetlenül egyenlő esélyűeknek kell lenni. Ne tégy igazságtalan különbséget az emberek között. Csakhogy a jézusi tanítás, csak erkölcsi parancs volt, az alapvető emberi jog, pedig jogi parancs volt. Viszont csak deklarált elv, volt ez a jogi parancs, aminek át kellene menni százezer konkrét törvénybe.
- Jézus idejében még a király, császár volt a legfőbb döntéshozó, az arisztokrácia volt a második számú, és a kongresszus csak a harmadlagos. A XVIII. századra egyes országokban a király döntéshozása gyengült, az arisztokrácia döntéshozása (hatalma) szintén gyengült, a kongresszus (népgyűlés, stb.) erősödött, ráadásul megjelent a döntéshozásban egy új jelentős sok emberből álló réteg, ez volt a polgárság. Kimutatható, a döntéshozás demokratikus szintje, az elfogadott törvények jósága népérdekűsége között és a rendszerfejlődés között az oksági kapcsolat.
- Az elveket és az elvekkel visszaélő, azt ürügynek felhasználó gyakorlati politikát, ill. az elveket és az elveket, felhasználó, kifordító zsarnokokat ne azonosítsuk. Ez érvényes pl. a Marxizmusra is.
- Lényegében manapság a XXI. században ott tartunk, mint kétszázötven évvel korábban. A jézusi elvek és az alapvető emberi jogok, a mai napig, sem, az emberi tudat világában sem terjedt szét teljesen, (talán csak félig), a jog világában sem terjedt szét teljesen (talán csak félig).
- Ideje lenne továbbgondolni a „ne tégy igazságtalan különbségeket az emberek között” gondolatot.
Az ember az állati lényéből hozta, hogy az erős harcban (és nem szabályozott igazságos versenyben) győz, a gyenge elpusztul. Az sem számít, hogy önerőből lett erős vagy nem, azaz a születési adottság teljesen rendben van. Ezzel szemben, az új gondolat: az ember csak arról tehet, amiről saját érdeméből, hibájából tehet. Mivel a születési adottság, milyen családba, népbe, vallásba, kultúrába született, ill. feketének, betegnek, stb. született, nem önérdem, önhiba, ezért ezeket korlátozva, máskor egyáltalán nem szabad figyelembe venni. Valójában az ember önérdeme és önhibája, hogy árt, vagy használ az embertársainak. Ezért az új pontosított elv, legalábbis ha folytatjuk a jézusi tanítást és az alapvető emberi jogokat: igazságos és arányos hatalmi és vagyoni különbségekre van szükség, melyben a különbségtevés alapja, a másnak ártás, ill. a másnak hasznosság, a hasznos munka. Olyan igazságos szabályozott versenyre, versenyekre van szükség, melyek elsősorban ebben versenyeznek: ki használ többet embertársainak, képességeihez, lehetőségeihez képest ki végez hasznosabb munkát.
Jelenleg többek között az érdemtelen hasznosulás lehetséges (ők nem büntetést de jutalmat kapnak), miközben: ha valaki érdemtelenül hasznosul, akkor valahol valakik érdemtelenül károsodnak. Tehát jelenleg pl. ezért sem érvényesek az igaz és egyébként deklarált elvek.
- Ha majd kialakul a demokratikusabb döntéshozás, (a korszerű
népszavazási rendszer), akkor jobb, népérdekű döntések születnek. Akkor a jézusi elvek, és az alapvető emberi jogok, és az itt megfogalmazott elvek is, nemcsak deklarálva, de valóságosan is megjelennek a jogalkotásban.
A demokrácia és kissebség érdeksérelme.
Bárki is hozza (vezetés, vagy többség) a döntést, egy kisebbség „érdeke sérül”.
Szét kell választani az abszolút érdeksérelmet (a korábbi állapotokhoz képest van romlás) és a viszonylagos érdeksérelmet (a korábbi állapothoz képest nincs romlás, csak a javulás a többséghez képest viszonylag kisebb, avagy zéró).
A demokrácia, a demokratikus döntés azt jelenti, hogy a viszonylag sérült kisebbség a legkisebb, mert ez a kisebbség a viszonylagos vagy abszolút többség.
A demokratikus döntés során sem sérülhet a kisebbség abszolút érdeke, csak a viszonylagos. Kivéve, ha egy korábbi igazságtalan állapot felszámolásáról van szó, de ezt is következetesen, de fokozatosan kell felszámolni.
Hozzá kell tenni, hogy a közösségi döntések azért kötelezettségeket jelentenek. A közösségi döntések szükségesek, lásd pl. osztálykirándulás. Helytelen gondolkodás, lemondani a közösségről, csak azért, mert a kisebbség érdeke sérülhet. Annál is inkább, mert az egyénekre bomlott társadalomban (szervezetlen, mindenki, mindenkivel harcol, az erőszakosak győznek) az egyének érdeke többszörösen sérül.
A kisebbség érdeksérelmének korlátozásának elemei:
A várható nyilvánvaló kisebbség kapjon viszonylagos szavazati aránytalanságot, pl. 1 szavazat helyett 1,5 szavazatot.
Fontos döntések esetében, ill., ha nyilvánvalóan lesz abszolút károsodó kisebbség, akkor csak az abszolút többség dönthet. (Sőt ki lehet kötni kétharmados és még szigorúbb arányokat.)
Nem jöhet létre olyan döntés, amelyben létrejön az abszolút károsodás.
Ha mégis létrejön, akkor kapjon a károsult kártérítést.
A sérült kisebbség kapjon végrehajtási engedményt. Pl. a rájuk vonatkozó törvény, legyen szélesebben limitált.
A kezdeti példára visszatérve.
A 61 érintettből mindössze 22 érdeke érvényesül a többieké, a 39 emberé nem.
Bármely más döntés esetében ez a 39 szám még több lenne.
Fel lehet vetni: egyáltalán szükség van e osztálykirándulásra? Itt ki kell lépni a példázatból és általánosítani szükséges. Egyáltalán szükség van e iskolákra, osztályokra? Szükség van a közkórházakra? Szükség van a központi rendőrségre, és igazságszolgáltatásra? Szükség van e központi segélyezésre, szociális rendszerre? És még lehetne folytatni.
A nemzet, az állam, és a demokrácia problémaköre itt összekapcsolódik, mindegyik a közösségről szól.
El kell képzelni, milyen lenne egy állam és nemzet nélküli társadalom? Egyénekre, esetleg, családokra osztott ill. esetleges közösségekre osztott szervezetlen társadalom? A társadalomfejlődés a szervezett közösség irányába halad. Ugyanakkor lehetséges átesés a ló másik oldalára: tiltsuk meg az egyéni, családi létet, az esetleges közösségek létét. Nyilván ez sem lenne jó, ilyenre is volt már negatív kimenetelű történelmi példa. Akkor tehát marad az optimális arány. A kérdés, hogy a jelen társadalom, rendszer, hol áll az optimális arányhoz képest összességében és részeiben. Ugyanakkor a demokrácia szellemében az ilyen kérdéseket is meg kellene szavaztatni.
Az optimális állami arány, demokrácia, magas demokratikus szint nélkül csak negyed siker.
Pl. az osztályban arról is szavazni kellene, hogy egyáltalán legyen e osztálykirándulás.
A fontos kérdések kapcsán jön elő, hogy a relatív többség nem, csak az abszolút többség dönthet. (Sőt lehetnek ennél szigorúbb arányok is.) Ha a többség érdeke, igénye szerint, igen, akkor: lenni kell, pl. osztálykirándulásnak. A demokrácia szabálya: a kisebbség köteles a többség döntéseit végrehajtani, ha az megfelelően korlátozza, kompenzálja a kisebbség érdeksérelmét.
Az osztálykirándulásról szóló szavazólap ezután így nézhet ki.
A szavazók: a 30 diák, 30 szülő (minden diákhoz tartozik egy szülő) és az osztályfőnök.
Egyetértesz azzal, hogy a leginkább rászoruló öt diák kirándulási költségét 50%-ban, ill. további öt diák költségét 20%-ban a közösség fizesse.
Egyetértesz azzal, hogy azok is kötelesek a kirándulás költségének 10%-át befizetni, akik nem mennek kirándulni, kivéve a rászoruló diákokat. A kirándulás nem kötelező.
A fennmaradó ill. hiányzó összeg az osztálykasszába kerül, onnan pótlódik.
(Ez eddig a kisebbségek kötelezettségeiről és érdeksérelmeinek kompenzálásáról szólt. Kettő sérült kisebbség képzelhető el. Az egyik, a szegénydiákok, akik el szeretnének menni, de kijelölt, többségnek kedvező helyszíneket nem bírják fizetni. A másik a viszonylag gazdagok, akik, nem karnak elmenni, nekik nem az egész összeget, de csak 10%-ot kell fizetni.)
Egyetértesz e azzal, hogy legyen osztálykirándulás.
(Abszolút többség szükséges. Ez a fő kérdés.)
Az előzetesen lehetséges három helyszín közül (Pilis, Mátra, Balaton) közül az általad választottat jelöld meg. (A döntéshez elég a relatív többség.)
Megjegyzések a szavazással kapcsolatban:
A szavazás előtt lefolytatódik a demokratikus vita, melyben esetleg módosulhatnak a kérdések.
